Make Online Media a Better Place

Gasztrokarrier másként

interjú Szauer Judittal

2016. április 25. - Sziget Ágnes

Mit tehet valaki, ha egy reggel ráébred, tulajdonképpen nem is az érdekli, amivel foglalkozik? Elhessegetheti a gondolatot, és folytathat mindent úgy, ahogy eddig, vagy hozhat egy kockázatos döntést, és fejest ugorhat az ismeretlenbe. Szauer Judit az utóbbit választotta, mikor a politikai újságírás helyett inkább a gasztronómiával kezdett foglalkozni. Döntését azóta kétségkívül igazolta, hogy mára egy sikeres vállalkozást tudhat magáénak, hogy megteremtette itthon a gasztro PR fogalmát, és nem utolsósorban az, hogy még mindig ott van a csillogás a szemében, mikor a munkájáról beszél.

Hogyan jött az életedbe és a munkádba a gasztronómia?

A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán végeztem újságíróként,  gyakornokként majd szerkesztőként összesen hat évig közéleti területen dolgoztam, kifejezetten politikával foglalkozó médiumoknál, az MTI-től a Népszabadságon át egészen MTV Este című műsoráig több szerkesztőségében is. Egy idő után  azt éreztem, hogy ebből elég! Nem volt kedvem tovább ebben a témában létezni, és azzal ébredni reggel, hogy melyik politikussal éppen mi történt. A gasztro iránti érdeklődésem viszont mindig is megvolt. Otthonról hoztam, nálunk mindig fontos volt az étel, és az új dolgok iránti nyitottság. Először utazás és gasztro témában kezdtem el cikkeket írni a régi Origonak, majd a hvg.hu gasztronómia rovatának, utóbbinak a mai napig készítek gasztro-anyagokat.
Ekkor ez még csak amolyan kiegészítő iránynak látszott, ahol végre egy kicsit kreatívabb dolgokkal is foglalkozhattam, a hírszerkesztéshez képest. Hamar rájöttem, hogy sokkal jobban szeretek ezzel a témával foglalkozni, s akkor miért is nem csinálom inkább azt, ami igazán érdekel.

2010-ben kezdtem el brand managerként dolgozni az akkor induló Baldaszti Groupnál. Nem hiszek a véletlenekben, így valószínűleg az sem volt az, hogy éppen akkor ismerkedtem meg a csapattal, amikor éppen kerestek egy embert erre a pozícióra. Két évig dolgoztam a cégcsoporthoz tartozó márkák kommunikációján, emellett a rendezvények és az ügyfélkapcsolatok egy része is hozzám tartozott.
Később az M15 Restaurant Group-nál folytattam, ahol a Babel, a Kiosk és Terasz márkákon dolgoztam PR-osként.  Ekkorra már magabiztosan tudtam az alapokat, ugyanakkor folyamatosan tanultam, fejlődtem a mindennapi munka során, hiszen ez nem egy olyan terület, ahol van egy „igazi nagy öreg”, aki megmutatja, mit és hogyan kell csinálni.

Most már több, mint két éve a saját vállalkozásomban dolgozom, éttermek, borászatok, gasztro-projektek PR-jával foglalkozom. Ahhoz, hogy így fejest ugorjak tulajdonképpen a „semmibe”, nyilván kellett egy kis bátorság, önbizalom, stabil háttér, no meg leginkább az, hogy nagyon szeressem, amit csinálok. Most látom, ennyi idő távlatából, hogy nagyon jó döntés volt, mert van igény arra, amivel foglalkozom.

szj_1.jpg

Fotó: Szabó Miklós

Az jól látszik, hogy az ügyfeleid brandje mellett a saját márkádat is nagyon tudatosan építed. Mik a te alapértékeid?

A legfontosabb érték a személyesség. Az, hogy amit képviselek, az én magam vagyok. Számomra a gasztronómia egész területe fontos, és nemcsak azok a márkák, akikkel éppen együtt dolgozom.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy az eddigi pályafutásod során?

Mindegyik projektben megvan, hogy mitől nagyon jó, hiszen az összeset azért kezdtem el, mert láttam benne a fantáziát. Nem szívesen emelek ki egyet, de ha mégis, akkor a Deli Janival való közös munka lenne az. A Márga bisztrón a kezdetektől fogva együtt dolgozunk tavaly februártól egy teljes rebrandinget, hajtottunk végre. Nagyon büszke vagyok arra, amit elértük, ez a projekt külső szemlélők által is egy sikeresnek mondott, ami hamarosan újabb meglepetéseket hoz, nemcsak a Balatonon, hanem már Budapesten is...

Hosszú távon mit szeretnél elérni?

A mai magyar gasztropiacon kommunikációs szempontból nehéz egy évnél előbbre tervezni, mert nagyon gyorsan változik minden. Később sem szeretnék nagy céget, de jó volna, ha lenne körülöttem néhány olyan ember - nem sok - akikre rábízhatok dolgokat. Ez egyelőre óriási kihívásnak tűnik, hiszen az enyém egy igazán személyes, self-brand, így még keresem a megfelelő embert... Ezt a meghitt jelleget és magas minőséget szeretném a jövőben is megőrizni úgy, hogy közben jusson időm a magánéletre és a női szerepekre is. Nem vagyok sem tipikus karrierista, sem  pedig „a nőnek otthon a helye “ típus, azt hiszem, egy egészséges átmenetet szeretnék. Nagyon szeretek utazni, az utazásaimból inspirálódni, ugyanakkor nagyon kötődöm Magyarországhoz, és egyelőre az ügyfeleim is mind-mind magyar vállalkozások.

Ha valaki hozzád hasonlóan egy nagy váltáson gondolkodik a karrierjében, akkor mit javasolnál neki?

Először is csak olyat szabad választani, amit tényleg szeretsz, ami a szívügyed, és ami igazán érdekel, mert csak azt tudod hitelesen képviselni. Nagyon fontos legalább rövid távon meghatározni a célokat, amiket érdemes papírra is vetni. Én például meghatároztam és leírtam azt, hogy egy év alatt miket szeretnék elérni, s jó volt utólag visszaolvasni a saját soraimat úgy, hogy a leírtakat sikerült megvalósítanom. Jó, ha azzal is tisztában van az ember, hogy milyen képességei vannak, miben igazán jó. Mindemellett nagyon tudatosnak, türelmesnek kell lenni, és persze folyamatosan tanulni kell.

shutterstock_139147871-1-720x480_1.jpg

Fotó: Szabó Miklós

A mai világban, mikor egyre több étterem, bisztró és gasztrovállalkozás indul, hogyan lehet egy jól működő és egyedi márkát felépíteni?

Valóban nem egyszerű, mert ezen a piacon most nagyon sok az új belépő. Sok mindentől függ, hogy mitől lesz jó a márka, de szerintem az egyik legfontosabb dolog, hogy egy hely önazonos legyen. Legyen egy eredeti jó ötlet, s nem hátrány, ha a vállalkozás megálmodói az elején kiválasztott irányhoz tartják is magukat. Bármennyire is fontos a kreativitás, ne akarjanak mindenáron valami olyat magukra erőltetni, ami nem megy. Emellett nagyon fontos a kitartás, az igényesség, és hogy azon a szinten, ahova pozícionálod magad, próbálj meg a legjobb lenni.

Szerencsére nagyrészt olyan ügyfelek találnak meg, akiknek az elképzelését meg tudom valósítani, és amivel tudok azonosulni. A saját magammal szembeni igényességem miatt is próbálok ragaszkodni egy szinthez, ami alatt biztosan nem vállalok munkát, ha nem egy nyelvet beszélünk, akkor biztosan nemet mondok a felkérésre. Nagyon fontos, hogy meglegyen köztem és az ügyfél között a szimpátia, hiszen ez egy személyes, bizalomra is épülő munkaviszony. Csak ilyen esetben tudnak igazán jó dolgok születni.

Sokat olvastam mostanában a Balaton Gasztrotérképről. Mesélj erről egy kicsit!

Ez az első olyan projekt, ami igazából az enyém, úgy ahogy van, mert én találtam ki.
Szerettem volna egy olyan kommunikációs kampányt a Balatonon az őszi-téli időszakra, ami megmutatja, hogy a klasszikus értelemben vett “szezonon túl” is van élet a tó körül. A csopaki Márga bisztró csapatával együtt dolgozunk, és tudtam, hogy van még néhány hely a paloznaki-csopaki-füredi régióban, amik szintén egész évben nyitvatartanak és fontos számukra a magas minőségű vendéglátás. Őket kerestük meg a kis csapatommal (egy pr-os kolleganőmmel, Budavári Dórival és Kerekes Kata grafikussal), majd összeültünk az éttermesekkel, borászokkal, átgondoltuk, hogyan lehetne megvalósítani ezt az ötletet, és egy abszolút baráti összefogásból nőtte ki magát ez a projekt oda, ahol ma tart. Mostanra már két kiadásunk megjelent, egy az Alsóörs-Paloznak-Csopak-Füred régióban, egy pedig a Káli-medence-Badacsony-Keszthely_Hévíz régióban, május végén pedig elkészül a déli parti kiadásunk, az angol nyelvű térkép és a weboldalunk is. A kiadvány váratlanul hamar népszerű lett, és a médiában is komoly kampányt vittünk véghez az elmúlt fél évben, de ami a legfontosabb, hogy rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a fogyasztóktól, hogy hasznos, amit csinálunk, és nekünk ez a legfontosabb!

gasztroterkep2_1.jpg

Hogy áll az itthoni gasztro-élet? Mennyire vagyunk nyitottak, vagy mennyire ragaszkodunk még mindig a rántott hús - sült krumpli kombinációhoz?

Kétfelé választanám ezt a kérdést. Egyrészt a szakmai körök, másrészt a nagyközönség szempontjából érdemes beszélni a témáról.
Szakmai szempontból nagyon sok fejlődés van, és nagyon jó dolgok történnek itthon. Nálunk rendezik meg hamarosan, május közepén a  Bocuse d'Or Europe döntőjét, sok jó étterem működik, öt Michelin csillagunk van,  és egyre jobbak a street food helyek is, fejlődik a vidéki vendéglátás is. Sokan utaznak, és hoznak haza új ötleteket, a grafikai munkák és a kreatívok is egyre látványosabbak, főként Budapesten. A főváros gasztro szempontból is előbbre jár, mint a teljes ország, de a vidék sem elhanyagolható, ott is vannak nagyon jó törekvések, magam is dolgozom ezen a Balatoni Gasztrotérképpel, s nagy kedvencem a SVÉT (Stílusos Vidéki Éttermiség), nagyon tetszik, amit csinálnak.  

Ha a teljes nagyközönséget nézem, akkor nem győzöm mondani, hogy minél több olyan online és offline tartalom jelenjen meg, ami segít meggyőzni az átlagembert arról, hogy egy kicsit befogadóbb és nyitottabb legyen a gasztronómiára. A magyar köztudatban még mindig az van, hogy “nagy adag kell, lakjak jól, legyen  a tányérról lelógó hús körettel és ha netán nem így van, akkor jön a felháborodás, hogy mi ez a három pötty a tányéron  csillagászati összegekért”...
Fontos lenne a nyitottság az új ízekre, technológiákra, az egészségesebb étkezésre. Mindenképp  óriási gond, hogy az anyagi korlátok miatt kevés ember van, aki tényleg megengedheti magának, hogy akár heti rendszerességgel étterembe jár, vagy éppen napi szinten odafigyel, hogy milyen alapanyagokat, és honnan vásárol. A nyitottság egyébként generációs kérdés is. A közösségi média segítségével a mai huszonévesek már olyan dolgokat látnak, amiket régen nem lehetett, s automatikusan válnak befogadóbbá.
Fontos megjegyeznem, hogy ami régen volt, nem azt jelenti, hogy az rossz, vagy elavult!, Tisztelni kell a hagyományokat is, csak közben érdemes megismerkedni az új, kreatív és egészségesebb irányokkal is.

A Facebookon és az Instagramon már nemcsak az éttermek fotóit látják a fiatalok, hanem az is trend lett, hogy az általuk fogyasztott fogások képeit osztják meg. Már csak azt kellene megtanulniuk az embereknek, hogy ne vakuzzanak a tányérba...:))) Számomra nagyon fontosak a fotók, és hiszek abban, hogy igenis ma már egy okostelefonnal is lehet szép, igényes képeket készíteni. (Judit Instagramját itt követhetitek.)
szj.jpg

Fotó: Szabó Miklós

A tv-ben is egyre több figyelmet kap a gasztronómia, bár nem biztos, hogy úgy, ahogy kellene. Te hogy látod ezeket a műsorokat?

Szerintem az irány nagyon jó. Fontos felhívni a  főzésre a figyelmet, és kijelenthetjük, hogy a gasztronómiával foglalkozni trend lett. Nagyon jó, hogy például sok baráti társaságnál az a program, hogy mindig valaki másnál főznek, hogy megpróbálnak minőségi alapanyagokat beszerezni, jó borokat inni. Bár néhány műsor nekem már egy kicsit sok, de összességében mindenképpen edukálják a magyar társadalmat.

Mi a helyzet nálad a gasztro másik oldalával, a főzéssel?

Nagyon szeretek piacra járni, friss, izgalmas alapanyagokat felkutatni, és főzni is, viszont nálam ez szabadidős tevékenység, nem pedig egy kötelező dolog. Rengeteg különböző helyen megfordulok, szinte nincs két egyforma napom. éppen ezért előfordul, hogy míg másnak az a kikapcsolódás, hogy étterembe megy, addig nekem az, hogy inkább otthon főzök.

A munka során a séfektől sok minden rám ragad úgy, hogy észre sem veszem, de a legfontosabb, hogy mindig odafigyelek arra, hogy amit főzök, az egészséges legyen. Sütni is nagyon szeretek, otthon, és a társaságban is én vagyok a szülinapi tortafelelős. A legnagyobb „gasztróbűnöm” a párizsis zsemle, a kedvenc ételem pedig a töltött paprika, egyszerűen imádom.

A borokkal hogy állsz?

Nagyon jól, köszönöm, bár a nagy kedvencem a pezsgő, najó lehet cava vagy prosecco is...
Egyébként a bornak már előbb volt itthon egy kis forradalma, mint a gasztronómiának.  Vannak olyan pincészeteink, akik a világ élvonalában járnak és a legjobb éttermekben is vannak tételeik, és vannak olyan magyar borvidékeink, amik egyedülállóan jó adottságokkal rendelkeznek.Ha éttermekről van szó, akkor szerintem elengedhetetlen a jó bor, hiszen ez a két dolog kiegészíti és erősíti egymást.

Judit munkáiról bővebben itt és itt olvashattok.