Házhozszállító futárok egyenpólója és teniszzokniba oltott lábbeli a kifutón. Divat vagy antidivat? Irónia vagy mégiscsak éljenzés? Mit is csinál a friss francia kollektíva, a Vetements? 

Demna Gvasalia a Vetements (ruhát jelent franciául) kollektíva vezető tervezője és „szócsöve”, aki mellesleg a Balenciaga művészeti vezetője (2016 márciusában debütált első, a divatháznak tervezett kollekciójával). Konceptualitásért pedig nem kell a szomszédba mennie: korábban a legendás Maison Martin Margiela háznak dolgozott.  A Vetements-t több francia „anonymus” tervező alkotja. Céljuk? Kitörni a kortárs divatszcéna frusztrációjából és erőltetett tervezői metódusából. A vicc visszacsempészése és a dialógus felerősítése, divatba való átültetése. Hisz a divat, az öltözködés mindig is egyfajta reflexió volt a világra: ez azonban kétségkívül halványulni látszik?

Ruhát veszel vagy illúziót, álmokat?

Darabjaik célközönsége a „valódi nő”, az ő igényei és ízlése: a tervezők barátaik, ismerőseik köréből merítik sokszor inspirációjukat.  Hisz kinek ne lenne ismerős az a helyzet, hogy szeretne valamit viselni, az azonban nem kapható a boltokban? A modern, néha androgün, letisztult, de nem „basic” darabok közé pedig erőteljes statement-darabokat is csempésznek. Mindemellett erőteljes underground vonulat jellemzi a kollekciókat a karakteresen áthelyezett szabásvonalakkal, a felemás-aszimmetrikus részekkel és a Quasimodo-sra tömött vállakkal. Na most akkor milyenek is akarunk lenni, mi nők? Kétségkívül mindig is volt és lesz egy olyan szegmens, egy olyan (szub)kultúra, amely az ilyen stílust és darabokat élteti, de vajon mit érnek el azzal, hogy a divatra adott reakciót is ugyanúgy a divat hivatalos rendszerén, működésén keresztül teszik? Eléri így az üzenetük a vevőket?

Míg legelső – 2015 tavaszi ready-to wear – kollekciójukat leginkább a „klasszikus csavarral” kifejezés jellemzi, a következőben már megjelentettek „utalásokat”: protektoros motorosdzsekik és a 1990-2000-es évek nagy hájpnak örvendő sportruházatát is új köntösbe bújtatták. A szinte ikonikussá vált DHL logisztikai cég pólója, Star Wars-szoknya és Champion-Vetements darabok a 2016-os tavaszi-nyáriban ütötték fel a fejüket.

Irónia vagy éltetés?  

Az „anti” időről-időre divat, bizonyos körökben pedig mindig. A Vetements darabjai pedig jól fogynak: mert funky, vicces és fricska. De gondoljunk csak a DHL-pólóra. A mindenki által ismert és látott piros-sárga egyenruha mennyiben nyer új értelmet, ha 10 dollár helyett több mint 300 dollár és a kifutón vonul végig? Sznobhatás? Megveszünk bármit, csak legyen kellően drága, meg lehetőleg legyen rajta dizájnercímke? Mennyiben befolyásolja a döntésünket az árcédula? Másfelől a logók, jellegzetes betűtípusok szabad használata jogi kérdéseket is felvet: hisz megfelelő szellemi jogi védelem mellett az összetéveszthetőség jogsértés.  Legitimizált formája lenne ez a copycat-eknek? Az öngyűjtósarkú teniszzoknicipő szintén hasonló: ambivalens viszonyunk közismert a zokni-szandál kombinációval. A kifutón időnként megvillantják, azt viszont már megtanultuk, hogy ha jót akarunk, inkább biztosra megyünk és nem próbálkozunk meg az utcán ezzel a kombinációval. A zokniba oltott lábbeli éppenséggel a divat kritikája úgy, hogy ő maga is „divat”? Vagy a „sportruházat trendi” felszólalást sokan itthon sajnos túlságosan is szó szerint értelmező emberek biztatásra szorulnak, hogy viseljenek csak melegítőt (a mackónadrág akármilyen címke is van benne, mackónadrág) az utcán? Jóízűt kacagunk magunkon azzal, hogy viseljük? Hogy minek és hogyan az iróniája – azt mindenki szubjektívan eldöntheti.