Visy Dóri néhány hete mutatta be legújabb – Pure Rose – luxuskollekcióját. A fiatal ötvösművésszel művészetről és dizájnról, a magyar nők ékszerviseléséről, a természetről mint inspirációról és rengeteg személyes élményről, történetről beszélgettünk egyedi ékszerek és eljegyzési gyűrűk kapcsán.

Tanultál Budapesten és Firenzében is, ami már történelmi hagyományait tekintve is a művészetek és az ötvösség hazája. Miben tudnád megragadni a két iskola szemléletmódjában a különbséget?

VD: Az itthoni képzés teljességgel szakmai volt. Megtanultuk a precíz munkát az ötvösképzés során: ha nem sikerült ugyanolyanra 5 pecsétgyűrű, kezdhetted elölről. Ehhez képest Firenze egy elmeháborodott, őrült művészeti közeg volt, teljes mértékben a művészeti oldalon volt a hangsúly. Nincsenek korlátok. Engedd el az agyad! Csináld nagyobban, csináld meg akkor aranyból! Sokat számít az is, hogy olasz, német, svájci tanáraink voltak, az osztály is „vegyes” volt. Rengeteg kultúra találkozott ott, egyfajta káosznyelvet beszéltünk, de mindenki értett mindent. Nagyon pozitív volt a közeg és építő dolog más művészekkel konzultálni a munkádról, pláne, amikor utána a vásárlók sokszor bekeretezett ízlésvilággal jönnek.

Nagyon konkrét, megmásíthatatlan és néha irreális igényekkel, stílussal érkeznek megrendelők?

VD: Az elején még sok ilyen volt, mára megtanultam nemet mondani. Volt olyan eset, hogy valaki egy kb. 2000 Ft-os H&M nyaklánc képével jött, hogy ezt mennyiért tudnám neki megcsinálni, én meg mondtam 15 ezret, erre felháborodott. Most már inkább olyanok keresnek meg, akiknek tetszett valamelyik darab a kollekciómból, egy olyasmit szeretne, a készülő darabot pedig tökéletesen rá tudom formálni.

fotó: Kecskés Márton

Legtöbbször természeti inspirációból merítesz ihletet. Ez mennyiben jelent utazást?

VD: Ez sokszor utazást jelent, de az inspiráció lehet kép, de élmény is. Nagyon fontos számomra a természet: a hangok, a nyugalom, a növekedés, minden más – ezek erős nyomot hagytak bennem. De inspiráció lehet egy konkrét hangulat is: például amikor megy le a nap, az nem kézzel fogható.

Munkáidban nyers, csiszolatlan ásványokat is használsz, miben mások, mint a csiszoltak?

VD: Imádom a csiszolatlan köveket, nagyon inspirálóak. Mi izgalmas van 15 db ugyanolyan kőben? A csiszolatlanoknak külön személyiségük van: meg kell találni, hogy mit takarjak el rajtuk és mit emeljek ki, ez sokszor adja magát. Az ásványos ékszereimnél, még ha nagyok is, arra törekszem, hogy megtartsák légiességüket, akkor is meg lehet találni azt az arányt és formát, hogy ne legyen ormótlan, ez egy játék nekem.

Számos itthoni és külföldi kiállításon részt vettél a munkáiddal, több szakmai elismerést is kaptál. Mennyit nyomnak ezek a dolgok a latban?

VD: Nekem vagy másoknak? Vannak emberek, akiket ez érdekel, erre kapják fel a fejüket. A hétköznapi embereket szerintem nem feltétlenül érdekli. Számomra ez egy nagyon jó elismerés, az előző Colmena kollekcióm például most van kint a litván fashion week-en! A megjelenések a lelkemnek nagyon jó visszacsatolások, a hazai is, de külföldi még inkább!

Kétségkívül művész vagy, azonban mennyire kell „dizájnerfejjel” gondolkodnod?

VD: Ez nem könnyű helyzet. Én szeretném, hogy amit csinálok, az inkább „art” legyen. Nem gondolom magam „dizájnernek”. A dizájn sok esetben piacorientált, emellett mindenképp funkcionális és trendkövető. Én inkább próbálom megtalálni azt a vonalat, ami még nekem is művészet, viszont el is lehet adni. Így általában csinálok egy karakteres, statement ékszert és köré egy eladható vonalat. Nehéz meghúzni a határt: az arts’n’crafts-ben is benne van a művészet, de a kézművesség is.

A Pure Rose kollekcióban tahiti rózsaszín igazgyöngyöt, gyémántot és 14 karátos rozéaranyat használtál, amik „klasszikus” alapanyagok, tagadhatatlanul a legmodernebb formában. Korábban műgyantával is dolgoztál, ami pedig szokatlan alapanyag. Mennyire célod a szokatlanság, kitörni korlátok közül?

VD: Volt, hogy műgyantával és ezüsttel is dolgoztam, amikor befejeztem egy műgyantából készült darabot, már csak a nemesfémre „vágytam”, ha egy ezüst ékszert fejeztem be, már csak műgyantával akartam dolgozni. Túl sok dolog volt a fejemben. Az elején szétszórt voltam, nem vártam meg, hogy összeálljon egy kollekció. Le kell ülepednie az egésznek. Ha kollekciót készítek, akkor is hagyok magamnak játékteret. Nem szeretem a megszokott dolgokat. Örülök, hogy minden kollekció egyfelől teljesen más, másfelől van egy vonal, ami mindig benne van, amitől „dorivisy”, amitől az enyém. Értékesnek tartom a Pure Rose-t, nem csak az alapanyagok, de munka miatt is. Abban a huzalban rengeteg óra kalapálás van. Ettől a munkától leszel kicsit te is része az elkészülő ékszernek. Az elmúlt évben csalódtam a műgyantában, viszont teljesen beleszerettem a rozéaranyba, tavalyelőtt még azt mondtam volna rá, hogy szép-szép, de valahogy nem… Mostanra beleszerettem a színbe, abba, hogy egy picit változik, van, hogy sokkal rózsaszínesebb, néha meg sárgás, imádom, hogy nem állandó!

fotók: Kecskés Márton

Hogyan tervezel? Mennyire készítesz vázlatokat, mennyire változnak a darabok a kivitelezés során? Milyen nehézségekkel szoktál szembesülni a munkád kapcsán?

VD: Viszonylag kevés az, amit lerajzolok. Ha van egy ötletem, előveszem az alapanyagot és el is kezdem megcsinálni. Az egész az első pillanattól fogva egy kísérlet, alakul, miközben dolgozom rajta, így pedig az első darab már olyan lesz, amilyennek lennie kell. A Pure Rose ékszereit először ezüstből képzeltem el, de hamar rájöttem, hogy ezt a vékonyságot az ezüst nem bírná el. Másfelől nem szeretem, ha valami nem az, aminek látszik. Ha már luxuskollekcióban gondolkodom, akkor legyen teljesen az! A gyöngy átfúrása is nehézség volt: alapból damil méretű lyuk van a gyöngyökön. Ne legyen se túl vékony, se túl vastag az átfúrás, ne legyen aránytalan, de még forogjon is majd a huzalon. Közel ugyanolyan gyöngyöket is nehéz volt találni, amik egy pár ékszerre kerülnek majd.

De például a Golden Winter kollekciómnál nagyon konkrét volt a tervezés. A fekete-sárga ellentét inspirált, hogy még belecsípjek a lemenő nap fényébe a közelgő hideg sötét tél előtt. Ott ültem és rengeteget rajzoltam.

Golden Winter

Sok egyedi ékszert és eljegyzési gyűrűt is készítesz, amik nagyon személyesek.

VD: Nagyon érdekel a személyesség, az ékszer mögött meghúzódó történet. Fantasztikus érzés, amikor odaadod az ékszert és látod a legelső reakciót: hogy pont erre gondoltak. Ezért is nem mutatok előtte képet az elkészült darabról. Ezek miatt a reakciók miatt éri meg igazán ezt csinálni!

Van olyan, egyedi megrendelésre készített ékszered, ami különösen megragadott téged, ami nagyon közel áll hozzád? Ahogy nézegettem a munkáidat, és ha egyetlen egyet kellene kiemelnem, akkor az autóbalesetből származó szélvédődarabka üvegéből készített eljegyzési gyűrű volt a legemlékezetesebb számomra.

VD: A szélvédő üvegdarabos gyűrű nagyon közel áll hozzám. Egyébként is szeretek ismerősnek ékszert készíteni. Ha ismerem a stílusát, nehezebb is. Jó kis kihívás. Egy idegennél sokkal nagyobb a szabadságom. Hihetetlen hogy a barátnőm és a (most már) vőlegénye karcolás nélkül megúszta, egy kabrióval zuhantak a szakadékba, az az üvegdarabka pedig már kicsomagolás után, a holmijukból került elő. Ebből készült el az eljegyzési gyűrű. Szerencsére sok ilyen jó, személyes ékszert készíthettem.

Nem okoz „gátat” ez a vásárlókban először, hogy arra kérjenek téged, variáld át az előzetes munkádat úgy, ahogy „nekik tetszik”?

VD: Jó, ha meghagyják a szabadságomat. Nem szeretem, ha nagyon konkrétan megmondják, mit is szeretnének. Egyre többen értékelik az egyedi tervezést, hogy abból az ékszerből csak egyetlen egy darab van, az pedig a feleségüké/férjüké, barátnőjüké, sajátjuk.

Milyen arányban vásárolnak nálad nők, maguknak és férfiak, szívük választottjának?

VD: Fele-fele. Sokszor előfordul, hogy a nő már vásárolt tőlem ékszert, a férfi pedig így tudja, hogy a munkáim tetszenek neki, így tőlem választ. De olyan is van, hogy a nőnek megtetszik valami, majd megveteti magának. :) Sok eljegyzési gyűrűt készítek, itt pedig ugyebár a férfiak keresnek meg, de sokszor kapnak álcázott utalásokat a furfangos nőktől. :)

Golden Winter, fotó: Zombori Andris

Ez sokkal különlegesebb és személyesebb szerintem, hogy nem csak választ a férfi egy gyűrűt valahol a barátnőjének, hanem kifejezetten neki készíttet egyet. 

VD: Olyan aranyosak, olyan vicces kérdésekkel jönnek néha! Például, hogy úgy működik ez, hogy csináltat karikagyűrűt, majd az eljegyzésit odaadja az esküvő előtt? Sokszor összekavarodnak, mit-mikor hogyan kell odaadni. Másfelől hatalmas játék számukra, hogy megszerezzék számomra a gyűrűméretet.

Ilyenkor csennek el egy-egy meglévő gyűrűt, nem?

VD: Igen. Olyan is volt, hogy a srác megkérte a haverját, hogy vigye el az ő barátnőjét gyűrűt választani, mintha a saját barátnője kezét szeretné megkérni, a hasonló méret miatt. Általában el szoktak lopni egy meglévő gyűrűt, de volt már olyan, hogy lebuktak! Olyanra is emlékszem, hogy elhoztak hozzám 5 gyűrűt is, hogy ezeket a lány mind hordja, viszont csak 2 volt ugyanolyan méretű, arról pedig a srácnak fogalma sem volt, melyiket melyik ujján hordja a lány. Szóval a méretkérdés nehéz, de nagyon jópofa dolgokat szoktak kitalálni. Számukra ez egy küldetés, nagyon élvezik, hogy kiveszik ebből a részüket, nem csak bemennek valahová és vesznek egy gyűrűt.

fotó: Ajkai Dávid

Emlékszel ilyen aranyos sztorikra?

VD: Persze! Volt egy nagyon nagy játékos pasi: egy szívecskés, nagy gyémántos gyűrűt kért. A gyűrűt le kellett adnom egy boltban. Egy – abban az üzletben – dolgozót megkért, hogy írjanak a lánynak egy e-mailt, hogy nyert ott egy övet és menjen be érte. A gyűrűt elrejtették az öv dobozában, a lány pedig ott bukkant rá! Iszonyú kreatív lánykéréseket hallottam már, imádom ezeket a visszajelzéseket és a fotókat! Fontos számomra, hogy jó helyre kerüljön az általam készített ékszer. Meg hogy utána tényleg hordják. Ha úgy érzem, nem illik a vásárlóhoz az adott, kinézett ékszer, inkább átirányítom egy másik darabhoz. Az a fontos, hogy hordja, és tényleg a sajátjának érezze. Nem az érdekel, hogy minél gyorsabban minél több pénzt szerezzek, hanem hogy bízzanak bennem, én pedig sokszor idegen vagyok a vásárlónak – egy fontos ékszert rám bízni óriási bizalmat jelent.

Mennyire veszed figyelembe az aktuális trendeket?

VD: Nem a divathoz tervezek, viszont inspirál. Most trendi a rozéarany, de nem azért választottam. Hallok a trendekről, de nem „vadászom”. Mint minden nő, én is látom a magazinokban, de nem villanyoz fel és nem ettől függ, hogy mit csinálok éppen. Nem kötöm szezonhoz sem a kollekciókat. A Golden Winternél elrontottam, mert benne van a tél a névben. Nem akarom korlátozni, mikor viseljék. Próbálok időtálló darabokat alkotni.

Waves kollekció, fotó: Kecskés Márton

Még egy korábbi interjúdban nyilatkoztad, hogy célod az ízlésformálás. Hogy látod a magyar nők ékszerviselési szokásait?

VD: Szeretném, ha sokkal bátrabbak lennének az emberek. Viszont mi a normális? Ez annyiban nehéz, hogy ami itthon már szokatlan, az Olaszországban teljesen bevett. Szubjektív, hogy mi a „megszokott” és mi számít extrémnek. Az ékszerviselési szokás pedig alakul. Egyre több kortárs ötvös van, egyre több ember látja, mit csinálunk, egyre több eseményt szerveznek, mint például az Ékszerek Éjszakája. Ezek amolyan kulturális sokként érik az embereket, amikor sok helyszínen találkoznak nagyon sokszínű munkákkal. A nagy mestereket általában ismerik, ők tanítanak is és utat törtek, de egy-egy ilyen rendezvény kapcsán rájönnek az emberek, hogy még van rengeteg galéria, rengeteg ötvössel, ékszertervezővel. Gyakorlatilag kinyílik a világ! :) Ha felnyitják a szemedet, te is bátrabban mersz választani utána. Az idei Ékszerek Éjszakáját már nagyon várom, Juhos Jankával nagyon jó dolgokat találtunk ki a közös kiállításunkra a MONO-ba!

Itt találod meg a dorivisy-t Facebook-on és Instagramon!