Tét, tapasztalat, újítás
Interjú Ambrus-Varga Elizával

Eliza most diplomázott a MOME-n Pápua Új-Guinea ihletésű kollekciójával. De vajon hogy látja az itthoni kilátásait friss diplomával? Mit hiányolt a képzésből és mit tartott erősnek? Márkaalapítás vagy inkább gyakorlat? Itthon vagy külföld?

Párizsban is tanultál egy szemesztert. Milyen különbségeket látsz az ottani és az itthoni képzés között?

E: Párizs teljesen más volt. Itthon dupla szakot kell vinnünk egyszerre: az enyém ruha és nyomó volt. Ez 13552651_10154252356559437_1166155320_n.jpgsokaknak nehézség itthon, mert valamilyen beállítottságuk van és a másik, kötelezően választandóhoz nincs annyira affinitásuk. A párizsi École nationale supérieure des arts décoratifs-on két szak közül kell választani: a textil, amiben benne van a kötés, a nyomás és a szövés valamint a fashion. Kint együttműködőbb az iskola: jobban együtt dolgoznak a különböző szakok. Lazább az alkotói folyamat, sokkal kevesebb a „dorgálás” és a szubjektív, negatív kritika. Itthon azt láttam, hogy ha valamilyen külső ok miatt nem úgy teljesít valaki, akkor előfordulhat, hogy megbélyegzik a hallgatót és szinte elveszik a kedvét az egésztől, nehéz utána bebizonyítani, hogy igenis jó vagy. Persze az életben is lehetnek hasonló helyzetek, amivel meg kell birkózni, de az egyetem mégiscsak egy előszoba az élethez, az utolsó hely ahol még lehet kapaszkodni. Hiányzik a felkarolás és hogy  segítsenek az útkeresésben. Párizsban nagyobb a bizalom, tanár és diák között.

51430f38436917_57618a1040413.jpg

Amit többen hiányolnak a hazai oktatásból, az a pénzügyi, gazdasági képzés.

E: Volt egy félév gazdasági alapismeretünk, de ez nagyon kevés. Én felvettem üzleti terv készítését megcélzó órát is, sok ilyen, például a jogi is, nem kötelező. Lehetőségünk van, de sokan nem élnek ezzel. Én a Közgázra jártam a MOME előtt, ott rendesen megkaptam az alapokat. Sokszor felmerül a már-már közhelyes kérdés, hogy a tervező az művész, vagy vállalkozó és én azt látom, hogy sajnos egyre inkább  mindkettőnek kell lennie, legalábbis az a szint nagyon fent van, amikor teljes mértékben rá tudod bízni egy gazdasági szakemberre a vállalkozást. Amíg ez nincs így, úgy gondolom, nem árt, ha a tervező is tudja, hogy „merre hány méter”, és néhány üzleti alapfogalommal tisztában van.

Mi az, amin te változtatnál a képzéssel kapcsolatban, amivel nem voltál olyan elégedett?

E: Itthon mindenki a félév végi kipakolásra feszül rá. Kapsz egy számot 1-től 5-ig, de szöveges értékelést nem mindig – csak ha nagyon utána mész. Párizsban például 1-től 20-ig voltak az osztályzatok és több volt a visszacsatolás is, hosszú szöveges értékelést kaptunk a munkánkra, jövőre vonatkozó tanácsokkal. Én az értékelésen változtatnék itthon.

page_8.jpg

ASARO kollekció, fotók: Vízi András

A Modart-on a vizsgafeladat része a brandépítés. A MOME-n milyen kilátásokkal „kecsegtetnek” titeket a jövőt illetően?

E: Itt nem olyan következetesek a tanácsok. A „kétszakosság” miatt egy-egy tanárral sokkal kevesebb időt töltünk, így kevésbé ismernek meg minket egyenként. Az egyik részük jelmezes közegben dolgozik, a másik részük pedig a divat oldaláról jön. Így értelemszerűen más tetszik nekik, van aki a nagyon művészit isteníti, van aki pedig az eladhatót. Nincs időnk igazából leülni velük, hogy „tereljenek” minket.

Akkor majd az idő dönti el, hogy ki milyen irányba halad majd tovább?

E: Igazából már a képzés elején kirajzolódik szerintem, hogy kik azok, akik határozottan tudják, mit akarnak. Ha majdnem 30-an vagyunk egy évfolyamon, jó, ha 6-7 emberből lesz saját „saját márkás” divattervező. A mi osztályunkban szerintem ez még jó aránynak is számít, nagyon jó évfolyam vagyunk, sok tehetséges emberrel. De azt láttam, hogy sokakat nem is érdekel a divat világa: tehetségesek, jó a kézügyességük, jól rajzolnak, így valahogy evidensnek tűnik a textil szak, de nem gondolkodnak el azon, hogy pontosan mit is szeretnének ezzel. Sokan cél nélkül jönnek ide tanulni. Bár azt én sem tudtam, hogy másokkal dolgoznék-e együtt, vagy elhelyezkednék egy cégnél, vagy saját márkát alapítanék, azt tudtam, hogy ruhákkal akarok foglalkozni.

0a475f38402985_57606c05395ed.jpg

Hogy állsz a márkaalapítással? Sokan ugye ezt az utat választják.

E: Ez szerintem kétes dolog. Valahol az se rossz, ha az ember egyből belevág, nem ítélem el, mert nyilván sokat tanul és tapasztal ezáltal. Én inkább tét nélkül tapasztalnék először és utána kezdenék bele egy márka felépítésébe. Ahogy nézem például a friss márkák Facebook-oldalait, arra gondolok, hogy egyfelől jó dolog, hogyha megismerik az ember nevét, de ez nem csak egy gyors siker? Nem biztos, hogy jó megalapozatlanul belevágni. Másfelől nem szeretném azt, hogy ha valamit csinálok, az kiforratlan legyen, sok márka meg folyamatosan, menet közben alakul és változik, fejlődik. Szerintem előnyből indul az, aki már tapasztalatot szerzett, munka mellett meg lehet saját projekttel foglalkozni.

Itthon kevés cég fogad szívesen gyakornokokat, meg nem is jellemző, hogy viszonylag sok időt kellene gyakorlatra menni, ugye? Te a USE Unused-nál voltál gyakornok.

E: Nagyon kevés a kötelező gyakorlat, én többet voltam, mint az előírt. Augusztus utolsó két hetében az iskolai műhelyben is lehet ezt teljesíteni, nem kötelező külsős helyre menni. A USE-nál mindenfélét csináltam: szabásmintát szerkesztettem, mintadarabot varrtam, anyagokért mentem. Viszont nem éreztem azt, hogy csak szaladgáltatnának, hasznosnak éreztem, magam számára is és a cég számára is. A USE tervezői és Kiss Tibi (a Je Suis Belle tervezője, tanított is a MOME-n – D. E.) is mesélték, hogy amikor ők belefogtak a márkáikba, ez „hiánycikk” volt: könnyebb volt egyfelől újat mutatniuk, viszont nekik kellett kitaposni az utat. Nekünk ebből a szempontból könnyebb is és nehezebb is a helyzet.

page2_6.jpg

"Sauna suit", fotók: Urbán Jonatán

Mik a terveid az elkövetkezendő időre, mi lesz a következő lépés?

E: Júliusban költözöm Franciaországba. Egy digitális textilnyomtatással foglalkozó cégnél fogok dolgozni mintatervezőként, akik főleg az Inditex márkáinak ruhadarabjaihoz terveznek. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz, mert itthon egy tervezési feladatra fél évünk van. Ez rengeteg idő, főleg egy mintatervezésnél, ahol nem feltétlenül tesz jót egy mintának, ha sokáig ül rajta az ember. Most meg lesz 1-2 hét, vagy akár pár nap egy mintakollekcióra, szóval más lesz! Valamint egy amerikai cég keresett meg, printelt úszóruhákkal foglalkoznak: először mintákat fogok nekik tervezni, majd ha sikeres az együttműködés, akkor ruhákat is tervezhetek. Tervezem azt is, hogy tovább tanulok, de már Párizsban, novemberig most biztosan dolgozom.

Külföldön képzeled el magadat inkább, vagy itthon? Egyáltalán, hogy látod az itthoni márkák helyzetét?

E: Ez jó kérdés. Sokszor felteszek magamban, hogy miben lehet itthon újat mutatni? Sok itthon a tehetség, de kevés az olyan piaci rés, amire tényleg lenne fizetőképes kereslet. Csak az fogjon szerintem saját vállalkozásba, aki tud újítani, újat mutatni. Nem attól fogja megállni a helyét valami, hogy új, hanem hogy valami releváns „pluszt” ad, amire szüksége van az embereknek. Legyen az akár dizájnbeli vagy használattal kapcsolatos innováció. Leginkább azt látom, hogy sok esetben a minőségen lehetne fejleszteni – ez viszont értelemszerűen drágább árat von maga után, ami meg szintén nem feltétlenül jó hír a vásárlóközönségnek. Az újítást én nem kifejezetten technológiai vagy dizájn szinten értem, hanem egy jó márkához szükséges dolgok, mint például az egyedi ötlet, a minőség, az ár, a termékskála, a kommunikáció jó kombinációjának megtalálása és felállítása is lehet új. Ha itthon gondolkozom, akkor a specializáció felé mennék. Sok márka mindent csinál, de nem mindent ad el. Egy ilyen széles termékskála meg egy nagy cégre jellemző, kis márkáknál kockázatos. Például én szívesen foglalkoznék kabátokkal, csak azzal kezdeni, de azt nagyon jó minőségben, aztán folyamatosan lehetne bővíteni a skálát. Most ezeknek a tervezése a cél a munka mellett.

page3_7.jpg

ASARO mintatervek

Eliza további munkáit itt tudjátok megnézni, érdemes! 

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr688832972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com

süti beállítások módosítása