Gyémántok az örökkévalóságnak

Véres gyémántok? Hogyan hat a technológiai fejlődés a fine jewellery ágazatára? Mi alapján választanak eljegyzési gyűrűt a férfiak? Nem csak új kollekciójáról,a Reflections-ről faggattuk Koós Lilit, hanem a fine jewellery etikai oldaláról és ennek a tradicionális, kötött ágazatnak a technológiai újítások és a generációs változások általi befolyásoltságáról is kérdezzük, többek között!

Koós Lili ugyanolyan, mint a munkái: gyönyörű, elegáns és kifinomult. Azzal a különbséggel, hogy míg ő (szemtelenül) fiatal, ékszerei időtállóak. Eddigi pályafutásom alatt nem fordult még velem elő olyan, hogy lépten-nyomon kénytelenek lettünk volna megszakítani a beszélgetést amiatt, mert a velem szemben ülőnek udvariasan vissza kell utasítania –kétségkívül bátor és merész – hódolóit. Nem csoda – habár feketét visel, mindenképpen „színt visz” megjelenésébe a színes selyemsál és a fehérarany-ametiszt (természetesen saját tervezésű) fülbevaló. Jobb és bal középső ujján egy-egy gyűrű: nem is gyűrűk, hanem inkább olyan vékony gyémántláncok, amik finoman körbeölelik ujjait.

portre2.jpg

fotó: Bíró Ádám

Koós Lili ékszertervező és gyémántszakértő. Üzleti iskola után Londonban végzett gyémántszakértőként 2008-ba,n egy évre rá pedig elnyerte a frissen végzettek közül a legjobbaknak járó Anthony Hirsh Award-ot. Ezután volt gyakornok egy ékszertervező stúdióban a Nagy Almában, ahol tavaly előtt ki is állították munkáit egy nagyszabású kiállítás keretén belül, mesterdiplomáját pedig Sydney-ben szerezte meg.

Mindig is saját márkát szerettél volna? Terveznél fine jewellery cégnek? Nyilván egy saját márkánál semmi nem köti meg a kezed, nagyobb a szabadságod viszont egy új brandet felépíteni is nehéz – mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya.

Lili: A személyiségemhez jobban passzol egy saját márka: nagyon szeretem a munkám kreatív részét, a koncepcióalkotást, az egész folyamatot, az apró rajzoktól elindulva a kőbeszerzésen át a fotózásig. Dinamikusabb így a „teremtés”, mintha hónapokig vitáznom kellene egy cégnél és különböző engedélyekre, jóváhagyásokra várni. Élvezem a saját márka nyújtotta szabadságot és ahhoz, hogy valaki bekerüljön egy nagy divatházhoz, az önállóságban is több tapasztalat kell. Édeskevés pár évig dolgozni valaki mellett. Most nem is vállalnék el egy ilyen felkérést – később azonban lehet. Ikrek vagyok, sok minden érdekel és tisztában vagyok azzal, hogy lesznek változások az életben, a munkámban is.

12096383_1071939342825938_5474680999030818033_n.jpg

Miket sorolnál közép és hosszútávú szakmai céljaid közé? Van esetleg szakmai példaképed?

Lili: Mondjuk a három éves terveim közt szerepel egy saját, LIKO márkabolt a világ valamelyik pontján. A hosszútávúak közt pedig együttműködések és különböző projektek: akár divat-, akár bútorcéggel. (Lili tervezett már közösen egy kollekciót Rost Andrea operaénekesnővel és készített már ékszereket a Sentiments Couture darabjaihoz is – D.E.) Nagyon kedvelem például Alexis Bittar ékszertervezőt de Thierry Muglert is: ő egy rendkívül sokoldalú, inspiráló, kreatív elme, akivel szintén szívesen dolgoznék együtt. A Van Cleef & Arpels és a Bvlgari pedig olyan házak, amik elképesztő történelemmel és ötvöstechnikával rendelkeznek. A LIKO daraboknál ezeket a hagyományos technikákat szintén nagyon fontosnak tartom: például ragasztás helyett kőfoglalás legyen, nagy hangsúlyt fektetek a kézi kialakításra és kidolgozásra.
 

A fine jewellery értelemszerűen sokkal kötöttebb „műfaj” a divatékszernél, már csak a nemesfém és drágakő alapanyagok értékállósága miatt is. Mennyire vannak változó, aktuális trendek ebben a kategóriában és mennyire követed ezeket?

Lili: A rengeteg különféle drágakő miatt vannak külön szín- és csiszolástrendek, amelyek évente változnak és formai trendek, amik viszont jóval lassabban – nagyjából 8 évvel ezelőtt nagyon divatosak voltak a hosszú nyakláncok, nagy szemekből és a különböző csüngőkkel díszített karkötők. Most már a letisztultabb, geometrikusabb formavilág van előtérben. Ha látok valamit egy olasz ékszerkiállításon, az mire Magyarországon „lecsapódik” vagy 3 év a kicsi ékszerpiac miatt, Milánóban, Rómában, New York-ban már abban az évben megjelenik. Vannak tehát divatirányzatok, trendek és alapmodellek is – ezek a formák ugyanolyanok voltak 1920-ban és most, 2016-ban is.

1505384_1077131735640032_2094863198441391181_n.jpg

Az előbb említetted, hogy kicsi a magyar ékszerpiac. Ez egyedüli ok a trendek lassú begyűrűzése mellett?

Lili: Én igyekszem ezt itthon felgyorsítani. A magyar ékszerszakma valamiért lassan vált, lépést kell tartani a közösségi médiával, a divattal… ez felfogás, gondolkodásmód kérdése is.  Míg Magyarországon az ötvösszakma fele panaszkodik, hogy itthon nincs munka és más szakmával „keresi a kenyerét” a másik fele nem győzi a rengeteg megrendelést.

Az eladásaid tekintetében hogy oszlanak meg a kollekció és az egyéni megrendelés darabjai? Mivel éltél és dolgoztál Londonban, New Yorkban, Milánóban és Sydneyben is, nyilván kialakult ott is egy vevőköröd, ők mennyire „hűségesek” hozzád, hogy a székhelyed Budapesten van?

Lili: Úgy 70-30 %, az egyéni megrendelések javára, ezt szeretném majd átbillenteni fele-fele arányra. Egyébként a megrendelőim fele is magyar. Ez egy bizalmi szakma – már csak az érték, a mondanivaló miatt is, sűrűn visszatérnek az egyéni megrendelők. Fontos, hogy hozzám köthessék a darabokat, ismerik a stílusomat, nem szokott olyan előfordulni, hogy tervezek valakinek egy ékszert és az nem tetszik neki. Jó megfigyelőnek is kell lenni: a személyiség, a stílus, a viselt ruhadarabok, hogy extrovertált vagy introvertált az illető, nagyon fontosak és mind befolyásolják végül az elkészült ékszert.

Mi volt a legemlékezetesebb darab, amit készítettél egyéni megrendelésre?

Lili: Egy eljegyzési gyűrű – amit egy címerből inspirálódva terveztem meg. A megrendelő ragaszkodott hozzá, hogy az összes címerben szereplő szimbólum megjelenjen a gyűrűben. Elég nagy kihívás volt a folyót, sárkányt, liliomot stb. össze egyeztetni, de a végeredmény  nagyon letisztult és elegáns lett.

12088203_1073468379339701_4753655533462760816_n.jpg

Hogyan születik meg egy LIKO ékszerkollekció?

Lili:Mindig régóta bennem lévő ötletekből születnek meg – van ami hamarabb életre kel, van ami csak később. Általában egy fél év alatt készülnek el a kollekciók. Még ha pontosan le is rajzolom, a papír, a két dimenzió sosem adja úgy vissza: nagyságon, vastagságon szoktam általában változtatni, a mintadarabon azért igazítani kell. A legtöbb időt azért a papír felett töltöm el. Az, hogy mondjuk meglátok egy követ és aköré építem fel a többi darabot vagy hogy magához az ötlethez keresek köveket, az mindig változik. A Sentiments Couture-nél például megvolt, hogy rózsakvarcból készül majd a kollekció.

Mennyire foglalkoztat az, hogy mondjuk szokatlan alapanyagokat csempéssz a kollekciódba, vagy hogy új eljárásokat, technológiákat próbálj ki? Mennyire „megengedő” az ötvösség ilyen téren?

Lili: A Rost Collection megtervezésekor az alap motívumok egy részét például 3D-ben nyomtattuk, a geometrikus formákat így lehetett a lehető legszimmetrikusabban kivitelezni, így a gyártástechnológiában újítottunk. Ez nekem is egy folyamatos kihívás, hogy beleássam magam az újdonságokba. A kőcsiszolásnak, az alapanyagoknak, a hagyományos ötvösségnek megvannak a maga korlátai. A legfontosabb, hogy az ékszereim időtállóak, hordhatóak és kényelmesek legyenek. Lehet egy jól kinéző ötletem, ha megvalósítva könnyen eltörik, hiába. Ez különbözteti meg a dizájnert és a művészt: a használhatóság. Ha egyszerűen nem bírsz kényelmesen ülni a székben, akkor az nem jó. Az ékszer pedig nem egy festmény, amit felakasztasz a falra és gyönyörködsz benne – mert viseled. Üzleti iskolába is jártam, ami azt is megtanította, hogy egy terméknek eladhatónak kell lennie, pontosan kinek, hogyan és miért – ezeket a kérdéseket nem árt tisztázni jó előre!

A szakdolgozatodat is a gyémántbányászatról és a „véres gyémántokról” írtad. Akár a filmnek, akár mondjuk Ilan Godfrey fotósorozatának köszönhetően az átlagember is valamilyen rálátást kap a gyémántok „sötét” oldalára, a bányászatra, a szegénységre, feketekereskedelemre. Hogy képzeljük el a tiszta és a véres gyémántokat? Ez mondjuk a tervező, beszerző etikai döntése, hogy milyen forrásból származó alapanyagot vesz meg? Van árkülönbség a visszakövethető és a bizonytalan eredetű kövek között?

Lili: Ez nem így működik. Én csak olyan beszerzőkkel dolgozom, akiket már régóta ismerek és biztos vagyok benne, hogy honnan származnak a köveik. A legtöbb gyémántot egyenesen a gyémánttőzsdéről veszem. Minden gyémántcsiszoló üzemben már a csiszolatlan köveknek is kell, hogy legyen egy tanúsítványa. Ha ez hiányzik – értesíteniük kell a hatóságokat, erre törvény is vonatkozik. Azonban akkora pénz mozog a szakmában, hogy sosem lehet 100 %-osan kiszűrni ezeket, mivel aprók, könnyű őket csempészni, átírni az azonosítókat, főleg nagyobb értékű köveknél fordul ez elő. Európában azonban ez elég kontrollált és ellenőrzött. Mivel mesterségesen kialakított árszintről van szó, ezeket az irányárakat veszi mindenki alapul, de persze vannak kisebb különbségek. Inkább az a probléma, hogy túlértékelnek kisebb értékű köveket. A gyémántnál nem csak a karát, a súly szabja meg az árat, hanem a tisztaság, a csiszolás és a szín is. Így lehet egy „nagy”kő jóval olcsóbb egy kisebb, azonban tisztább kőnél.

Ha már a gyémántoknál tartunk és említettünk már egy eljegyzési gyűrűt, mi alapján választanak a férfiak gyűrűt szívük hölgyének?

Lili: Vannak, akik egyedit és különlegeset szeretnének – ők bevállalósak és merészebb ékszer mellett döntenek. Van, aki retteg, hogy a gyűrű nem fog tetszeni a barátnőjének, ő konzervatív darabot választ, hogy „biztosra menjen”. Vannak, akik saját szempontokat tartanak szem előtt és azt veszik meg ami nekik tetszik, és nem feltétlenül a nőnek. A legideálisabb eset pedig az, amikor mondjuk a férfi figyelmes és tudja, mi fog tetszeni a nőnek, ismeri az ízlését vagy elhívja magával a nő barátnőjét is, hogy segítsen neki választani – őket érdekli, hogy valóban tetsszen majd a gyűrű a nőnek.

12065967_1079951218691417_3152901129144544387_n.jpg

Hogy látod a magyar nők ékszerviselési szokásait?

Lili: Mivel egy kisebb, különlegesebb, niche piacra van rálátásom, ott egyre nyitottabbak és bevállalósabbak! Sokan maguknak vásárolnak, bátrak, keresik például a különleges csiszolású darabokat. A legújabb kollekciómból is a legnagyobb-legextrémebb darabot adtam el először. Attól, hogy valaki mondjuk öltözködésben konzervatívabb, még ékszerben nem biztos, hogy az! 45 év feletti nők is bátran kísérleteznek a látványosabb, feltűnő ékszerekkel.

Ahogy változik ugye a társadalom, ahogy más generációk lépnek fizetőképes keresletbe, változnak azok a kategóriák is, amire pénzt költenek. Míg a Z generáció tagjai szívesen költöttek a luxustermékekre, az Y már inkább utazásra és technológiára áldoz szívesen. Már a harmadik generációt képviselő ötvös, ékszerész vagy a családban. Mik a tapasztalataid?

Lili: A nagypapám idejében, a szocializmusban arannyal nem is lehetett kereskedni. Sok bizsut készített, rézből akár. A szüleim az 1990-es években átálltak a kereskedésre, készárut vettek és forgalmaznak. Azoknak mondjuk a 80 százaléka, akiknek van pénze és szívesen költ ékszerekre, szeretnek most inkább egyedileg gyártatni, fontos számukra a közös kialakítás. Húsz százalékuk választ csupán a bolt kínálatából. Magyarországon azért érezhető volt a válság azok körében is, akiknek korábban is „volt pénze”: régen megvettek mondjuk 15 ékszert, ma inkább gyártatnak kettőt.

Szerintem mindig is lesz egy olyan réteg, aki vásárol majd fine jewellery-t és elég marginálisnak tartom azt az álláspontot, ami szerint a technológiai fejlődés veszélyeztetné a hagyományos ötvösséget. Mi erről a véleményed?

Lili: Ahogy már említettem, a Rost Andrea-ékszereknél mi is éltünk „új” technológiával. Alapvetően megvannak a kézművesség korlátai, a technológia pedig egyes lehetőségeket az egekbe emelhet. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy egy ékszer ne öntvény legyen, legyen benne igenis gondos kézi megmunkálás.  A tömeggyártás mindig is más volt – ott az ár és az érték számít, így egy technológiai újítás ott „nagyot dobhat”. Kétségkívül van egy elhaló része a szakmának, a másik felének azonban külön extrákat nyújt az innováció.

A LIKO legújabb kollekcióját Reflections névre keresztelte Lili. Reflections, vagyis tükörképek: a dizájnert leendő viselőjük színes egyénisége inspirálta az ékszerek megálmodásakor. Hisz nem csak öröm, hanem bánat, nem csak jelen hanem múlt, valamint áramlás és nyugalom is egyaránt alkotják összetett személyiségünket. „Tükrözd amire vágysz, légy az, amire felnézel” – életünk és személyiségünk apró mozzanataiból indult az alapgondolat, mely köré az ékszerek épültek. A kollekcióban letisztult, geometrikus formák és kerek, „emerald” csiszolású London blue topáz, citrom kvarc és gyémánt kaptak helyet. Olyan nőknek, akik sokoldalúak, elmélyültek, vonzóak és másokat is inspirálnak, emellett bátrak és nem riadnak vissza az élénk, erőt sugárzó kövektől, hanem azok még inkább kihangsúlyozzák egyéniségüket. Ugyanúgy, mint Lili személyiségét az általa viseltek: erőt sugárzó és látványos, azonban végtelenül kifinomult és nőies.

 fotók: Márton Bettina (MartonPhoto)

rajzok: Koós Lili

LIKO honlap és Facebook 

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr478302756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com