Ön férfiként egy vállalat első számú vezetője? A menedzsmentben nincs egy nő sem, aki felhívhatná a figyelmét a társadalmi felelősségvállalás fontosságára? Nem baj, talán az is elég, ha van egy lánya.

Több kutatás látott már napvilágot arról, hogy a nemi diverzitás milyen pozitív hatásokat hozhat egy csapat életébe, sőt akár egy vállalat vezetésébe is. Bizonyított, hogy a nők és férfiak sok szempontból másként gondolkodnak, aminek következtében az ideális az, ha mindkét nem képviselteti magát egy döntéshozó testületen belül. 
Azt a mondást is szinte mindannyian hallottuk már, hogy "minden sikeres férfi mögött egy nő áll", és olvashattunk történeteket erős asszonyokról, akik minden mást félretéve támogatták vagy éppen irányították férjüket, fiukat a háttérből.
Egy új kutatás szerint - amit egy amerikai és a kínai professzor végzett nemrég - azonban van még egy, korábban nem vizsgált dimenziója a nők férfiakra és az ő üzleti döntéseikre való befolyásának.

A kutatás szerint, ha egy vállalat első számú férfi vezetőjének legalább egy lánya van, a cég 11%-al jobban
teljesít a társadalmi felelősségvállalás minden területén, sőt ezek a szervezetek a nettó bevételüknek több mint 13%-kal nagyobb részét fordítják a CSR tevékenységre, mint az átlag.
A kutatás vizsgálta nemcsak a sokszínűség kérdését, de a környezetvédelmi szempontokat, az emberi jogok figyelembevételét, azt, hogy milyen kapcsolata van a vezetőknek a munkavállalókkal, és mennyire figyelnek oda a munkahelyi közösségekre.

De mi is lehet a háttérben?

Az elmélet talán egyszerűbb,mint gondolnánk.
Nehezen vitatható, hogy általánosságban a nők sokkal érzékenyebben állnak hozzá  társadalmi jólét kérdéseihez, mint a férfiak, akik sokkal inkább racionális és gazdasági szempontokat mérlegelnek. 
Az is tény, hogy ha sok időt töltünk valakivel - legyünk bármennyire önazonosak vagy határozott személyiségek -hatással lesz ránk. Ennek rengeteg formája lehet: elkezdhetünk érdeklődni a zene iránt, amit a másik szeret, vagy szélesíthetjük gasztronómiai nyitottságunkat a velünk egy háztartásban élők ízlése alapján, sőt még öltözködésünkön is finomíthatunk egy "kapcsolat" kedvéért.
Ez nem azt jelenti, hogy elveszítjük az egyéniségünket, egyszerűen csak a másik szemén keresztül egy kicsit azt is megértjük, ő hogyan látja a világot. Mitől boldog, mitől szomorú, milyen nehézségekkel kell szembenéznie a mindennapokban és mi az, ami leginkább motiválja.

Valószínűleg a "lányos" CEO-k esetében is ez történik. Bármennyire is azt képviselik sokan, hogy szét kell választani a munkát és a magánéletet, ez szinte lehetetlen, hiszen ugyanaz az ember ül egy meetingen döntési pozícióban, akinek a felnőtt lánya a vállán fogja kisírni magát, ha úgy érzi, hátrányos megkülönböztetés érte a munkahelyén amiatt, mert nő, vagy ha - egyet visszalépve - azért nem is kapja meg álmai állását, mert arra inkább egy férfit választanak, aki biztosan nem megy el szülni pár év múlva.
Nem kell tehát pszichológusnak lenni, hogy azt mondjuk az apák lányukkal szemben gyakorolt empátiája az, ami ez esetben a vállalat életére is hatással van.

Miért pont a lányok?

A kutatás azt mutatja, hogy a fiú gyermekkel rendelkező cégvezetők esetében nem tapasztalható a CSR iránti fokozott érzékenység. Holott valószínűleg ezeknek a CEO-knak ugyanolyan arányban van például feleségük, mint a lány leszármazottakkal rendelkező döntéshozóknak. És akkor még nem beszéltünk a húgokról, nővérekről, nagynénikről, unokatestvérekről és persze az édesanyákról. 
Bár adatok hiányában a két professzor ezt nem vizsgálta, én mégis azt gondolom, hogy a kulcsszó a felelősségvállalás lehet. Hiszen egy gyermek - ideális esetben - azért jön a világra, mert szülei vágynak rá, és meghozzák azt a döntést, hogy életük végéig gondoskodnak majd róla.

Egy apa valószínűleg még ennek ellenére sem fogja tudni mindentől megvédeni a lányát, hiába törekszik erre erőn felül. Minden egyes alkalommal, mikor gyermeke csalódik, falba ütközik, nemcsak arra lesz dühös, aki valamilyen módon bántotta, hanem egy kicsit magára is, amiért nem tudta ezt megakadályozni. Ezt elkerülni azonban senki nem képes, még akkor sem, ha egy sikeres cégvezetőről beszélünk. Az viszont hatalmában áll, hogy tegyen róla, az ő vállalatánál soha ne történhessen meg az, ami a lányával megtörtént, vagy hogy erőforrást és időt nem kímélve indítson kampányt egy olyan ügyért, melynek fontosságára lánya nézőpontja vezette rá.

Mi van a fiúkkal?

Ha fent leírt szülő-gyerek vonalat visszük tovább, nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy a fiú gyermekek ne gyakoroljanak semmilyen hatást a szülők döntéseire, hiszen ez alapvetően nem csak a lányokhoz, hanem a gyerekekhez általában kötődő teória.
Érdekes lenne megvizsgálni, hogy azok a vezetők miben mások, akiknek családjába "csak" fiú gyermek született. Kockázatosabb döntéseket hoznak-e meg, esetleg többet költenek-e sportszponzorációra, vagy agresszívabban terjeszkedik-e a szervezetük?

És a női vezetők?

Az amerikai kutatás szerint a női vezetők esetében még fokozottabb érzékenység látható a társadalmi felelősségvállalás irányában, mint a lány gyermekkel rendelkező férfi vezetők esetében, bár a felmérés ezen része nem reprezentatív, hisz a női CEO-k aránya az USA-ban is sokkal alacsonyabb, mint a férfiaké, így a mintában kisebb mértékben voltak képviselve.
Mégis, a rendelkezésre álló adatokból az látszik, hogy a lányos apák szervezetei körülbelül harmadát költik CSR-ra, mint azok a vállalatok, melyeket hölgyek vezetnek.

Kulturális kérdés

Fontos azt is leszögezni, hogy ez a felmérés az USA-ban készült, ahol az emberek sok szempontból viszonylag liberálisnak mondhatóak. Valószínűleg más lenne az eredmény egy olyan kultúrában, ahol még mindig erősen patriarchális a társadalmi szerkezet. Bár ez csak feltételezés, de valószínűleg ezekben az országokban a lányok, akiket sokszor még apjuk is tulajdonként, értéktárgyként kezel lényegesen kevesebb befolyást gyakorolnának az édesapjuk üzleti döntéseire.

Befektetés a jövőbe, vagy öncélú költekezés?

Méltán merülhet fel bennünk a kérdés, hogy vajon milyen jogon költi egy cégvezető a vállalata pénzét egy olyan témára, ami neki személyes okok miatt fontos.
Nos, való igaz, hogy ezek a kiadások talán nem minden esetben igazolhatóak képletekkel, sokszor megeshet, hogy a cég számára semmilyen hasznot nem hajtanak. De gondoljunk bele, hogy hol tartana most a világ, ha tudósok nem kezdtek volna el kísérletezni olyan betegségek gyógymódján, ami egy szerettüket érintette, ha királyok nem támogatnak kedvükre éhező, de kiemelkedő tehetségű művészeket, ha az emberek közül senki nem lenne képes félretenni a racionalitást és a profitot, a közjó érdekét saját szempontjai elé helyezve.

Valószínűleg ezek a vezető nem tartanának ott ahol, jelenleg vannak, ha nem tudnák megítélni, meddig ér az a bizonyos takaró. Ha pedig van még ott hely, hát miért is ne nyújtózkodjanak? 

Forrás: Harvard Business Review