Faster fashion

„Szezontalan” divat, vásárlóbarát bemutatók és látod-megveszed-viseled-modell? Igen. Burberry, Tom Ford, Matthew Williamson és a Thakoon, többek közt. A globális divatpiac már jó ideje válságban van, a régi rendszer összeomlani látszik. Fél évvel korábban, csillagászati összegekből tartott bemutatók? Úgy tűnik, vége. De vajon mik lehettek az új rendszer okai? És milyen következményekkel jár majd? Követi mindenki a fecskéket?

A Burberry múlt héten jelentette be, hogy kilép az eddigi divatcirkuszból (ami alatt a tradicionális divatheteket értjük) és ezentúl évi két show-val várja majd a nagyérdeműt, a finálé után meg is lehet egyből vásárolni a darabjaikat – online és az üzletekben is. A kifutón pedig keverné a női és a férfi ruhákat. Valljuk be, valahol mindig is furcsa volt az a rendszer, hogy szeptemberben már a jövő nyári darabokat elemezgettük – egy kicsit úgy éltünk a jövőben, hogy közben akkor is a jelenben voltunk. A divatszakmabeliek valahogy fél évvel mindig később jártak. Számtalanszor magyaráztam már érdeklődő „laikusoknak”, hogy igen, felveszik a rendeléseket, akkor azokat le kell gyártatni (a világ másik végén), szállítani kell, ezer különböző helyre, röviden, így valóban akkorra érnek oda az üzletekbe a darabok, amikor kezdődik a szezon. Az új, digitális világ, a közösségi média, az e-kereskedelem azonban a vásárlási szokásokat is átalakítja. Hasonló modellt követ ezentúl Tom Ford is: „szezontalan” kollekciókat mutat be, kisebb közönségnek, privát időpontokban. Donatella Versace háza táján is új szelek fújnak. A divat olasz nagyasszonya a brit Vogue-nak nyilatkozta, hogy az új, fiatal, online generáció már nem érti, miért kell 6 hónapot várni a ruhadarabokra onnantól, hogy látják őket a bemutatón. Igaz is, a kivitelezés, a disztribúció, mire a viszonteladókhoz kerülnek a ruhák – el is telik az a fél év. Ennyi idő alatt pedig tizenhatszor lemásolják a kollekciókat a fast fashion láncok, hisz pár hét alatt az üzletek polcaira tudják küldeni a kész darabokat. Diane Von Furstenberg, aki a Council of Fashion Designers of America elnökeként hosszú évek óta (eredménytelenül) küzd az amerikai Kongresszus előtt a divattervezők szellemi tulajdonjogaiért és azok védelméért, évek óta ádáz harcot folytat a fast fashion láncok ellen. A CFDA nemrég üzleti frigyre lépett a Boston Consulting Group-pal és reformokat vezetnek be a New York-i divathét háza táján is. Felmerült, hogy februárban-márciusban mutatják majd be a tavaszi-nyári kollekciókat és szeptember, október táján az őszi-téli repertoárt.

burberry-womenswear-s_s16-show-finale_lofficielsingapore_modified.jpg

A Burberry SS2016 fináléja, kép: lofficielsingapore.com

A see-now-buy-now-wear-now elvét követi Matthew Williamson és a Thakoon is mostantól. A brit dizájner tavaly jelentette be, hogy bezárja Mayfair-i flagship store-ját és kilép a London Fashion Week-ről. A napokban mutatta be Amazonia névre keresztelt kollekcióját, mely már ezt az elvet követi: amint megnézik, meg is vásárolhatják és viselhetik is a vevők. „Real time fashion”. Thakoon Panichgul pedig a hongkongi Bright Fame Fashion-től kapott befektetés után változtatott az eddigi üzleti modelljén.  Rebecca Minkoff, aki elsők közt élt a crowdvoting erejével, tavaly decemberben jelentette be, hogy aktuális szezonra szánt kollekciót fog ezentúl bemutatni, amit legkésőbb 30-45 napon belül megvásárolhatnak a vevői: vajon mekkora bevételtől esnek el a divatcégek, ha a „meglátom és megszeretem” és a „felvehetem” között eltelik fél év? Vajon a vásárlók hány százaléka feledkezik meg a hónapok múltával az impulzusáról?  Hisz a divat valahol az impulzusvásárlásról szól.

page1_1.jpg

Matthew Williamson Amazonia, képek: theguardian.com

A régi rendszer összeomlani látszik. Na de mi lesz akkor a disztribúcióval, a viszonteladó áruházakkal, üzletekkel?  Több szereplő ki is eshet a gépezetből. Az online áruházak értelemszerűen könnyedén azonosulnak az új irányokkal, bár egyre több tervező szeretné saját online platformon értékesíteni termékeit – és magánál tudni azt a jutalékot, a kettejük közti árrést. Mi lesz a helyzet a nyomtatott kiadványokkal, amikor több hónappal előre szinte kész vannak a lapszámok? Bizonyára a kollekciók már készen lesznek, a kampányok, lookbook-ok, termékfotók elkészülnek – csak a bemutatás csúszik majd. Ez harc a fast fashion ellen (is)? Hisz tudjuk, számos divatmárka szemében érthetően szálka a kópia, akarom mondani az „inspirált ruhadarab”. Mi lesz a divathetekkel? Hisz vagy követi mindenki az új hullámot, vagy kisebb kaotikus rend fog uralkodni és mindenki össze-vissza mutat be különböző szezonra szánt kollekciókat.  Mindig is nagy vágyam volt, hogy a legnagyobb szerkesztők és divatújságírók nyomdokaiban én is körbeutazzam egy évben kétszer a divatfővárosokat. És akkor valljuk be, temérdek időt, energiát, utazást és pénzt is megspórol nekünk ez a rendszer, ha egymás után végig tudjuk nézni a bemutatókat. Privát divatbemutatókra, megbeszélésekre, a városok különböző pontjain lévő helyszínekre jóval problémásabb lesz elutazni (már ha ragaszkodunk ahhoz, hogy személyesen tekintsük meg a legújabb kollekciókat). Arról nem is beszélve, milyen csillagászati összegekre rúg egy-egy teátrális bemutató. Mire felrajzolnánk Kelet-Közép Európát a nemzetközi divattérképre, addigra ők már csak Google Maps-et használnak majd?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr818381194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com