Munka - magánélet. Egyensúly vagy integráció?

A vállalati szférában állandó téma az, hogy miként lehet összehangolni a munkát és a magánéletet. Az a jobb, ha valaki 5-kor leteszi a lantot és utána elfelejt mindent, ami a feladataival kapcsolatos, vagy az, ha bármikor elérhető és hadba állítható, cserébe nap közben elintézi ügyes-bajos dolgait? Mi a hatékonyabb üzleti szempontból és vajon át tud-e állni valaki egy új működésre, ha a személyiségéből más fakad?

Már nem újkeletű, hogy a munka-magánélet témával mindenki foglalkozik. A munkáltatók azért, mert ezzel növelhetik dolgozóik elégedettségét, az álláskeresők pedig azért, mert érthető okokból a munkahely választás egyik fő szempontja az, hogy privát életüket fenn tudják-e tartani amellett, hogy teljesítik a feléjük támasztott elvárásokat.

Az elmúlt évtized során a munka-magánélet egyensúly kifejezés minden HR-es kézikönyvébe bekerült, minden konferencián és szakmai fórumon szó esett róla. Valós megoldás azonban kevés született, hiszen mondjuk ki, ezt az egyensúlyt akkor lehet igazán fenntartani, ha a munkavállalók nincsenek túlterhelve, nem kell túlórázniuk, és nem adnak nekik irreális határidőket.
Ha ezekkel komoly probléma van, akkor hiába ad egy cég sok minden mást. Szervezhet családi rendezvényt, egészségnapot, sport eseményt, alapíthat óvodát, ezek mind csak a felszínt kapargatják, a tüneteket kezelik.

work-life-balance1.jpg

A közelmúltban kialakult egy új álláspont a témában, ami szerint a vállalati szférában a munka és magánélet egyensúlya helyett integrációról kell beszélnünk, hiszen mindannyiunk életének alapvető része a munka, hogyan is tudnánk ezt leválasztani a privát szféránkról?
Ez a szemlélet ma még kezdeti stádiumban van a magyar piacon, ám a nyugati példákat látva valószínűsíthető, hogy ez lesz az irány, amibe mi is haladunk majd.

De mi is a különbség két dolgozó között, ha az egyik szeparátor, a másik pedig integrátor?

SZEPARÁTOR

A szeparátor az, aki valószínűleg nemcsak a munkájában, de az élete többi részén is merev határvonalakat rajzol. Ő az, akit, ha két perccel az után hívsz, hogy kilépett az irodából, már biztosan nem fogja neked felvenni a telefont. Ő befejezte a munkát mára, nemhogy értekezni nem akar már irodai ügyekben, de még beszélni sem akar a feladatairól. Otthon sem hozza szóba a bent történteket, maximum akkor, ha valami nagyon kiemelkedő dolog történt, ami esetleg a családra is hatással lehet. Felmondás, fizetésemelés, prémium, céges utazás.
A szeparátor otthon nem dolgozik. Még ha nem is megy be az iroda épületébe, akkor is inkább keres egy nyugodt kávézót, nem akarja munkával "beszennyezni"  a lakást.
Ő nem keres barátokat a cégénél. Köszöni szépen megvannak a sajátjai, akikkel este egy sör mellett nem a főnökről, vagy a kollégákról "kell" beszélgetnie. Számára sokkal fontosabb, hogy a privát élet értékei kössék össze őket.
Párt sem választana munkahelyi környezetből, hiszen szerinte a közös munkáltató megmérgez egy kapcsolatot, és ha esetleg az egyik fél vállalatot vált, azzal párhuzamosan a házasság is megromlik.

INTEGRÁTOR

Számára felüdülés, ha úgy osztja be az idejét, ahogy akarja. Ha éppen a privát élete megkívánja, délben kiugrik az okmányirodába megújítani a jogosítványát, vagy elmegy a cukrászdába a gyermeke szülinapi tortájárért.
Ha nap közben nagyon elfárad, kimegy egyet sétálni, kiszellőzteti a fejét, mindezekért cserébe pedig nem jelent számára problémát az, hogy este, ha megvacsorázott, megnézte a kedvenc sorozatát és lefektette a gyerekét, akkor még egy órácskára (vagy kettőre...) bekapcsolja a céges laptopot, és elintézi a teendőit. Hétvégén is rápillant a leveleire és ha azt látja, valami nagyon sürgős történt, akkor akár meg is válaszolja azt.
Telefonon szinte mindig elérhető, kivétel persze a színház, mozi, iskolai rendezvény, orvosi vizsgálat és a hasonló események.
Szívesen jár össze a kollégáival, sőt a barátsághoz hasonlóan a párkapcsolatában is erősítő tényezőnek érzi, a közös munkahelyi hátteret. Úgy érzi, ez segít az ismerkedésben, hiszen elkerülik a kínos csendeket, később pedig könnyebbség, ha az, akivel megosztja, mi nyomja a lelkét, ismeri a helyzetet és annak szereplőit is akár. 

0cd13d3.jpg

Azt, hogy ki melyik típusba sorolható, rengeteg különböző tényező befolyásolhatja: élethelyzet (például családi állapot), életkor (melyik generációban szocializálódott az illető), eddigi tapasztalat (vannak szeparátorok, akiket, ha nagy nehezen rá tudnak venni arra, hogy próbálják ki az integrációt, átállnak a "másik oldalra"), munkakör (azok, akik számára érdekes a munkájuk, szeretik csinálni, sokkal könnyebben engedik elmosódni a határokat) és még sok minden más is képbe jöhet.

Személy szerint azt gondolom, hogy az integráció valós megoldás lehet arra, hogy lehessen munkánk és mellette élhessük az életünket is. Az, hogy nincs megkötve a kezünk abból a szempontból, hogy mikor, mit csináljunk, elképesztő lehetőségeket rejt magában. Elkerülhetjük pl. azt, hogy az egész hétvégénk ügyintézéssel teljen, hiszen normál esetben a legtöbb intézmény bezár, mire a munkahelyünkön végzünk. A gyerekünknek sem kell feltétlenül mindig az utolsóként távozni az oviból és a kutyánknak is haza tudunk ugorni megsétáltatni.
Ehhez persze sok mindenre szükség van:

  1. Akkor dolgozhatunk így, ha kollégáink is ezt teszik. Hiszen az nem működik, hogy én nap közben magánügyeket intézek, este hatkor dolgozom, de senkit nem érek el, hiszen az összes munkatársam 5-kor kikapcsolta a telefonját. Persze ez fordítva is igaz, ha azok, akik a munkaidő határait szorosan betartva végzik a feladataikat nem érnek el engem nap közben, akkor nehezen fognak előre haladni az ügyek.
  2. Szabályokra van szükség.Ugyancsak az egységes értelmezéshez szükséges lehet - főleg eleinte - hogy még a rugalmas munkaidőt is némiképp szabályok közé tereljük. Mikor kell mindenképp elérhetőnek lennünk? Mindennap rugalmasan dolgozunk, vagy csak a hét néhány napján? Ehhez hasonló kérdéseket érdemes már a legelején átgondolni a problémák elkerülése végett
  3. Technológia szükséges. Ha szeretném állandóan látni a leveleimet, akkor olyan telefonra és olyan levelező rendszerre van szükségem, ami ezt lehetővé teszi. A szándél hiába van meg, ha a megvalósítás nem működik.
  4. Megfelelő munkakörben kell dolgoznunk. Sajnos mindig lesznek olyan pozíciók, ahol nem mi osztjuk be az időnket. Egy bolti nyitvatartás, egy színházi előadás időpontja például olyan fix kereteket jelölnek ki, amelyeken nem tudunk túllépni.
  5. Változtatni kell a kultúrán. Fontos mindenkinek megértenie, hogy a munka és magánélet integráció nem jelentheti azt, hogy bármelyik oldalról is időt veszünk el. Ha heti átlagot nézzük, nem lehetséges az, hogy 80%-ban privát ügyeket intézünk, és közben úgy teszünk, mintha kicsit dolgoznánk is, mert akkor a feladataink nem fognak haladni, ez pedig előbb-utóbb szemet szúr majd.

Nagy kérdés azonban, hogy mikor érjük el azt a pontot, amikor egy ilyen munka módszer valóban működőképes lesz, és a fenti összetevők mind előállnak. 
Az is kérdés, hogy azok, akiknek a személyiség zsigerből tiltakozik az integrátor szerep ellen "belekényszeríthetőek-e" ebbe?

Az biztosan látszik, hogy a munka-magánélet kérdés továbbra sem megy ki a divatból, inkább az értelmezése lesz, ami finomodik. Azt a kérdést azonban, hogy ez az új felfogás valóban tudja-e kezelni a túlterheltség kérdését, és gyökerestül megoldani a problémát, csak az idő válaszolhatja meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr818376994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bambano 2016.04.02. 00:51:09

nagy kamu duma ez az integrálódás, mert nagyon nem mindegy, hogy honnan nézed...
a munkát integrálod a magánéletbe vagy a magánéletet a munkába?

komolyan hiszek benne, hogy amelyik cégvezér ezt komolyan gondolja, az úgy érzi, a magánéletet integrálni kell a munkába, vagyis az életed fő mozgatórugója a meló, és cserébe néha engedjük, hogy legyen magánéleted is.

egy normális országban ez a marhaság fel se merül, mert ott nem fordul elő a folyamatos túlóra, amikor integrációs kérdések kerülnének elő.

Sequoyah 2016.04.02. 06:13:09

@Bambano: Gondolom meg nem dolgoztál olyan helyen, ahol ez a normális, es nagyszerűen működik. Én igen...
Jobb, de felelősséggel jár, önuralom nelkul nem megy.

Goldvikexx 2016.04.02. 07:06:47

Ez egy nagyon jó cikk volt, már tudom hogy belül inkább integrátor vagyok. A másik kérdés meg az, hogy a munkáltatom nem teszi lehetővé, hogy integráltan 'működjek'. Lehet úgy állást keresni, hogy olyan cégek legyenek fókuszban, akik képesek az integrált munkavállalók befogadására?

DFK 2016.04.02. 07:11:37

Hát a valóságban az van, hogy a munkaadó azt várja, hogy ne legyen magánéleted. Dolgozz reggel héttől este hétig. Péntek este kapsz emailt, mi kell hétfő reggelre (kaptál rá két napot, mi a baj?).

büdösbanya 2016.04.02. 07:21:59

A leírtak alapján ráismertem egy kollégámra, aki a munkahelyen az integrátor, otthon viszont a szeparátor típus szerint működik. Vagyis bent szívesen intéz magánügyeket (privát telefonok, bank, interneten megrendelt dolgokért való elszaladás); munkaidő után, otthon viszont nem foglalkozik semmilyen munkával kapcsolatos kérdéssel, papírt nem visz haza, elérni nem lehet.

Május 40. 2016.04.02. 07:35:33

Az összes vállalkozó integrátor.

bontottcsirke 2016.04.02. 07:40:10

Aminek nincs a fenntartható fejlődéshez köze azt nem veszem munka-számba. Az csaqk pótcselekvés. És ezektől a pótcselekvésektől pár éven belül meg fogok szabadulni...

egysmás 2016.04.02. 07:58:31

@bontottcsirke: ha meghalsz, elérted a célod, mert akkor semmi olyat nem fogsz csinálni, aminek nincs köze a fenntartható fejlődéshez.

232323 2016.04.02. 08:16:20

Majd amikor a munka elfogadja hogy most ezen a heten inkabb csak delutan kettokor kezdek dolgozni akkor talan elfogadom a ketoldalu integraciot. Az egyoldalut viszont nem. :-)

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2016.04.02. 08:21:32

"A szeparátor otthon nem dolgozik."
Ez nem igaz, több szeparátort ismerek, aki alkalmanként otthonról dolgozik, de soha nem ülne be egy kávézóba dolgozni...
Nem fizikailag választják el a munkát az otthontól, hanem a gondolataikból zárják ki.

"Párt sem választana munkahelyi környezetből"
Erre is tudok ellenpéldát, mondjuk az egyiknél gyors munkahelyváltás jött utána, a másiknál a GYES miatt nincsenek együtt az irodában.

Aki telefonon szinte mindig elérhető, az valójában nem maga osztja be az idejét, az csak illúzió. Ilyenekből lesznek a családi veszekedések, amikor este vacsoránál telefonál...

A valóság az, hogy maximum az emberek néhány százaléka tartozik tisztán a fenti kategóriák egyikébe...

tnsnames.ora 2016.04.02. 08:38:48

Jó cikk.a problémafelvetésen sokat gondolkodtam már én is. és nem igazán jutottam dűlőre magamban.Az én félelmem inkább az, hogy a "piac" miatt egyre kevesebb a jó meló értelmes határidőkkel, kiegyensúlyozott munka- és magánélettel. Egyre nagyobbak a követelmények (minden más változatlanul hagyása mellett), egyre nagyobb az időnyomás, a stressz, egyre kevésbé tudunk pihenni.Pörgetjük magunkat, pörget minket az élet, és kiégünk abba, hogy egyre nehezebb az átlagembernek teljes életet élnie.
- A szeparátor sem tudhat napi 8 órában teljes hatékonysággal dolgozni, de miért kéne elvárni tőle, hogy otthoni s elővegye a laptopját?
- Az integrátor is könnyen túldolgozza magát, amiért jó eséllyel nem kap ellentételezést, max. ha ledealelte előtte a projektvezetővel. És ha ledealeli is az sok esetben a legrosszabb melókat tudhatja jelenteni (amit kétszerannyiért sem kéne megcsinálni a pihenés rovására)

Idevág a szintén posztért kiáltó home office munkavégzés esetlegessége, rendszeressége, ugyanilyen probléma hegyekkel.

bontottcsirke 2016.04.02. 09:04:41

@egysmás: belőlem legalább szép komposzt lesz, belőled meg csak veszélyes hulladék.

egysmás 2016.04.02. 09:14:29

@bontottcsirke: tévedsz, a dögök minden esetben veszélyes hulladéknak minősülnek.

vuvuvu2 2016.04.02. 09:22:13

egy dologról nincs szó ebben az agymosásban. arról, hogy a magyar munkaerőpiacon a rendelkezésre álló munkák, munkahelyek, pozíciók túlnyomó része nem a média / kreatív ipar / IT szektorban található, ahol van helye a kreativitásnak, és valóban, a munka jellege is megkívánhatja hogy integrált legyen a munkavégzés.

a piacon elérhető munkák túlnyomó részénél a munkát alapvetően a munkaidő alatt kell elvégezni. gondoljunk csak bele, hogy elmegy az ember orvoshoz, az meg a rendelés kellős közepén kiugrik egyet kávézni a haverokkal. vagy egy tanárra, aki az egyik óra helyett facebook-ozik egyet. vagy egy hivatalnokra, aki leszarja a félfogadási időt és fél órát beszélget az anyjával/barátnőjével/stb. vagy egy irodára, ahol du. 3-kor kezd valaki érdemben dolgozni, mert addig kávézott, cigizett és facebook-ozott.

a kérdés azért rossz, mert a fiatalok számára lehet ez egyáltalán kérdés. az a generáció akinek már gyerekei, idős szülei vannak annak nem arról szól az élet, hogy hogyan integráljam a szórakozást a munkanapba, hanem arról, hogy a munkahelyen szakmai feladatokat végzek, otthon meg főzökmosoktakarítokleckétnézekstb. itt is ott is vannak feladataim, mindkettőt el kell végezzem, és gyakorlati okokból (távmunka kivételével amikor pl. a bekészített mosást nap közben kimossa a mosógép vagy az előző este előkészített kaja megsül a sütőben) a kettőt nem lehet párhuzamosan végezni.

zseketto · http://azeletstmoritzban.blog.hu/ 2016.04.02. 09:32:12

fasza dolog a szeparáció, főleg azonnak akik gyűlölik a munkájukat :)

De nem jobb inkább váltani, mint egész évben szart lapátolni?

Amúgy mit csinál egy szeparátor, ha holtsáv van és nincs meló? Mert amíg én integrátorként játszom a holtsávban, egyféle kikapcsolódásként és az agyam feltöltésére, addig ő rágja idegesen a körmeit és két percenként ránéz az órára? :)

Azt kell megérteni, h dolgozni mindig lehet, de nem ez a cél. Inkább a szervezd jobban az életed, h a munkádba integrálhasd a privátodat, akár egy egy kisebb szünet keretében.

Még nem láttam olyan irodai munkát, ahova ne fér volna be a mások cigiszünete nem dohányzóknál is 3:)

Mert ugye a büdös bgósnak jár az az óránkénti 10 perc cigiszünet (5 perc míg elszívja, 5 míg elmozdul a székéből) de ha egy nem bagós bármit csinál ami nem meló, egyből megy a sanda nézés...

padisah · http://www.kozvetlen-allasok.hu 2016.04.02. 10:26:58

én is azokkal értek egyet hogy ez leginkább egy önkizsákmányolás felé vezet, hogy az "integrátor" lényegében hazaviszi a munkát és többet dolgozik

itt van egy alapvető strukturális különbség a szabadon és kötötten végzett munka között, és az hogy ha valaki alkalmazottként dolgozik, akkor a munkaadója az időt vásárolta meg tőle, amit a munkával fog tölteni

arra még elvi szinten sem látok technikai megoldást, hogy egy "integrált" életformában a ténylegesen munkára fordított időt, alkalmazottként, mérni lehessen, beszabályozni hogy ez az idő mindig annyi legyen amennyit a munkáltató meg is vett, és mindezt beilleszteni a 20. századból örökölt munkajogi rendszerbe, ami abból a feltételezésből indul ki, hogy van a munkaHELY ami egy fizikailag létező hely a munkaeszközökkel (iroda, gyár), és van a munkaIDŐ, az a napi egybefüggő x óra amit a munkáltató alkalmazásában kell tölteni

szóval arra akarok kilyukadni, hogy ha valaki integrált módon, vagyis szabadon akar és tud élni, akkor ahhoz a munkavállalói keretek nem alkalmasak, ez egy vállalkozói léttel kapcsolható össze

vállalkozóként munkát végezve - nem munkáltató hanem megrendelő felé - azért nagyon más, mert a vevő nem időt hanem eredményt vásárol, tehát egyáltalán nem is kíváncsi arra emberünk mennyi idő alatt oldotta meg a feladatot, a feladatnak van egy fix ára, és ezért lesz az időbeosztás is szabad - legfeljebb a határidő korlátozza ha van

nyitott vagyok az elképzelésre hogy lehetne a munkavállalói és vállalkozói munkavégzés közti határokat elmosni, vagy a kettő előnyeit kombinálni, de nem nagyon látok erre lehetőséget

tnsnames.ora 2016.04.02. 10:37:52

Végül megpróbáltam ráncba szedni a témát érintő gondolataimat.
Ráadásul sikerült nem túl hosszúnak lennem :)
liftinstinct.blogspot.hu/2016/04/munka-maganelet-home-office.html

lacas82 · http://androidprogramjaim.blog.hu 2016.04.02. 11:01:27

aki integralt az vallalkozo es ugy hiszem tevekenyebb, mint aki nem. de kovezzetek meg :)

tnsnames.ora 2016.04.02. 11:13:54

@lacas82: vállalkozó és (kényszer)vállalkozó között is van különbség. Ahogy se a szeparátorság, se az integrátorság nem lehet öncélú monolit egység. A kérdés az számomra, hogy a tevékenyebb integrátorság miképpen csapódik le a megtérülés oldalon.

Crescence (törölt) 2016.04.02. 12:08:23

A munka és a szabadidő szétválasztása szerintem ma már nem lehetséges, mert sokkal komplexebb munkákat végzünk - a privát és munkakapcsolatok is egybeolvadnak, pl. valakit egyetemistaként ismertem meg, évekkel később valamilyen munka kapcsán újra találkozunk. Vannak olyan feladatok,amelyek megoldásán heteken át kell rágódni, egyszerűen nem tudom lekapcsolni az agyamat, sokszor napokon keresztül alig alszom. Nyugaton sok évtizeddel ezelőtt ugyanezekkel a problémákkal küzdött a menedzser szakma. Kb. az ötvenes hatvanas években vált divatossá és tömegessé a jóga, a meditáció, a keleti filozófia, ha jól tudom, a nyolcvanas években a wellness - ezek alternatívát jelentettek a megszokott szabadidős tevékenységekhez képest, pl. olvasás, tévénézés,mozi, sport, utazás, stb. Nálunk ez még mindig csak kevesekhez jut el, egyáltalán nem úgy,mint szabadidős alternatíva,hanem mint luxus vagy valami ezo-hülyeség. A többség szabadidejében nem kikapcsolódik,hanem más témában médiafogyasztással tovább pörgeti és idegesíti magát - ez egyáltalán nem jó irány,meg is látszik a magyar társadalom állapotán.

prolee 2016.04.02. 12:46:10

@vuvuvu2: Tökéletes meglátás.
Kiegészíteném azzal, hogy az emberek jelentős része alkalmatlan a kulimunkára. Őket szoktuk lustának, ingyenélőnek nevezni, aki "mennyeneldógozni".
Pedig az ember kreatív munkára teremtetett, legyen az földművelés, tárgykészítés, bármi, aminek a végén ott van a jutalom, a produktum.
Futószalagon végzett részmunka, pénztárgép verése, irodai aktatologatás, telefonos marketing, ügyfélszolgálat, értékesítés, stb. lélekölő és megalázó munka, az emberek döntő többsége pedig ilyen munkát végez alkalmazottként, éhbérért. Az ilyen "munka" természetellenes és én megértem azokat az embereket, akik nem akarnak így "dolgozni", bár én magam soha egyetlen napig sem voltam munkanélküli. 54 éves koromig szerettem a hivatásomat, ami íróasztalhoz kötött. És akkor elszakadt a cérna. 54 évesen otthagytam az állásomat a közigazgatásban, mert úgy éreztem, hogy ebbe belehalok. Azóta egy műhelyben dolgozom "feketén", akkor megyek, amikor akarok és kézműves szakmát tanulok. Ebben a műhelyben négyen dolgozunk így, öt diplománk és három doktorátusunk van összesen.

prolee 2016.04.02. 12:58:51

@padisah: Momentán a munkaügyi/adóügyi/egyéb szabályozás a profitszerzés szempontjából hatékonyabb alkalmazotti bérrabszolgaságot preferálja. Aki ma Magyarországon átlagos vállalkozásba fog, az garantáltan belebukik és előbb lefejik, majd kicsinálják a hatóságok.

Pöff 2016.04.02. 13:20:13

A magán élet ott kezdődik, hogy nincs fix kezdésű és befejezésű munkaidő.(ez szükségszerűen nem azt jelenti hogy este 10-kor is a munkával kell foglalkoznod)
Vagy is vállalkozó vagy...te döntöd el hogy ma bemész vagy sem, te döntöd el hogy ma elmész a céges kocsiddal ide vagy oda.
Nem kötöd magad egy gyár vagy egy irodához, úgy hogy közben semmit nem látsz az életből.
értsd: minden alkalmazott, főleg a multinaci cégek beosztottjai...a létező legrosszabb megoldás....ami meg Magyarország dívik...rabszolgatartás mintapéldája

prolee 2016.04.02. 15:03:38

Amikor a nők a háztartásban dolgoztak, akkor megtermelték az élelmiszer egy részét, bevásároltak, főztek, mosogattak, mostak, nevelték a gyerekeket, ápolták az öreg rokont, mire a férj hazaért a munkából, nyugodt, rendezett család várta és együtt pihentek, amikor a kenyérkereső nem dolgozott.
Ma a nők jelenős része dolgozik és a munkájáért annyi pénzt kap, amiből megveheti azt az élelmiszert, amit a munkahelye matt nem tud megtermelni, megveheti azokat a gépeket (és energiát), amik elvégzik azt a háztartási munkát, amit a munkahelye miatt nem tud elvégezni.
A szülő szabadideje terhére neveli a gyereket, mert dolgozik, szabadideje terhére ápolja az idős rokont, mert dolgozik és sosincs nyugalma a családnak, mert a házmunkát (bár gépesítve), de a szabadidő terhére kell elvégezni.
A magánélet végtelenül beszűkült.

efi 2016.04.02. 18:24:39

Egyébként mi a francot kell napközben évente több száz órát ügyintézni kint?
Még példából is csak olyat sikerült hozni, ami ez egyik csak 5-10 évente van, a másik meg évente.
Nekem havi 1 alkalom se igen van, az is inkább csak ilyen elmegyek a PickPak pontra egy csomagért. Van net, telefon, házhozszállítás, csoportos beszedési megbízás stb, minek állandóan kimászkálni.
Arról meg szó sem lehet, hogy munkaidőn kívül a főnök ötletszerű esti telefonja után dolgozgassak. Amíg csak akkor fizetnek, ha kiülöm fenékkel feleslegesen a 8 órát , holott lehet, hogy 6 óra alatt is meg tudnám csinálni (magyarul munkaidőért fizetnek, nem a munkáért), addig nem fogok még erre rá is húzni. Ha valami este 8-kor derül ki, ott már elég nagy a baj amúgy is.

indapass 2016.04.02. 21:30:52

@prolee:
Sok igazság van benne, de azért az idős, beteg rokont este is kell ápolni, a jószágot - ha van - ellátni, és a gyerekek sem csitulnak el abban a pillanatban, mikor a kenyérkereső hazaér pihenni asszonya társaságában. :-)

egysmás 2016.04.03. 08:52:06

@padisah: teljesítménybérért kell dolgozni és akkor nem az időd fizetik ki.

Pitypang8 2018.07.19. 08:29:56

A bejegyzés nagyon aktuális témával foglalkozik, és én is rengeteget gondolkodtam, hogy mi lenne a jó. Mivel nagyon nehezen viselem a kötöttségeket, ezért az integrált munkavégzés sokkal szimpatikusabbnak tűnik. Azonban egyetértek az előttem írókkal, ez tulajdonképpen vállalkozói szinten valósul meg. Én láttam mind a két oldalt. Én napi nyolc órában dolgozom, kötött keretek között, miközben szüleim vállalkozók. Utóbbi esetében valóban működik az integrált munkavégzés, minden percükről maguk döntenek. Szabadon intézhetik magánügyeiket hétköznap, ugyanakkor vannak problémák, amin hétvégén is megy az agyalás, a megoldás keresés.

Aki viszont egy nagyobb multinál dolgozik napi 8 órában nem sok választása van. Ha olyan a munkakultúra, akkor igenis szúrós szemmel néznek arra, aki napközben elugrana a postára vagy egyik nap korábban menne haza, míg máskor benn maradna egy órával tovább (mert úgy tudja megoldani a napi feladatait). Szerintem nagyon kevés az olyan munkakör cégen belül, hogy rugalmasan dolgozz. Mert egy nagyobb cégnél mindig lesznek feletteseid, akik, ha nem kedvelik ezt a munkastílust nem fogják támogatni. A mai napig rengeteg vezető akkor nyugodt, ha azt látja, hogy Te reggel 8-kor bementél és délután 17-kor elmentél (no meg ha extra munka van, akkor amiatt bent maradtál vagy hétvégén foglalkoztál vele). És egyet kell értsek egy felettem szólóval, hogy munkaóráért fizetnek és nem a munkáért, amit megcsinálsz... Ez pedig leginkább szerintem arra buzdít, hogy szeparált munkavégző legyél! Oké bent ülök napi 9-10 órát, de akkor azon kívül nem akarok munkáról hallani.

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com