Művészet és menedzsment összefonódása
Interjú Kovács Ágnessel és Dr. Dura Mónikával

Orosz Marie Claire, holland L’Officiel, csak néhány a sok megjelenés közül. A legújabb kollekció bemutatkozott Koppenhágában és pár nap múlva Sanghajban is. Értékesíti üzlet a termékeit Franciaországban és Tajwanon is, tavaly május óta a bevételük nettó 11 millió Ft felett volt.  Az elmúlt évek egyik legtudatosabb és leginkább „finomhangolt” márkaépítése tagadhatatlanul az AGNESKOVACS-é, hisz a márkanév hallatán kialakult mára egy elismerő bólintás: ismerik és elismerik a friss brand bőrtáskáinak egyedi dizájnját és kifogástalan minőségét. A tervezővel, Kovács Ágnessel és a márka menedzserével, Dr. Dura Mónikával beszélgettem.  

Kovács Ágnes 2013-ban nyerte el a Gombold Újra! newcomer kiegészítő kategóriájának fődíját „System and form” kollekciójával. Munkáira a minimalista jelző és a kifogástalan arányérzék illik a leginkább, azonban Ági táskái inkább számítanak háromdimenziós, bőrből készült műalkotásnak, mint hagyományos értelemben vett „puszta” használati tárgynak. Az AGNESKOVACS brand, így mindkét oldalról kőkemény alapokon nyugszik: Ági művészi látásmódja és különleges vizuális világa tökéletes összhangban van a jogi és pénzügyi végzettségű Mónika erős és következetes üzleti vénájával, tapasztalatával.  A márka legújabb kollekcióját, a Lié-t egyszerre inspirálta a japán facsapolás és az emberi kezek egyedisége, összekulcsolása. A táskák pedig egyik legkülönlegesebb tulajdonsága, hogy mindegyik egyetlen bőrlapból készült.

12647088_1003509113039808_2911715319583570254_n.jpg

Pár évvel ezelőtt tört be a „mainstream” divatba a minimalista irányvonal, a japán, skandináv esztétika. Egyet értetek ezzel? Maradandó irányzatnak tartjátok ezt? Mennyire követitek figyelemmel a nemzetközi trendek alakulását és mennyire „kötik meg” ezek Ági kezét a tervezéskor?

Ági: Személyes történetem is fűződik a minimalizmushoz: Moholy-Nagy László szülőfalujában születtem majd a nevét viselő egyetemen diplomáztam. A Bauhaus építészete, tárgytervezése, gondolatisága mindig is közel állt hozzám. A formaalkotáson belül is a legfontosabb számomra, hogy használható tárgy legyen a „végeredmény”. Sokszor a legegyszerűbbnek tűnő formákat a legnehezebb kivitelezni. A minimalista irányzat számomra az időtlenséget és a nyugalmat szimbolizálja. Fontosnak tartom, hogy a rohanó hétköznapokba egy kis nyugalmat csempésszek a kiegészítők által.

Mónika: A trendekhez úgy viszonyulunk, hogy természetesen figyelemmel követjük, de igyekszünk magunkra formálni. Így történt például a Lié kollekció esetében a színekkel is: a kvarc trendszín helyett egy kifinomultabb árnyalatot, a púderrózsaszínt választottuk a sötétkék és a homokszín mellé, ez közelebb áll hozzánk. Hisz egy márka akkor fog jól működni, ha hiteles és önazonos.

Hisz egy márka akkor fog jól működni, ha hiteles és önazonos.

Ági: És itt ismét megjelenik az időtlenség: a színválasztásnál fontos szempont, hogy ne csak egy szezonra szóljon, emellett jól kihasználható legyen - egyszerűen tudjuk kombinálni többféle stílusú öltözékkel.

agneskovacs_lie_campaign_1-1024x766.jpg

Mónika, hogy látod, milyen előnyei és hátrányai van annak, ha Magyarországról indít valaki egy divatmárkát?

Mónika: Pici ország vagyunk, ahonnan nehéz kitörni. A szenvedést és a nagy boldogságot is magunkban hordozzuk, mondhatjuk, hogy nagyon szenvedélyesen élünk szerintem, ez pedig a tehetségeinknél és a művészeinknél is megjelenik. Van történelmi múltunk, amire építkezhetünk, amiből meríthetünk, a világ számára pedig, ha ránk tekintenek, Magyarország különlegesnek és érdekesnek számít. A képzésnek van nehézkes oldala: ez pedig a megfelelő menedzserek, sales-esek hiánya. Nincsenek olyan számban szakemberek, akik kiszolgálnák az iparág igényeit, akik kompatibilisek lennének New York-ban vagy akár Párizsban is.  Magában a szakmai képzésben nincs hiányosság: a pénzügyi, gazdasági oktatás gyakorlati része viszont teljességgel hiányzik. Ezt pedig egy tervezőnek nem lehet egyedül csinálnia. A kezdetektől, a márkaépítés nulladik pillanatától annak a gondolkodásnak kellene uralkodnia, hogy a tervező legyen tisztában azzal, hogy csapatot kell maga köré építeni, mert ez üzlet. A dizájnernek feladata lenne, hogy keressen menedzsert maga mellé és olyan szakembereket, akik elengedhetetlenek egy márka működésénél. Ne szeressenek okosak lenni abban, amihez nem értenek (pénzügy, jog, marketing, sales)!

Ági: Igen, ez egy művésznek nehéz. Én is nagyon sokára szoktam meg, hogy át kell adnom dolgokat, hisz az ember szereti kézben tartani a dolgokat. Utána viszont rájön, hogy ha erre sokkal korábban ráeszmél és belátja, már rég hátra dőlhetett volna. Én az arculattal voltam így: az elsőt magamnak készítettem és nehezen engedtem el, de a következővel már azt kaptam, ami kellett és amire szüksége volt a márkának.

Mónika, hogy látod a magyar vásárlói igényeket és visszajelzést, összevetve külföldi visszajelzésekkel? Látsz szignifikáns különbséget valamilyen szempont tekintetében? Ti ugye egy magasabb – prémium – kategóriát képviseltek.

Mónika: A prémium kategóriánál már hasonlóan gondolkodnak a különböző nemzetek. A prémium az prémium, csak nagyon jól kell csinálni. Elengedhetetlenek a jó minőségű alapanyagok és a kellékek, az egyedi formavilág és a vevők kiszolgálása is, hogy élményszámba menjen a vásárlás. Fontos a körítés: az egész csomagolás nagyon fontos, például a táskához mellékelt balzsam és a reklamációk kezelése. Magyarországon a vevőkkel kapcsolatosan nem ez a hozzáállás dívik és nem így kellene lennie. Ha megoldom a Vevő problémáját, elégedett lesz és boldogan távozik, ez itthon hiányzik. Arra lenne szükség, hogy ne érezd kellemetlenül magad, ha vissza szeretnéd vinni a megvásárolt terméket. A magyar vásárlókra általánosan is igaz, hogy árérzékenyebbek, de a prémium kategóriánál már nincs szignifikáns különbség e tekintetben: a prémium kategória alatt számít, hogy valami 38. 000 Ft vagy 42.000 Ft. Itthon is meg van az a réteg, aki kifizet és értékel egy ilyen minőségű táskát. Ezt a pozícionálást pedig sokan nem merték meglépni itthon.

Vagy meglépték, de valahol hibádzott a történet.

Mónika: Ez így igaz. Igazából akkor árérzékenyek a magyar vásárlók, ha a prémium kategóriába pozícionálod a terméked és nem prémium minőség társul hozzá. Elengedhetetlen a jó piaci felismerés és a színvonalat tartani is kell. Ági táskái a világon bárhol megállják a helyüket, akármilyen üzletben vagy kiállításon látnád őket, nem mondanád meg, hogy hol készültek, hiszen világszínvonalúak. Nem elég felpozícionálni az árat – ahhoz hozzá kell tenni a minőséget és a dizájnt is.

agneskovacs_lie_campaign_3-1024x766.jpg

A sajtóreggelin elmondtátok a tavalyi (nem egész) év árbevételét. Egy ideje kezdenek teret hódítani a transzparens megmozdulások, márkák a divatban is. Mennyire tartjátok azt fontosnak, hogy akár a sajtó, akár a vásárlók belássanak a „kulisszák mögé” is, a márka belső működésébe? Mennyire tartjátok fontosnak, hogy a számokat, bevételeket is kommunikáljátok?

Mónika: A divat pont ugyanolyan üzlet, mint bármilyen más vállalkozás vagy startup. Az alapvető mechanizmusok ugyanúgy érvényesek ebben a szegmensben is, ezért nincs mit titkolnunk. Ha pedig tervekről beszélek, elengedhetetlen, hogy tudják az emberek a bázis bevételét is, hogy legyen összehasonlítási lapjuk a stratégiánkra és a vállalásainkra tekintettel. A tavalyi nettó bevételünk 11,3 millió forint volt, mivel májustól indultunk, ezért ez 8 hónap bevétele, 2016-ban ezt szeretnénk megduplázni. És ebben hiszünk is. Ha a mostani pénzügyi-gazdasági helyzetben megálljuk a helyünket, hiszünk abban, hogy a világon máshol is meg tudjuk ezt tenni. A márkának ez egy remek megmérettetés. Ez pedig üzlet és beszélhetünk róla. A magyar divatszakmára jellemző abszolút, hogy ezekről a számokról nem szeretnek beszélni. Viszont ha nem jók a bevételi számok, akkor le kell vonni nekünk is a megfelelő következtetést. Az esetleges változtatásokon kell gondolkodni, stratégiát kell váltani, mert ha valami nem működik, akkor erőltetni nem szabad, másképp kell csinálni.

Viszont ha nem jók a bevételi számok, akkor le kell vonni nekünk is a megfelelő következtetést. Az esetleges változtatásokon kell gondolkodni, stratégiát kell váltani, mert ha valami nem működik, akkor erőltetni nem szabad, másképp kell csinálni.

Ági, a Gombold Újra! 2013-as „newcomer” kiegészítő kategóriájának nyertese voltál a „System and Form” kollekcióddal. Mi az, amit a Gombold Újra!-nak köszönhetsz? Mennyire tartod fontosnak és hasznosnak ezt a kezdeményezést, mennyire indítja el hatékonyan a pályán a divat- és kiegészítőtervezőket?

Ági: 2013-ban még nem ismertük egymást Mónival, akkor fejeztem be az egyetemet és a diplomamunkámmal pályáztam. A nyert arculat és fotózás nagyon hasznos volt, Kiss Miklóssal nagyon jó volt együttműködni. Bekerültem a Design Terminálba és vonzáskörzetébe, nekik köszönhetően jutottam ki Párizsba is.

Mónika: Fontosnak tartom a megjelenést és a megmérettetést is a fiatal tervezők esetében, Ági is nagyon sok helyen, platformon megjelent a pályázat után. Ismertséget hoz, az már más kérdés, hogy az adott dizájner ezzel mennyire tud élni.

agneskovacs_lie_campaign_2-1024x766.jpg

Hogyan esett a koppenhágai divathétre a választásotok?

Mónika: Egy ügynökség keresett meg minket, célunk a fokozatos külföldi terjeszkedés, európai indulással. Gondoltuk, hogy abban a térségben kedvelni fogják a márkát, ezért volt az első állomásunk, Dánia. Kétféleképpen kerülhet ki az ember a külföldi piacra: berobbansz vagy fokozatosan terjeszkedsz. Mi az utóbbit, az organikus fejlődést választottuk, egyfelől, hogy élményben is fel tudjuk dolgozni, ami velünk és körülöttünk történik, másfelől pénzügyileg is rá kell készülni minden ilyen lépésre. A következő lépés pedig, hogy áprilisban Sanghajban mutatkoznak be a táskák.

Milyen visszajelzés jött Koppenhága kapcsán?

Mónika: Nagyon pozitívak voltak a visszajelzések. Elvileg legalább kétszer-háromszor jelen kell lenni egy-egy vásáron - ami anyagi áldozat is – ahhoz, hogy felfigyeljenek a márkára. Az ügynökségtől is azt a visszajelzést kaptuk, hogy mi voltunk a meglepetés az általuk kivitt, több nemzetközi márka közül, mert nagy volt a sajtó érdeklődése is, de konkrét megrendeléseink is jöttek, ráadásul az első  Olaszországból, ahol rengeteg a jó minőségű bőr és az ebből készült táska, így ezt külön dicséretként éltük meg.

Van valami előzetes elvárásotok Sanghaj kapcsán, vagy nem babonából nem mertek előre „inni a medve bőrére”?

Mónika: Igazából nincsenek konkrét számokban megfogalmazott elvárásaink. Azt tudjuk, hogy a kínai piacon is van helyünk, hogy ott is megvan a  márka célközönsége, az ügynökség meg is lepődött, hogy milyen tudatosan állunk ehhez. Az ügynökség arra figyelmeztetett minket, hogy Kínában a táskák többségét másolják. Véleményem szerint, ha Kínában szépen el is készítenek egy táskát, a minőségi alapanyag és az egyedi dizájn akkor is hiányzik. Szerintem Kínában is a tudatos pozícionálás a legfontosabb, ezt igazolja, hogy már tavaly érdeklődött az AGNESKOVACS iránt a kínai La Fayette.

lofficiel.jpg

Hogy oszlanak meg most a magyar és a külföldi vásárlók? Hogy fog ez terveitek szerint változni az egyre erősödő nemzetközi jelenléttel?

Ági: Egyelőre több a magyar megrendelő, de mellettük jelentős most már az amerikai piac: elsősorban New York és Los Angeles. Vannak vásárlóink Mexikóból, Svédországból, Dániából, Japánból, Szingapúrból, Nagy-Britanniából, Franciaországból, Thaiföldről az online jelenlétnek köszönhetően, rengeteg webshop keres meg minket.

Azt mondhatjuk, hogy kialakult egy szinte átláthatatlan webshop-boom a nemzetközi színtéren?

Mónika: Igen! Mi pedig nem szeretnénk ezt elaprózni, mindig gondosan ellenőrizzük a webshop-ok  színvonalát, ahová felkerülünk.  Az egyik leghíresebb ilyen termékeket áruló webshop a Not Just A Label például, minden idők legtöbb like-ját a mi táskáink kapták!  

Nyolc üzlet is értékesíti az AGNESKOVACS táskákat, csak Budapesten. Mennyire tartjátok fontosnak az online (webshop) és a fizikai (brick-and-mortar) jelenlétet a mostanra digitálissá vált világban?

Mónika: Nagyon fontos az online jelenlét, de közben óriási a kínálat is. A két értékesítési formának viszont együtt kell működnie, hogy mindenki megkapja az „élményét”: az is, aki már ismeri a márkát és szereti, hisz benne, így már kényelmes online rendelnie. De azt is ki kell tudnunk szolgálni, aki szereti megtapintani, felvenni, kipróbálni a táskákat, mielőtt vásárol. Mindkét értékesítési formában egyszerre kell jelen lenni, itthon több üzletben is megtalálhatnak bennünket a vásárlók, emellett Franciaországban és Tajwanon is. Szerintem okosan kell használni az online lehetőségeket, amit nem szűkítenék csak a webshopra, hanem idesorolnám a Facebook-ot, az Instagramot, a Pinterestet. Tavaly az orosz Marie Claire és a holland L’Officiel is Instagramon keresztül talált ránk és meg is jelentünk ezekben a print magazinokban. 

page_4.jpg

Tervezitek, hogy valaha is elvinnétek például a gyártást itthonról? Mi az, ami nehézséget jelent az itthoni viszonyok között?

Mónika: Nagyon nehéz jó gyártót találni. Jó szakemberek vannak, csak nehéz kialakítani az ideális együttműködést, ezen folyamatosan dolgozunk. Bővítenék a kapacitást a mostani gyártóink, ha arra szükség lenne, így nem tervezzük, hogy a gyártást elvinnénk külföldre. A minőség, a filozófia, az együtt gondolkodás pedig nagyon fontos. Ági mindig leutazik, ha gyártatunk, szinte leköltözik olyankor akár egy hétre is, hogy felügyelje a minőséget és segítse a kivitelezést.

Ági: Nagyon fontos az állandó minőségi felügyelet, hogy végigkövessük a gyártási folyamatot, épp ezért nem is lenne kivitelezhető, hogy a későbbiekben elvigyük innen a gyártást.

Milyen nemzetközi piacokat céloztok meg ezzel az évvel, mik lesznek a következő lépések?

Mónika: Ahogy már korábban említettük: Dánia és Kína, ősszel pedig New York!

 

LIÉ kollekció:

fotó: Károlyi György (Flashback)

modell: Lisa (VM)

haj: Károlyi Márk

smink: Vozák Tímea

styling: Bellák Dóra

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr448556822

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com

süti beállítások módosítása