Látszatemberek
avagy personal branding kontra tényleges szaktudás és tehetség

Kijelenthetjük, hogy a munkaerőpiaci elismerés a sikeres önreprezentációtól függ. Manapság minden a personal branding-ről szól és a hazug – inkább szépítő – megjelen(ít)ésről, amin komoly gárda dolgozhat a háttérben. Hogyan legyél sikeres? Hogy érd el, amit akarsz? Hogyan add el magad? Viszont meddig juthatsz el, ha nincs mögötted kőkeményen megalapozott szaktudás és feddhetetlen munkamorál? 

Bármivel tudunk hazudni. Sminkkel, ruhákkal, szavakkal, tettekkel. Egy kis Photoshop, egy kis filter. Könnyű magunkat többnek és kevesebbnek is láttatni annál, mint akik valójában vagyunk. Egyfelől hiába vagyunk csodálatos költők, ha a fiókunkon kívül más nem látja a verseinket. A másik véglet pedig? A látszetembereké. Elég hamar szembesülünk azzal, hogy megnyerő kiállás, tenyérbemászó „mindenkivel jóban vagyok” modor, világraszóló jófejség és bombabiztos határozottság nélkül mit sem ér (el) az ember, az élet sok területén. Nyilván mindenkinek van ilyen ismerőse, akinek még ha nem is volt megfelelő alapja hozzá, úgy eladta magát, hogy toronymagasan ő kapta meg mondjuk az áhított állást. És ezekkel a képességekkel felvértezve – bárkit lenyűgöznek és meggyőznek ezek az emberek. Igazából akkor döbbensz rá ennek a hamis mivoltára, amikor szembesülsz azzal, hogy mondjuk jól ismered azt a „szakértőt”, és tisztában vagy a képességeivel. Azzal, hogy innen-onnan összeollózott dolgokkal vagdalózik, amiknek semmi tényalapja nincs (és tudod, hogy hülyeséget mond, azonban a területéhez nem értők ezt értelemszerűen elhiszik neki), vagy éppen ingyenes megoldásokat próbál rásózni másokra jó pénzért. Vagy befuccsolt saját projektek sorakoznak mögöttük, gyenge diploma és erősen kozmetikázott CV, csak erről nem szól a hírverés. Szimplán csak újító, sikeres és motivált ténykedésükről. Hogy a területükön itthon ők a legjobbak. Manapság pedig specifikált szaktudásra van szükség – még a saját területeden belül sem érthetsz mindenhez. Szóval számodra világos, hogy annak az embernek „jobb a PR-ja”, klasszisokkal jobb a valós, vagy akár digitális, közösségi médiatérben látható megjelenése, mint ami ő maga. Hogy a megnyerő felszín alatt közel sincs annyi minden. Vajon minél üresebb az ember, annál fogékonyabb ezekre a dolgokra?

fakepeople-quiz-orig.jpg

Ezek a látszatemberek lufik. A lufik pedig kipukkadnak és leeresztenek, bármi könnyedén tönkreteheti őket. És belül üresek. Félniük kellene? Rettegni? Mert nincs meg mögöttük az a biztos alap, amire építették önbirodalmukat. Légvár. Taníthatnak, előadhatnak, zsűrizhetnek, kollaborálhatnak, adhatnak tanácsot – mindig lesz mögöttük legalább egy ember, aki féloldalas mosollyal konstatálja azt, hogy na, „megint jól el(ő)adta magát”. Csak ahogy a pénzről, ezekről a kóklerekről sem beszélünk. Egyfelől csúnya dolog utálkozni, rossz dolgokat terjeszteni, mert nem építő és se a karmának se semmi ilyesminek nem tesz jót, ez logikus. Másfelől viszont: vajon hány szerencsétlen dől még be nekik, akiket megóvhatna a csalódástól, károktól az, ha nem tennénk lakatot a szánkra? Meddig építgethetik a légvárukat ezek az emberek? Egészen sokáig. Sajnos magas pozíciókban sem elvárás, hogy érts is ahhoz, amit csinálsz, hogy produktív dolgokat hajts végre.

istock_000003300049large.jpg

Kié a legmeggyőzőbb honlap? Kinek van a legtöbb követője? Kinek a legmegnyerőbb a külseje? Ki kinek a barátja? Ezek alapján ítélsz – hisz a cikkek sokszor PR-cikkek, az ajánlások pedig baráti úton jönnek és „minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Hamis világban élünk, amiről hamis adatok és információk alapján alakítunk ki képet. Elképesztő sok inger ér minket, ezért fontos, hogy a legelső benyomás döntő legyen. Naiv utópia abban bízni, hogy a valódi tudás, gyakorlat és tehetség utat tör magának? Én még hiszek ebben. De az se lenne jó tanács, hogy csak tanulj és dolgozz még és még keményebben, mert előbb-utóbb érvényesülni fogsz. Mert a mai világ a látszatról szól. A megvett lájkokról, követőkről, a megjátszott jófejségről. Ha nem tolod magas mások képébe – láthatatlan maradsz. Mindezek mellett van jobb „cégér” mint az elért eredmény? Azok, akik érdemeik alapján vívták ki az elismerést, az ismertséget, azoknak nincs szükségük hangzatos PR-ra, nyálas kapcsolatépítésekre. Mert az ő ajtajuk előtt sorban állnak, bebocsátást kérve. Nekik nem kell hirdetniük magukat – őket megveszik. Mi lehet a recept tehát? Megalapozott tudás, megkérdőjelezhetetlen szakmaiság és hogy less el néhány trükköt a látszetemberektől. Csak ne legyen túl nagy szakadék aközött aki valójában vagy és akit „hirdetsz” – szakadékba könnyű belezuhanni.

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr88588654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

haggyadaszt 2016.04.14. 10:54:11

van aki művészi szinten műveli a hamis marketinget, de nagyon messzire eljutott vele, és én nem utálom ezért, hanem csodálom.
Én mindig azt mondom, hogy a jól élő (ez lehet szabad és/vagy gazdag, kinek mi) embereket nem irigyelni kell meg kritizálni, hanem bekerülni közéjük :-)

arsenal71 2016.04.14. 12:01:05

Nem hiszem, hogy a hamis, ezáltal hazug emberek közé kellene kerülni. Csodálni sem érdemes hazug embert. Utálni sem kell, egyszerűen nem kell észrevenni őket, hiszen értéktelenek, bármennyi pénzük is van.

saetta26 2016.04.14. 13:01:34

Szerintem kicsit keveredik par dolog ebben a bejegyzesben. Egyetertek azzal, hogy jellemzo a "valos" ertekek es tudas hatterbe szorulasa, es ez mind a munka- mind a privat kornyezetben visszatetszo es kontraproduktiv. A modern media felerositette ezt a folyamatot (eleg csak be/rapillantani a magas nezettsegu TV csatornak es magas latogatottsagu internetes feluletek fo musoraiba ill. cimlapjaira.

Viszont azt sem mondanam, hogy ma csak a specializacio ertek, hogy a "sok mindenhez ertek valamennyire" kepesseg haszontalan es igaztalan.
Szerintem sok menedzser, mediaszerkeszto, politikus kifejezett hatranya a "szakbarbarsag", az eltero szempontok es kvalitasok felmeresenek es ertekelesenek hianya. Persze ezt csak megfelelo altalanos muveltseg, vagy IQ es EQ kombinacioja garantalna. Hozzateszem, hogy szamos teruleten (pl. mernoki, orvosi, tanari stbstb. munka) a specializacio es egy szakterulet alapos ismerete azert kvazi nelkulozhetetlen.

Fontosnak tartom, hogy egy ember a magan es szakmai eleteben is fejlodni tudjon, nyitott legyen, befogado es onkritikus is. Mert kello onismeret hijan sokszor nem realis ambiciok vezerlik az embereket, es akar alkalmatlannak is tartjak a masikat azert is, ha nem abszolut nem ert semmihez, hanem egyszeruen kevesbe specializalt vagy ahhiz nem ert annyira, amiben ok a jok.

Saetta

Hefe 2016.04.14. 17:05:58

talan erdemes lenne kicsit jobban szerkeszteni a cikket. Bekezdesekre tordelni, ugy konnyebben olvashato, szellosebb lenne.

tnsnames.ora 2016.04.20. 07:30:26

Vannak pozitív és negatív látszatemberek. Van aki bevonható a munkába és konfliktuskerülése akár hozzáadott értéket is eredményezhet. És van aki semmit sem csinálva is rombol.

MÁS

Én a sok visszaélés nyomán annyira rühellem a marketinget, hogy sokszor választom az önpusztító őszinteséget, tiltakozásul. Nyilván nem fogok ellensúlyt képezni evvel, de mentálisan jelentősen erősít. Van YT-csatornám, fb-oldallal de ez utóbbit úgy alakítottam ki, hogy induláskor kikapcosltam a "friends" opciót, az mlm-nek a gyanusítgatását is elkerülve. Az én ars poeticám, hogy az a termék ami nem adja el magát, az nem elég erős. :)

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com