Járt utat a járatlanért...
,avagy munkahelyváltás, ahogy a fiatalok csinálják

Egy évtizeddel ezelőtt, ha a CV-nkben azt látta egy HR-es, hogy háromévente új munkahelyünk van, az rossz ajánlólevélnek számított. Mára azonban sok minden változott, és egyes kutatások szerint, ha igazán sikeresek szeretnénk lenni, minden harmadik évben, ha nem is új munkaadó, de új pozíció után érdemes néznünk.


Ez leírva elég egyszerűnek hangzik, a gyakorlatba azonban egy sokkal összetettebb kérdést, hiszen azt, hogy beleugrunk-e egy új munkakörbe, sok minden befolyásolja.

GENERÁCIÓS KÜLÖNBSÉGEK

Korábban már írtunk arról, hogy az Y és Z generáció milyen sajátos jellegzetességekkel bír, és mennyiben különbözik az idősebb korosztálytól. Ha munkahelyváltásról van szó, szintén speciálisan kell őket kezelnünk, hiszen náluk már egészen más szempontok vezérlik ezt a döntést.
A lojalitás kérdése átértékelődik. Ők már nem a munkahelyükhöz hűségesek igazán, hanem „küldetéstudat” hajtja őket, vagyis jóval fontosabb számukra, hogy milyen feladatot végeznek, mint az, hogy az, hogy hol végzik. Elsősorban személyes márkájukat szeretnék építeni és csak másodlagosan a cégét, ahol dolgoznak. Ha pedig ehhez az kell, hogy gyakran váltsanak, akkor meg is fogják tenni.
Egy sokkal intenzívebb, több ingerrel kecsegtető világban nőttek fel, ami azt is jelenti, hogy egy munkahely kevesebb ideig tudja lekötni az érdeklődésüket, hacsak a feladatkörük nem változik, nem érzik azt, hogy folyamatosan ki tudnak lépni a komfort zónájukból, és új kihívásokkal szembesülnek. Számukra már nem nyújt perspektívát az, hogy 5-10-15 éven keresztül stabilan ugyanazt a munkát végezzék.

millenial.jpg

A baby boomerek szöges ellentettjei a mai fiataloknak ebből a szempontból (is). Számukra a legnagyobb értéke az, hogy egy olyan stabil munkahelyen dolgozzanak, ahol biztosan eljutnak a várva várt nyugdíjas évekig.
Sokszor a megbecsülést is ezen szempont mögé helyezik, sőt gyakran megesik, hogy még egy anyagilag jobban jövedelmező állást is visszautasítanak azért, mert a biztos egzisztenciát nem szívesen cserélik el egy bizonytalan „jobblétre”.
Vannak kivételek, de általában ők azok, akik hangos sóhajokkal fogadják, ha a gyermekük, esetleg unokájuk bejelenti, hogy otthagyja munkahelyét, és ha esetleg a váltás rosszul sül el, akkor előveszik a jó öreg „na, én megmondtam előre” szlogent.

A munkahelyváltás szempontjából azonban talán mégis az X generáció a legizgalmasabb, mert náluk nem lehet egyértelműen megmondani, hogy milyen utat választanak. Valószínűleg ez leginkább a személyiségüktől függ és attól, hogy miként szocializálódnak, milyen tapasztalatokat szereznek életük során. Vannak, akik inkább az Y és Z tagjainak mentalitását vallják, és nagyon tudatosan lépkednek munkahelyek és pozíciók között, ám sokan inkább szüleik elveiben hisznek,és a stabilitást érzik a legfontosabb értéknek.

MIT JELENT A CÉGEK SZÁMÁRA EZ AZ ÚJ TREND?

Az első reakció, amit a cégektől hallani s látni lehet, hogy megijednek. Megijednek, mert mérhetően növelheti a vállalatok személyi jellegű költségeit az, hogyha sokkal gyakrabban kell időt és pénzt szánni az új belépők betanítására. Márpedig a gyakori a munkahelyváltás a fiatalok körében ezt fogja eredményezni.
A jó hír viszont az, hogy kutatások szerint előnyei is vannak az új tendenciának.
Ezek a vizsgálatok azt mutatják, hogy a fiatalok, akik csak néhány évre terveznek egy munkahelyen, pontosan tudják, hogy rövid időszak áll rendelkezésükre, hogy bizonyítsanak.
Éppen ezért gyorsabban tanulnak, hamarabb érnek el eredményeket, keményebben dolgoznak, hogy jó benyomást tudjanak tenni. Ezáltal a vállalat összességében jobban teljesítő munkavállalókhoz jut, akik növelhetik a cég bevételét, még ha csak rövidebb ideig is.
Patty McCord, a Netflix korábbi tehetségért felelős vezetője (mert, hogy náluk ilyen is van) például kifejezetten buzdítja a fiatalokat arra, hogy néhány évente keressenek új állást maguknak.

career-palnning-for-millennials-_hnm.png

Azoknak a cégeknek, ahol ezt a témát nem kezelik ilyen rugalmasan, még mindig ott van az a lehetőség, hogy valamilyen módon próbálják házon belül tartani a legtehetségesebbeket. Erre a legkézenfekvőbb megoldásnak nyilvánvalóan a béremelés tűnhet, amivel átmenetileg kezelhető is a probléma, de hosszútávon nem feltétlenül működőképes ez az irány. A fiatal generációt ugyanis már nemcsak a pénz motiválja, de legalább ilyen fontos az is, hogy a feladatai ne legyenek unalmasak, folyamatosan visszajelzést kapjon a munkájáról, jó csapat, jó vezető vegye körül, aki megbízik benne, és hagyja dolgozni és élni.
Ha ezek a feltételek nem adottak, hosszútávon hiába a pénz, paripa, fegyver.
Fontos az is, hogy a karrier hagyományos értelmezését, ami szerint elkezdesz juniorként dolgozni, utána szakértő, majd vezető leszel, lassan el kell felejteni. Egyrészt azért, mert ha mindenkiből vezető lesz, egyszercsak elfogynak a „szorgos hangyák”, akik az operatív munkát végzik, másrészt pedig azért, mert az Y és Z generáció már nem feltétlenül tartja vonzónak azt, hogy másokat vezessen, vagy értük felelősséget vállaljon.
Lehet, hogy egy nagyvállalat például nem vezetői pozícióval tudja megtartani az adott tehetséget, hanem azzal, hogy felajánl neki egy másik területen egy álláslehetőséget, amivel az illető bővítheti a tudását, szélesítheti a szakmai képességeinek palettáját. Persze azt a hiú ábrándot sem érdemes kergetni, hogy az érintett nem fog legalább minimálisan több pénzt kérni az új pozícióban, hiszen ez hozzátartozik ahhoz, hogy előrelépésnek élje meg a váltást.

MIÉRT JÓ VÁLTANI?

A korábban említett, munkahelyváltókat vizsgáló kutatások arra is kitértek, hogy a statisztikák szerint, azok, akik 2 évnél több időt töltenek egy munkahelyen, hosszútávon 50%-al kevesebbet fognak keresni, mint azok, akik gyorsan váltanak. Bár ez a két év még nekem is elég „meredeknek” tűnik, az tény, hogy a munkaerőpiacon van egy olyan trend, hogy akkor a legkönnyebb magasabb pozícióba lépni egy vállalatnál - magasabb fizetésért természetesen - ha néhány évre elhagyod az adott céget, és utána alkalomadtán visszatérsz. Ez már nem újdonság, nem a modern kor vívmánya, éppen csak az változik, hogy mennyire ismerjük fel tudatosan, és milyen fokig merünk élni az ezáltal felkínált lehetőségekkel.

shutterstock_139147871-1-720x480.jpg

SZUBJEKTÍV

Nem tagadom, ezt a témát most személyes indokok miatt jártam körül, hiszen nem olyan rég én is úgy döntöttem, beállok azok közé, akik nagy levegőt vesznek, és munkahelyet váltanak. Közel 7 évet töltöttem annál a cégnél, ahol most dolgozom, és ami az első igazi munkahelyem volt.
Nagyon szeretem ezt a vállalatot, a csapatot, rengeteg elismerésben részesültem, és elképesztő, hogy mennyit tanultam.
Az ember életében azonban néha lezárulnak korszakok.
Egy kicsit talán olyan ez, mint egy szakítás, amikor nem ajtócsapkodással és ordítozással ér véget egy kapcsolat, hanem békében szép emlékekkel váltok el egymástól. Talán mindig ez a legnehezebb, hiszen igazából alig tudod megfogalmazni, mi a szakítás oka, mégis tudod, hogy tovább kell lépned mindkettőtök érdekében. Én most ezt teszem. Kicsit félve, kicsit bizonytalanul, de mindenképpen egy még boldogabb kapcsolat és rengeteg új cikk téma és szakmai inspiráció reményében.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr328644750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2016.04.19. 22:29:07

Nekem volt olyan kollégám, aki a 90-es évektől kezdve nagyjából másfél-kétévente váltott munkahelyet, szóval ez nem újdonság és nem csupán a mai huszonéves generációra jellemző.

tnt 2016.04.20. 00:35:57

hű vazze ... ez az X és Y generációs baromság eléggé túl van misztifikálva... teljesen így működtünk mi is anno amikor elkezdtünk melózni... sőt még most is... főként azok akik feljöttek ebbe a nagy faluba magyarisztán fővárosába és itt próbált boldogulni... már egzisztenciálisan is szükséges volt 3 évente váltani, hogy fizetni tudja a számláit vagy lakásra tegyen félre stb....

lacas82 · http://androidprogramjaim.blog.hu 2016.04.20. 06:55:48

Az en szakmamban sokan felevente, evente valtanak. Ez a programozo szakma. Aki tobbszor valt az sokkal tobbet keres en ezt latom.

tnsnames.ora 2016.04.20. 07:12:06

Én "baby boomer" informatikus vagyok, legutóbbi munkahelyemen úgy voltam legöregebb, hogy a közvetlenül utánam jövő generációból is kevesen voltak, akik jöttek jellemzően jóval fiatalabbak voltak mint én. 32 év alatt volt nagyságrendileg 20+ effektív különböző munkahelyem, 30+ db (saját környezetes) projekttel. A legrövidebb idő 1 hónap volt, a leghosszabb majdnem 7 év, amit egy helyen töltöttem. 1-szer kellett eljönnöm (cégzsugorodás miatt), összes többi esetben én jöttem el.

Ami motivációkat én látok munkahely-váltásra:

- Bérnövelés. Nem kell magyarázni indítékát. Minél tovább marad valaki egy helyen annál gyengébben fog keresni önmagához képest. Az egyre nagyobb pörgést/terhelést/tapasztalatot nem szokták a munkáltatók értékén kompenzálni. Ilyen motivációjú váltás az én esetemben is volt nem is egy..

- Kalandvágy: van aki országokat akar látni, van aki annyira szereti a munkáját, hogy sokat akar látni, legjobbat keresi. Bennem volt ilyen főleg a kezdeteknél, aminek köszönhetően jó sok marhaságot láttam a világban: néhány sztori megtörténtében néha magam is tudnék kételkedni, annyira vad....:)
Később már csak akkor jöttem el, ha vállalhatatlanná vált körülöttem az élet. Nagyban segített ebben, hogy az aktuális munkáltatók finoman szólva sem a lojalitást erősítő környezetet biztosították.

- Kiszolgáltatottság-csökkentés. Aki egy helyen van/marad sokkal kiszolgáltatottabb lesz a munkáltatójának, sokkal durvább alkalmazkodásra kényszerülhet mint akik ennek elkerülésére tesznek is lépéseket. Ki merem jelenteni a rendszerváltás emberöltönyi ideje nagyon durván a kiszolgáltatottság növekedéséről szólt kis hazánkban.

- "Brand-növelés". Egy-egy tevékenység bevállalása jól mutathat az önéletrajzban, gazdagabb választékot is jelenthet pláne egy keresleti munkaerőpiacon.

- Globálissá váló piacban a külföld vonzereje. Na ez a motíváció engem mindig elkerült: világéletemben úgy voltam, van itthon is elég teendő.... :)

Van motíváció a mérleg másik serpenyőjében is (nálam legalábbis).

- Nem feltétlenül kellene tönkremenni munkahelyen maradásba sem. Tanulni lehet. kapcsolatokat építeni lehet, kreatívkodni lehet stb. Símán lehet abban élvezet, hogy egyre nagyobb helyismeret segíti az embert egyre kevesebb munkával egyre több érték előállításában. A hűség megélése sem egy világtól elrugaszkodott hamis érzés. Más kérdés, hogy a mai magyar valóságban, magyar trendekben az élvezet sokszor közelíti aszimptotikusan a nullát, tapasztalat alapján.

- Az élet nemcsak melóból áll, rengeteg egyéb módon lehet(ne) kiteljesedni, mást ne mondjak értelmes és vállalható családalapításban. Munkahelyi túlpörgésben a családi élet minősége romolhat.

Akár váltás, akár maradás, az ember a saját küldetését/hivatását kell megélje, saját szemponjai alapján, ami generációtól független.

Punetti kapitány 2016.04.20. 08:13:07

Azt gondolom, hogy annak is van költsége, amíg egy új munkaerő teljes mértékben hadra fogható, azt viszont akkor fogja megfizetni a munkáltató, ha van esély a megtérülésre. Értelemszerűen minél rövidebb ideig van a munkavállaló a cégnél, annál kisebb az esélye a megtérülésnek. Senki nem akar belefektetni gy csomó pénzt a munkavállalóba, hogy aztán az majd másik cégnél termelje a tudással a hasznot. Persze lehet ezt úgy is tekinteni, hogy ő is olyan embereket vesz fel, akiket mások képeztek ki, ö meg majd a következő munkahelynek képzi a dolgozóit, de ez elég morbid lenne.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2016.04.20. 09:21:39

Tényleg magadat győzködöd ezzel a cikkel :) Felsorolod, miért nem baj a gyakori váltás (tényleg nem az), majd írod, hogy hát 7 év után váltanál, kicsit félve, bizonytalanul. Rossz a kiindulási alap... Neked nem olyanoktól kell tanulni, akik gyakran váltanak, hanem olyanoktól, akik ritkán. Mert más attitűd, másfajta kötődések, elköteleződések szakadnak meg 7 év után, mint egy-két év után. Más a váltás motivációja is, és ha esetleg marasztalnának, akkor is más érvek mentén kell végiggondolnod újra a dolgot.

Szóval ne kicsit félve, ne kicsit bizonytalanul, hanem teljes határozottsággal állj a váltás elé: te ezt mérlegelted, eldöntötted, menj tehát előre, csináld.

Void Bunkoid 2016.04.20. 09:22:26

Kicsit fura a baby boomereket az Y/Z generációsokkal összehasonlítani.

A baby boomerek már lassan a nyugdíjkorhatár felé közelítenek, vagy el is érték, őnekik valóban ez volt a fontos, hogy szépen, stabilan nyugdíjba mehessenek.

Az Y/Z generáció két dologgal is baromira tisztában van:

1. Ők már a legnagyobb valószínűséggel NEM lesznek nyugdíjasok. Egyrészt, mert nem lesz már miből állami nyugdíjat kapni - maximum ha saját maga takarékoskodik, és...

2. főleg itt, a nyugati világban, hamarosan nemigen lesz utánpótlásuk. A nyugat-európai államok már így is ijesztően el vannak öregedve, mire a mai 20-25 évesek hatvanöt évesek lesznek, az ÁTLAGÉLETKOR bőven ötven fölött lesz, annyira kevés gyerek születik.

Így kénytelenek egyrészt a magántakarékoskodás miatt egyre jobb bérekért váltogatni, méghozzá minél gyorsabban, másrészt minél diverzebb tudást felhalmozni, hogy esetleg olyan munkához is értsenek, amit akár hatvanöt-hetven évesen is teljes értékűen el tudnak végezni.

tnsnames.ora 2016.04.20. 09:42:29

@Void Bunkoid: Milyen igazad van, mind a két pontban. Egyébként Mérő László (ELTÉ-n tanárom volt), még a diverz tudáson is túllép, amikor konvertálható tudásról beszél, gondolva azokra az idők tudásigényére, amik még ki sincsen találva, így felkészülni sem lehet rá előre.

Az a durva a diverz tudásnál, hogy egyszerre két pusztító erő is hat (egymásra erősítve):
- a (túl)specializáció a kiszolgáltatottságot növeli
- a (túl)pörgés meg az avulást gyorsítja.
Peches esetben rosszul megválasztott - egyébként diverz - skillset is okozhat problémát.

Void Bunkoid 2016.04.20. 12:53:54

@tnsnames.ora: egyébként én kb arra a korszakra leszek kíváncsi, amikor - a baby boomerek esetében ez már most javában folyik, ők ugye mennek sorban nyugdíjba, az én generációm, a híííres X, akik még jó sokan voltak, meg majd egy jó 25-30-35 év múlve szintén elkezdenek vagy nyugdíjba menni (már akinek jut), vagy egyszerűen kihalni, és hirtelen istentelen nagy durva munkaerőhiány keletkezik, vajon akkor mi lesz.

Mondjuk azt is sejtem, hogy ekkora távra előrenézve, akkor már valószínűleg olyan mértékű lesz az automatizáció, hogy a jelenleg emberek által végzett munkák jó 70-80 százalékát gépek fogják önállóan végezni. Már csak az a kérdés, hogy a jelenleg még nem létező, jövőbeni munkakörökre lesz-e elegendő ember.

tnsnames.ora 2016.04.20. 13:44:48

@Void Bunkoid: Informatikában (most csak így összefoglalóan) már most durva létszámhiányok vannak a szegény Magyarországon éppúgy (indexes Stubnya Bence cikke szerint 22.000 informatikus hiányzik itthonról, miközben 18 OKJ-s programozó végzett), mint a gazdag nyugaton. Ami azért fura, mert magas fizetések, illetve valid életpálya-modell okán nem kéne így lennie, első ránézésre legalábbis. Hogy ez mennyiben az informatika szakma sara vagy éppen tőle független pusztító globális erőhatás, annak elemzése nehéz ügy, nem is vállakoznék rá így hirtelenjében :)

Amit mondasz tömeges nyugdíjbamenés és negatív hatásai arra nekem van még egy további addicionális félelmem (de ne legyen igazam) még pedig az Y-osoknál a tömeges kiégés vele az aktív és szakmában eltöltött évszám radikális csökkenése. Az én generációm még ki tudta húzni ezt több évtizedre, a mostaniaknak erre sokkal kevesebb esély látszik, tömeges léptékben. Durvábban kell darálni, sokszor darabbér jelleggel, rosszabb feltételek között, miközben egyre csereszabatosabbak a szakemberek.Minden versenyelőnyt ígérő specializáció egy durva kockázat is egyben az avulás szempontjánál.

Kicknick 2016.04.20. 15:41:22

Én 8 év után váltottam, igaz harmadjára, előtte kétszer eljátszottam a viszlát kártyát amire jött a fizuemelés. Harmadjára meguntam hogy csak igy lehet, meg gondoltam az önéletrajzban is jobban mutat ha nem egy helyen van 10 év hanem több helyről jön össze.
És most mit látok? Körülöttem van 4 szaki hasonló korú, hasonló tapasztalattal és be vannak rosálva nehogy leépités legyen, mert pár pozi megy indiába ők meg 8-10 éve egy helyen...
Ebből csak az jött le nekem is hogy max 5 évente igenis váltani KELL mert akkor meglesz a kellő önbizalom, új ingerek és nem utolsősorban a visszajelzés hogy az ember mennyire kelendő a munkaerőpiacon. Ha nem nagyon, akkor valamit rosszul csinált és vagy meg kell nyomni, vagy valami másba kezdeni mert igy hosszútávon nagyon pofára lehet esni (lásd a három diplomával nem vesznek fel sehova tipusú történeteket)
Aki meg már csak a nyugdijra hajt annak elég xar lehet...volt kollégámat 67 évesen ugy kellett elzavarni nyuggerkedni mert simán elvolt egy multinál rutinból - igaz az újdonságokat már nem vette fel, mégis olyan tudása volt hogy csak lestünk néha. Ez az igazi tudás..

studkell 2016.04.20. 19:24:31

"hosszútávon 50%-al kevesebbet fognak keresni" - posztoló

Százalék. Százalékkal. 50%-kal. Nincs és soha nem is volt -al, -el rag a magyar nyelvben, csak teljesen hasonuló -val, -vel rag. Ne terjedjen már tovább ez a hülyeség.

Zka · http://www.youtube.com/watch?v=_wpDbI1gca0 2016.04.21. 09:24:53

@studkell: ha ezen így kibuksz, hogy kezeled az olyanokat, hogy "2/3-ad" vagy "3om"? :) Mert van ám ilyen, nem kevés.

Void Bunkoid 2016.04.22. 07:32:24

@Zka: na igen. Én amúgy szoktam röhögni a "részleges hasonulás túlhasználata" nevű jelenségen - amikor is nemlétező zöngésítést-zöngétlenítést tesznek be szavakba - is, lásd "foghagyma", "harmadgyenge", de eddig a "nyagkendő" vitte a pálmát :)

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com