Az Anyák napja és (az anyaság) margójára

Május első vasárnapja az Anyák Napja. Azoké, akik életet adtak nekünk, akik a világon a legjobban ismernek minket. Most köszöntünk, de egy idő múlva majd minket köszöntenek.

dsc_1101_1.JPG

Az Anyák napjával ugyanaz a helyzet, mint a Valentin-nappal. Nem csak aznap kellene megemlékeznünk édesanyánkról, hogy mennyi mindent tett értünk, egy csokor virággal meg ágyba vitt reggelivel. Az persze nem merülhet fel, hogy „ne tartsuk” ezt az ünnepet! Normál esetben az édesanyák azok, akik a legtöbbet tették azért (gyakran láthatatlanul a háttérből, sosem felhozva nekünk), hogy végül azzá váljunk, akik szeretnénk. Én szerencsés vagyok. Nagyon szoros anyukámmal a kapcsolatom. Még ha nem is volt mindig így, sosem szűnt meg feltétel nélkül szeretni, élhettem akármennyire is a "kamaszkorom". Mindent meg tudunk (és szoktunk is) beszélni, ő az, aki a szempillám legapróbb rezdüléséből is tudja, mi a véleményem valamiről – még ha éppen próbálok pókerarcot vagy jópofát vágni valamihez. Ő az egyetlen, aki ismer annyira, hogy lássa rajtam, gond van, még ha minden sejtemmel is az ellenkezőjét mutatom. Rajta kívül bárki más azt látja rajtam, amit én láttatni szeretnék. Az édesanyák azok, akik számunkra láthatatlan védőhálót, mentőövet és felemelő kezet (meg persze vizsga előtti buzdítást és vizsga utáni „akkor is ugyanúgy szeretlek, ha megbuktál”-jellegű vigasztalást nyújtanak. Segítséget a döntésekben. És minél idősebb az ember, annál inkább rájön, hogy az anyukáknak tényleg mindig igazuk van. Mert ők azok, akik a legeslegjobban ismernek minket. Mindezek azonban csak kiragadott momentumok. Azt, hogy mennyi mindenért mondhatunk köszönetet édesanyánknak, lehetetlen lenne egy bejegyzésben összefoglalni.

pregnant-775036_1920.jpg

Tudom, rengeteg témát érinteni fogok és sok mindent ki is hagyok most. Mi jut eszébe sok embernek a „modern anyáról”? Az a nő, akinek áldozatot kell hoznia, ha terhes lesz és gyermeke születik, azután pedig egyensúlyoz munka és család között. Hogy milyen hosszú ideig nem alhatta végig az éjszakát, hogy milyen felmosórongynak érezte magát ezek után. Ennek a képnek pedig nem ilyennek kellene lennie. Anyukám ezt sosem így élte meg elmondása szerint, imádott minden velünk (velem és a húgommal) töltött másodpercet és élethelyzetet. Vagy legalábbis nem akarja elvenni a kedvem az anyaságtól! Anya. Még nem vagyok, de egyszer az leszek. A mai világban kirakatba tesszük életünket, vagyis… szinte egy más életet jelenítünk meg magunkról a közösségi médiában, ahogy Ági is írta nemrég a téma kapcsán. Ugyanígy a párkapcsolatunkról is „hazudunk”, hisz közeli ismerősök példáján keresztül mindenki tudja, hogy a 0-24 órában posztolt szívecskés, őrülten szerelmes fotók és posztok gyakran mást takarnak. Mást mutatunk a kapcsolatainkról, a munkánkról, a döntéseinkről és így a gyermekünkről is. Állandóan blogokat, tanácsadó oldalakat olvasunk, amik bevisznek minket az ellentmondások sötét – átláthatatlan - erdejébe. Anyáink mégis hogy neveltek fel minket ezek nélkül?

tongues-1031219_1920.jpg

Anyaság. Optimális esetben akkor érkezik a baba, amikor a pár életét egy közös gyermek új szintre emeli (amiatt vagy azután), amikor biztos hátterük van…  Nos, erre mondaná anyukám, hogy akkor soha nem lesz gyereke valakinek, ha attól teszi függővé ezt a döntést, hogy legyen meg a szép ház, az álommunka és az az autó. Meg hogy akkor jön a baba, amikor jönnie kell. Ahogyan nem szűnt meg a rabszolgaság, úgy az érdekházasság és a társadalomnak szánt, nyomás általi döntések sem. Gyermeket vállalni életünk legmeghatározóbb döntése. Az, hogy kinek és mikor, olyan kérdések, amik a legjobban megváltoztatják és megpecsételik életünket és jövőnket.  Kétségkívül jelen vannak olyan tényezők is, mint a „magam mellett akarom tartani a párom” vagy éppen a „gyereket akar és félek, hogy elhagy ha én még nem”, a „ki fogok futni az időből” és az „elvárja a közegem, hogy most már szüljek”. A kérdés pedig: a külső vagy a belső hangokra hallgatsz? Hisz ez egy olyan döntés, ami meghatározhatja majd a gyermekeddel való kapcsolatodat is, életetek végéig. Mert amellett, hogy Te köszöntesz és mondasz köszönetet Anyák napján, a gyermekvállalás után Te magad leszel az, akiről szól ez az nap. Az pedig, hogy milyen kapcsolat alakul ki és évek múltán milyenné válik a viszonyotok, elsősorban tőled – és a döntésedet kísérő viszonyulásodtól, akár tudatalatti éreztetésedtől -  függ.  Zárásképpen: minden egyes nap van Édesanyád és te is minden egyes nap anya leszel, ezt ne feledd. És azt sem, hogy nem csak "jó" napok vannak. 

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr538676908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com