Tetszik vagy nem tetszik, ez itt a kérdés,
avagy a magázódás margójára

A tegeződés és magázódás kultúrája, nyelvenként, nemzetenként, cégenként, családonként és emberenként eltérő lehet. De vajon milyen szempontok befolyásolnak minket, mikor eldöntjük, kivel milyen stílusban kommunikálunk? Tényleg csak „tetszikeléssel” lehetünk tisztelettudóak? Érvényes még az etikett, vagy ez is egy olyan vívmány, amit a XXI. század felülír?

Lassan hét éve dolgozom egy olyan munkahelyen, ahol a tegeződés a vállalati kultúra része. Akár egy nálam fiatalabb gyakornokkal, akár az első számú vezetővel találkozom, bátran használhatom a "szia" köszöntést, és a beszélgetés során sem merül fel, hogy magázzuk egymást, akkor sem, ha először találkozunk életünkben.
Az elején nagyon nehéz volt megszoknom ezt a stílust, hiszen tisztelettudó embernek neveltek, ráadásul az oktatási rendszerben töltött éveim alatt is az sulykolták belém, hogy a nálam idősebb, magasabb pozícióban dolgozó tanárokat véletlenül se tegezzem le.

Mostanra viszont már annyira belém égett ez a társalgási mód, hogy a minap kellemetlen helyzetbe kerültem, mikor egy rendezvényen egy nálam idősebb, magasabb (vezetői) pozícióban dolgozó úriemberrel kezdtem közvetlen csacsogásba. Ő a második mondat után közölte, hogy nem emlékszik, hogy megbeszéltük volna, hogy tegeződünk. Egy pillanatra lefagytam, mert - bár szubjektíven azt gondolom, hogy ezen igazán felülemelkedhetett volna- szigorúan véve igaza volt.

Ez az élmény gondolkodtatott el azzal kapcsolatban, hogy vajon honnan jött a tegeződés-magázódás kérdése, miért van az, hogy néhány kultúrában nagyon komolyan veszik, míg egyes nyelvekben nem is létezik, és hogyan változott a kultúrája az elmúlt évtizedek során.

A kérdés összetettebb, mint elsőre gondolnánk, és több szempont mentén vizsgálható

tegez2.jpg

Nyelvek és nemzetek

A tegeződés magázódás kultúrája országonként eltér. A legkönnyebb dolguk az angoloknak van, és az eszperantóknak lenne, ha éppenséggel az utóbbi nyelvet valóban használná bárki a könnyű nyelvvizsgára ácsingózókon vagy mesterséges nyelvek iránt érdeklődőkön kívül. Ebben a két nyelvben ugyanis nem lehet hibázni, hiszen a tegeződő és magázódó formát ugyanazzal a névmással fejezik ki egyes és többes számban is.
A svédek sem érzékeltetik nyelvtanilag a társadalmi és korbeli különbségeket, bár ők az egyes és többes számot megkülönböztetik.

Az angol nyelv kapcsán bennem egy erős kettősség húzódik. Egyrészt az amerikaiak számomra mindig is egy laza népnek tűntek. Laikusként azt gondolom, hogy náluk nem okozhat problémát az, hogy ugyanazzal a névmással tegeződnek és magázódnak.
Ott van azonban velük szemben Nagy-Britannia, a királyi ország, ahol bár már az uralkodói család is lazult kicsit, még mindig élnek azok a hagyományok, amik igencsak érthetővé tennék a tegeződés-magázódás megkülönböztetésének igényét.
Nos, erre a kettősségre van is válasz, meg nincs is:
Egyrészt kevesen tudják, hogy ha nagyon szigorúan nézzük az angol nyelvtant, akkor ez a nyelv valójában csak magázódik.
Hogy miért? Mert a Shakespeare által használt, „ősi nyelvben” a tegeződő forma a „thou” volt, a magázódó pedig a „ye”. Az idők során pedig meglepő módon „thou” halt ki és a „ye” tárgyesete, a you terjedt el általánosan. (Forrás: dover.blog.hu)
Valószínűsíthető azonban, hogy a ma angol anyanyelvet beszélők közül már keveseket befolyásol ez a történelmi tény, és inkább úgy élik meg ezt a nyelvtani jellegzetességet, mint valamit, ami könnyebbé teszi az életüket.
Fontos azt is látni azonban, hogy a tegeződés magázódás hiánya nem jelenti azt, hogy ezeken a nyelveken képtelenség kifejezni az udvariasságot és a tiszteletet. Az angolban bőven akadnak olyan megfogalmazások, kifejezések, szófordulatok, melyek alkalmasak arra, hogy megfelelő stílusban kommunikáljunk.

Vállalati kultúra, avagy multikulti

A vállalatoknak sok téren sajátos kultúrájuk van, ahogy erről már a bevezetőmben is említést tettem.
Magázódás-tegeződés területén általában két alapelvet különböztethetünk meg: ahogyan a munkatársak egymással beszélnek, és ahogyan a kollégák az ügyfelekkel kommunikálnak.
A legtöbb multinál az általánosan elfogadott az, hogy a kollégák tegeződnek egymással. Ezzel a cégek az összetartozás érzését, a közösséget próbálják erősíteni. Annak a kifejezésmódja ez, hogy a hierarchia ellenére is kölcsönös tisztelet és elfogadás jellemzi a szervezetet. (Persze ehhez önmagában a kommunikációs stílus messze nem elegendő)
Más és kevésbé egyértelmű a helyzet akkor, ha ügyfelekről beszélünk. Az ügyfelekkel való kommunikációban ugyanis nincsen általános alapelv. Az, hogy egy cég magázza vagy tegezi ügyfeleit, esetleg partnereit, sok mindentől függ.
Függ attól, hogy milyen országban működik és milyen tulajdonú a cég. Ugyanígy attól is, hogy pontosan miről és milyen célcsoporttal szeretnének üzenetet közölni.
Sok olyan cég van például, aki az álláshirdetéseiben tegeződik, ezzel már azt sugallja, hogy egy befogadó barátságos munkahely keres új kollégát. A befektetőkkel, üzletfelekkel, kormányzattal a legtöbb cég magázódó stílusban kommunikál.
Az ügyfélszolgálat nyelvezete pedig végképp eltérő: sok helyen tegeződnek, mert ezzel is a partneri viszonyt kívánják sugallni, míg mások úgy gondolják, tiszteletlenség, ha egy telefonos ügyintéző tegeződik.
Jó példa erre az IKEA, hiszen néhány évvel ezelőtt több cikk is született arról, hogy vajon az ott dolgozók, miért tegezik le a vásárlókat. Erre a válasz az IKEA anyaországának kultúrájában és a vállalat márkaértékeiben rejlik. A legfontosabb talán az utóbbi, hiszen ez a vállalat egy rokonszenves szolgáltatóként jelenik meg az emberek életében, és fő céljának azt tekinti, hogy az emberek otthonát kényelmesebbé, barátságosabbá tegye. Azt gondolom, hogy – még ha a leghagyománytisztelőbbeknek ez nem is szimpatikus – igencsak furcsa lenne, ha egy ilyen cég alkalmazottai magázódnának a vevőkkel. Ez itt nem tiszteletlenség kérem, szimplán csak üzletpolitika, ami úgy tűnik, jól működik.

Családok

A tegeződés nemcsak az olyan hivatalos közegben vethet fel kérdéseket, amilyen a munkahely, hanem olyan informálisabb közösségekben is mint a család. Ma már az a furcsa, ha egy gyerek magázódik a szüleivel, régen, azonban ez egyáltalán nem így volt, hiszen – főként a felsőbb társadalmi rétegekben – elvárás volt a magázódás a generációk között.
Voltak olyan családok és kultúrák is, ahol a szüleikkel ugyan tegeződhettek a gyereket, de a nagyszülőkkel még véletlenül sem.
Nemcsak a generációk, de a házastársak sem voltak mindig ilyen közvetlenek. Korábban, amikor a női egyenjogúság még sehol sem volt, és egy asszonynak nem szántak más feladatot, csak a férfiak és a család kiszolgálását, sokszor megesett, hogy a feleség magázta az urát, a férj viszont tegezte élete párját.

tegez.jpg

Fiatalabbnak tűnünk?

Ha egy 20-as évei végén járó embert egy tinédzser vagy egy gyerek magázni kezd, azt általában az érintett rosszul éli meg. A mai kultúrában sokszor nem szeretjük, ha „néniznek vagy bácsiznak” minket. Ez pedig nemcsak kulturális kérdés. A mai társadalomban, ahol a külsőségek egyre inkább előtérbe kerülnek, és amelyben akár a munkahelyünkön is veszélyeztetve érezhetjük magunkat a feltörekvő fiatalok miatt, a legtöbben igyekszünk a lehető legjobban megőrizni kortalanságunkat. Éppen ezért van az, hogy ma már, ha egy középkorú nő besétál egy butikba, ahol az eladó letegezi, az első reakció nem minden esetben a felháborodás, sokszor inkább a büszkeség, vagy elégedettség. Olyan ez, mint amikor egy 25 éves cigit vesz a dohányboltban (a dohányzás káros, ne dohányozzatok), és elkérik a személyi igazolványát.
Felesleges, kissé megdöbbentő, de hízelgő.

Az én szubjektív véleményem szerint a magázódás felesleges és kényelmetlen, de - napjainkban még - a megfelelő használata sok helyzetben nélkülözhetetlen. Ennek ellenére azt gondolom, hogy nem attól leszek valakivel udvarias, hogy egy másik névmást használok. A tisztelet valaki iránt egy hozzáállás, ami teljesen független attól, hogy az illetőt „sziával” vagy „jó napot kívánokkal” köszöntöm.
Valami, amit ki kell érdemelni, ha megelőlegezik számunkra, akkor pedig meg kell tartani, és amit nemcsak a nálam idősebb vagy  fontosabb beosztású emberek iránt érezhetek.
Bár én nagyon szeretem és tisztelem a magyar nyelv hagyományait, kivételesen nem bánnám, ha ez kikopna belőle, bár annak, hogy teljesen eltűnjön a magázódás roppant kicsi esélyét látom.

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr38702554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szemlélődő Szív 2016.05.11. 12:11:11

Velünk a közös képviselő tegeződik. Mi harmincasok vagyunk, ő hatvan körüli. Simán visszategezhetnénk, de annyira ellenszenves, hogy inkább tartom a két lépés távolságot, és "Jó napot kívánok"-kal köszönök.

kheiron 2016.05.12. 09:00:35

Amikor az igénytelen bunkóság (halvány szociopátiával elegyítve) szépen be van csomagolva, no ez az a poszt.

furious ewok 2016.05.12. 09:00:58

Jó cikk, köszi. Szerintem a legnehezebb helyzet, ha hivatalosabb közegben egy nálad idősebb vagy magasabb pozíciójú nőt kell megszólítanod. Legtöbbször a hölgyek rosszul élik meg az ilyenfajta magázódást, mert azt gondolják a koruknak szól, ugyanakkor fiatalabbként és férfiként nem kezdeményezhetsz tegezést az etikett szerint, szóval az egész egy róka fogta csuka helyzet. Ráadásul nincs kiforrott szabálya a magázódásnak, ami miatt felesleges konfliktusok alakulhatnak ki emberek és nemek között. Mondjuk a nők egyébkent is kényelmetlen helyzetben vannak hivatalos megszólítások terén, a sok úrhölgyezés meg asszonyozás elég hülyén hangzik, nincsen igazi semleges megszólítás, ami független lenne a nők családi állapotától. Régi beidegződések a modern világban...

kokuszpok1960 2016.05.12. 09:02:42

A nyelvenkénti különbségekről: anno (25 éve) Madridban egy évtizedek óta ott élő német származású arisztokrata hölgy hol tegezett (spanyolul), hol magázott (németül). Nem voltunk különösebben szoros ismeretségben (pontosabban ismerős ismerőse volt, minket akkor látott életében először), de a nyelvhasználati szokások ezt tették természetessé.

Sia 2016.05.12. 09:41:49

Érdekeset írás, de nekem az elején nagyon bántja ez a szemem: "A legkönnyebb dolguk az angoloknak van, és az eszperantóknak lenne, ha éppenséggel az utóbbi nyelvet valóban használná bárki a könnyű nyelvvizsgára ácsingózókon vagy holt nyelvek iránt érdeklődőkön kívül." Az eszperantó nem holt nyelv, hanem mesterséges nyelv, olyan nép, hogy "eszperantók", nem létezik... Ennek azért egy minimális google-kereséssel is utána lehetett volna nézni, mert elég ciki holt nyelvnek titulálni egy olyan nyelvet, amit mesterségesen alkottak meg. A holt nyelv olyan nyelv, amit valaha létező népcsoport beszélt.

Egyébként szerintem meg nem kell mindenkit tegezni. Pontosan jól van az, hogy a tegezés legyen megegyezéses alapú. Ezek kultúrafüggő dolgok, és mindig voltak, mindig lesznek olyan kultúrák, ahol magázódnak. Ezt meg kell tanulni, el kell sajátítani, és el kell fogadni. Nem, a magázódás nem ellensége a modern kornak, ez csak ilyen hipszter hülyeség, hogy ha tegeződünk, akkor modernek vagyunk. A kettőnek semmi köze egymáshoz. Az pedig, hogy egyes nyelvekben kikopott, az nem jelenti azt, hogy tegezésnek lehet venni. Az angol nagyon is tisztelettudó nép, és ha nem szmeélyes névmással, akkor másféleképp fejezi ki a "magázódást", a tiszteletadás. Pl. egy főnöknek sosem merné mondani senki, hogy "come here", mert lehet, hogy eléggé rossznéven venné, akkor is, ha a keresztnevén szólítják általában. Inkább "Could you come here for a moment, please?" Az angolban sem véletlenül vannak fokozatok. Open the window. Please open the window. Could you please open the window. Would you be so kind as to open the window? Ezek nagyon is tiszteleti, ha úgy tetszik, magázó szintek. Minél bonyolultabb szerkezetű, annál udvariasabb, és ezeket magyarra magázódva szoktuk fordítani is szerkezettől függően. Az "open the window" a lehető legbunkóbb felszólítás.

Sziget Ágnes 2016.05.12. 10:31:02

@Shin99: Teljesen igazad van, valóban mesterséges nyelv, magam sem értem, miért nem ezt a kifejezést használtam. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem, javítani fogom!

nyisztor 2016.05.12. 11:11:18

A tegezés-magázás megkülönböztetésével a beszélő kifejez valamit. Ha van rá igénye, és ha megértik. Ha nincs és/vagy nem, az eszköz elhal. Mint pl a folyamatos múlt az igeragozásban.
Én sajnálnám. A világ hatékonyabb és csúnyább lenne.

Patkááány 2016.05.12. 16:38:40

Néha indokolt, néha nem. Apum a mai napig magázza anyum apukáját, jól kijönnek meg minden, csak ők ezt szokták meg. Egy generációval idébb viszont már a valaha volt összes pasim szülei mondták, hogy bátran tegezzem őket. Ez, mi tagadás, jóval kényelmesebb így. :)

marand22 2016.05.13. 09:59:58

@Shin99:
Az angolban ma is van tegezés-magázás, csak másképpen hívják. "First name term" a tegezés, azaz akit keresztnevén szólítasz, azzal tegeződsz, akit családnevén (Mrs, Ms, Mr Smith), azzal magázódsz. Legalábbis kb. ennek felelnek meg a magyar terminusok.

al Dajjal 2016.05.13. 11:53:26

@furious ewok: Ott van a "hölgyem". Kis mosollyal, hogy ne tűnjön hivatalosnak, esetleg apró fejbiccentéssel, ha tiszteletteljes formába akarod önteni. A szavak mellett a gesztusokkal is lehet kommunikálni.

A cikkhez: Én 38 évesen mérhetetlen bunkóságnak tartom a multik mindenkivel tegeződő stílusát. Itt elsősorban a reklámokra gondolok. Mondjuk vicces, hogy a reklámokban folyamatosan tegeznek, az egyéb kommunikációkban meg következetesen magázzák az ügyfeleket. Egyetértek Shin99-el, hogy ezt a mindenkivel tegeződést amolyan általános jófejségként, modern vívmányként tekinteni divatos hülyeség manapság.
Az pedig, hogy egy felsőfokú végzettséggel rendelkező, HR és kommunikáció területén dolgozó személy reflexből tegez idegeneket, kik idősebbek, s tudja róluk, hogy magas beosztásban is vannak, csak magáról állít ki (szegénységi és pályaalkalmassági) bizonyítványt.

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com