Támogatás, kritika, válasz és változás
Interjú Kárpáti Krisztával, a TOMS hazai PR-osával

Két tábor létezik, ha a TOMS-cipőket ismerőkről van szó. Az egyik tábor a lelkes támogató, a másik tábor pedig a kritikus. Mind a két tábor hangja erős. Az üzlet az üzlet, az ember pedig pénzből él – az más kérdés, hogy miközben mi pénzt keresünk, az mások életét hogy befolyásolja. Pozitív és negatív értelemben is. Kárpáti Krisztinával, a TOMS magyarországi PR-osával beszélgettem nem csak a múlt heti „Egy nap cipő nélkül”-kampány eredményéről, de a céget ért erős kritikákról is, ő pedig őszintén válaszolt.  

Idén 10 éves a Blake Mycoskie alapította TOMS, amelyet a legtöbben a One for one üzleti modellről ismernek: vegyél egyet és ők is adnak egyet. Az alapító egy Argentínában tett utazása során szembesült azzal a ténnyel, hogy sok kisgyereknek nincs cipője, ami miatt sok sérülésnek és fertőzésnek ki vannak téve, cipő nélkül pedig iskolába sem járhatnak – így nem csak az egészségük, de az oktatásuk és a jövőjük is veszélybe kerül. A TOMS első terméke a gumitalpú, belebújós vászoncipő, az alpargata egyik változata volt. 2006 óta több mint 60 millió pár cipőt osztottak szét rászoruló gyerekeknek világszerte számos országban.

blake_shoe_02_arg.jpg

Az alapító személyes tapasztalatát és motivációját ismerjük, de mi volt a te indíttatásod, hogy a TOMS munkatársa legyél?

kk_portre.jpgKK: 2 éve hallottam a márkáról, onnantól fogva ismertem, hogy Magyarországon megjelent. A divat etikus, újrahasznosított része mindig is nagyon érdekelt, a hallgatóimnak is kihangsúlyozom ezt (Kriszta a Mod’Art Művészeti és Divatiskola divatmenedzser képzésén oktat – D.E.), fontosnak tartom, hogy befolyásoljuk a fogyasztást, a hozzáállásukat, erre a képzés keretein belül is nagy hangsúlyt fektetünk. Maga a termék és az ideológia is szimpatikus volt a TOMS esetében.                                        

 fotó: Gregus Máté

Elég sok kritika érte a céget, a legerősebb talán, hogy a valódi segítség a munkahelyteremtés lenne, hogy nem szolgál megoldásként az, ha a gyerekek cipőt kapnak. „Halat adsz, de nem tanítod meg az embert horgászni”, azzal pedig, hogy ellátják cipővel a gyerekeket, az a helyi kisiparosokat, kisvállalkozókat tönkreteszi.

KK: Ez igaz, egy gyakori kritika az adomány valós segítő hatására vonatkozik: segítség-e egy cipő? Tudhatja-e egy cég vagy egy adományozó, hogy a rászorulóknak valóban mire van szüksége, illetve mi jogosítja fel arra, hogy eldöntse ezt helyettük. Emiatt sok támadás érte a céget, a legfontosabb azonban az ezekre adott reakció. 2012-ben a TOMS megbízott egy független kutatóintézetet, hogy készítsenek egy hatásvizsgálatot, amiből az derült ki, hogy csak attól, hogy a gyerekek cipőt kapnak, még nem járnak többet iskolába és hogy valóban káros lehet a tevékenységük a helyi kisvállalkozókra. Az amerikai Vox oldalán jelent meg egy erősen kritikus hangvételű cikk, ami után viszont épp az egyik kutató védte meg a céget azzal, hogy a legfontosabb, hogy tanulnak belőle. Mert igen, érték kritikák a céget, mert érhették, de folyamatosan dolgoznak ezeken és változtatnak a stratégián. Például míg korábban minden országban ugyanolyan fekete vászoncipőt kaptak a gyerekek, mára kifejlesztették a különböző éghajlatokra szánt verziókat: a magas hegyvidékre bakancsot, a mocsaras területre speciális gumitalpú lábbelit küldenek. Újabban Amerikában a rászorulóknak sportcipőt adnak, hogy próbálják a gyerekeket az egészségesebb, sportos életmódra ösztönözni.

giving_shoes.png

És mi a helyzet a lokális gyártással, a munkahelyteremtéssel?

KK: Kezdetben Blake Argentínában gyártatott, de az ottani munkaerővel voltak gondok, megbízhatatlannak bizonyultak többen, ő pedig a lakásában a segítőivel készítette legelőször a cipőket. Hirtelen lett nagy a cég, ő maga nem tudta volna menedzselni a gyártást, a nagyszámú megrendelést. Könyvében, a Start Something That Matters-ben leírja, hogy be kellett látnia, hogy vagy Kínába viszi a gyártást, vagy nem bírja azt az ütemet. Folyamatosan igyekszik a cég onnan kiszervezni a munkát a helyi munkaerőpiacra.

Ha jól értesültem, a cipők nagy részét Argentínában, Etiópiában és Kínában gyártják, a lábbelik 40%-a pedig a célországban készül.

KK: Igen, Haitin is nyitott a TOMS egy üzemet India és Kenya mellett.

Több mint a világ 70 országában adományozott a cég. Mi a helyzet Magyarországgal?

KK: Mi nagyon szeretnénk, ha ez itthon is működne, de Magyarország - sajnos vagy szerencsére - nem számít elég szegény országnak. Hozzánk legközelebb Romániában, illetve Görögországban volt eddig cipőosztás.

toms_10th_anniversary_classics_emea.jpg

Gondolom, egy országos átlagot néznek, pedig ha régiónként, megyénként vizsgálnánk…

KK: Igen, de ezen dolgozunk és reméljük, hogy 1 vagy 2 éven belül megvalósulhat egy cipőosztás Magyarország valamelyik olyan régiójában, ahol erre nagy szükség lenne.

Te mit tartanál itthon a legégetőbb problémá(k)nak?

KK: Azt, hogy egyre többen élnek a szegénységi küszöb alatt, anélkül, hogy reális esélyük lenne kitörni a helyzetükből. Változtatni ezen nagyon komplex rövid- és hosszútávú felzárkóztató és oktatási programokkal lehetne, de sajnos nem úgy tűnik, hogy épp ez lenne a fókuszban. Azt azonban jó látni, hogy cégek és magánemberek (köztük sok barátom) a saját erőforrásait használva folyamatosan segít másokon, bár a társadalmi felelősségvállalásnak nálunk messze nincs olyan hagyománya, mint például az angolszász országokban. A TOMS is épp egy ilyen egyéni kezdeményezésből nőtt ki és remélem, hogy egyszer itthon is láthatunk majd valami hasonlót.

week26_womensavalons_emailprimary_usca_v1_modified.jpg

Honnan tudja a cég, hogy melyik országban kinek mire van szüksége? A cipők mellett több termékcsoportja is van már a TOMS-nak, több különböző programmal.

KK: A TOMS szorosan együttműködik lokális szervezetekkel. Ma már világszerte több mint 100 ilyen szervezettel vannak kapcsolatban, akik pontosan tudják, hogy az adott országban mire van szükség. Az első termékcsoport a cipők és a One for One modell. 2011 óta vannak a cég kínálatában napszemüvegek is, ehhez egy rugalmas rendszer tartozik: az eladás után befolyó összegről, mint támogatásról a cég dönt: felhasználhatják szemvizsgálatok térítésére, oktatásra és műtétekre is. A másik termékcsoport pedig a táska: ezek megvásárlása után a TOMS egy biztonságos szülést elősegítő készletet ad olyan nőknek, akik nem megfelelő körülmények között hozzák világra a gyereküket, emellett pedig folyik segítők képzése is, amiben erősen ösztönzik a nők részvételét.

safebirth1.jpg

A lányok oktatásra világszerte rendkívül fontos és sürgető kérdés egyébként is. 

KK: Igen, és ezekben a segítő képzésekben elsősorban fiatal nők vesznek részt a helyi közösségekből. Egy új program pedig a hátizsákokhoz kötődően az antibullying. Belevarrnak a hátizsákba egy „stop bullying” címkét, az eladásukból befolyó összegből pedig támogatást nyújtanak az iskolai erőszak ellen. A terrorizálás áldozatait segítik, valamint előadásokat és képzést is finanszíroznak ezzel kapcsolatban. Habár ez még csak az USÁ-ban működik, szerintem világszerte problémát jelent az iskolákban. A TOMS Roasting Co. pedig kávét és kávézással kapcsolatos termékeket kínál: ha veszel egy zacskó kávét, azután egy heti tiszta ivóvízhez (ami nagyjából 27 liter) jut egy rászoruló ember, valamint kiépítik azoknak a helyeknek a vízellátását, hogy hosszú távú megoldást nyújtsanak. Azokban az országokban segítenek ezzel, ahonnan a kávé származik, odafigyelve a fair trade körülményekre.

page_6.jpg

Blake ugye eladta a cég egy részét, azonban központi figurának tűnik, aki abszolút a cég „arca” maradt. Mekkora a beleszólása a döntéshozásba, a cég működésébe?

KK: A TOMS 50 %-át adta el. Rengeteg lehetséges partnerrel, leendő befektetővel tárgyalt, mire megegyeztek a megfelelővel, a Bain Capital-lel. Ő az arca és sok ötlet is tőle származik a mai napig. Jim Alling, a mostani ügyvezető igazgató korábban a Starbucks-nál dolgozott, Blake-el nagyon hasonló gondolkodásúak. Egyébként a vállalat feléért kapott pénzből a feleségével létrehoztak egy alapot, amiből társadalmi felelősségvállalás terén tudatos startup-okat, fiatal vállalkozókat támogatnak. Minden hónapban az amerikai TOMS-nál dolgozók is pályázhatnak 10.000 dollárra és fizetett szabadságra, hogy olyan ötlettel rukkoljanak elő, ami hasznos és fontos, majd ezt ki is dolgozhatják. Ez az ott dolgozókat is motiválja. Ezen kívül az is, hogy az ottani munkatársak minden 3. évben kiutazhatnak egy külföldi „osztásra”, amiben részt vehetnek.

Az alapító nagyon vallásos. Jelent meg olyan kritika, mely szerint előnyt élveznek a keresztény rászorulók, hisz sokszor keresztény segélyszervezetek vagy templomok azok, akik végül kiosztják a cipőket. Arról is értesültem, hogy Jamaicában nyaraló, nem rászoruló amerikai kisgyerekekhez jutottak a cipők, sok cég pedig számon kérhető módon nem utalta ki például azt az adományt, amit ígért, akár eladások után.  Ki felel azért, hogy tényleg eljussanak a cipők a rászorulóknak?

KK: Blake valóban nagyon vallásos, az egész családjuk nagyon összetartó, az hogy a cég túlélte a kezdeti buktatókat, nagyrészt nekik köszönhető. Két éve egy olyan alkalom adott felületet támadásokra, amikor Blake felszólalt a meleg- és abortuszellenes Focus on family  egy rendezvényén, ami után elismerték, hogy nem néztek elég alaposan utána a szervezet nézeteinek és hangsúlyozták, hogy a TOMS nem tesz különbséget emberek között vallási, világnézeti vagy bármilyen alapon. Az adományozások egy része valóban katolikus szervezeteken keresztül történik, de ugyanígy van cipőosztás a jordániai menekülttáborokban is a szír menekültek számára. A TOMS ezt nagyon transzparensen csinálja, de tőlem is a legtöbben egyből azt kérdezik, hogy tényleg odaadják-e azokat a cipőket. És tényleg, ráadásul az ott dolgozók mellett a sajtó képviselői is rendszeresen részt vesznek az adományozásokon, illetve időről-időre néhány TOMS vásárlónak is lehetőséget biztosítanak erre.

page2_4.jpg

Mik a jövőbeni terveitek?

KK: Maga a TOMS szeretné majd, ha hosszútávon a többi termékcsoport az eladások 30 %-át adná, egyelőre azonban a cipő vezet, és ez még egy darabig így is fog maradni. Mivel egyre inkább kezdik Magyarországon megismerni a márkát – országszerte már majdnem 40 üzletben megtalálható - jó lenne majd egy saját showroom, mindenképpen egy saját szelekcióval a termékekből.

Idén már 9. éve rendeztétek meg a „One day without shoes”-t. Hogy értékelnéd, mennyire tartod sikeresnek?

KK: Idén 870 poszt született Magyarországról, összesen pedig 27.435. A esemény 9 éve kerül megrendezésre, tavaly volt először kiváltható a vásárlás, akkor posztért cipőt adott a cég, előtte valós, fizikai esemény volt a „cipő nélküli nap”. Nagyon sikeresnek éljük meg az idei kampányt, mert sok más – Magyarországnál nagyobb – országot megelőztünk, felülmúltuk az előzetes elvárásokat.

odws16.jpg

Valahol minden cég globális jelenlétre szeretne törni és minél nagyobb bevételt szeretnének elérni, sokan nem törődnek azzal, hogy azt milyen következmények árán érik el. Kik azok, akik legfőképpen kritizálják a TOMS-ot?

KK: Gyakran azok, akik irigylik a vállalat sikereit, de persze olyanok is, akik egyszerűen nem látják elég hatékonynak a One for One modellt. Ez utóbbi kritikákat a TOMS mindig érdemben megfontolja és próbálja a segítő tevékenységét minél effektívebbé tenni. Van tehát ellentábor, de a támogatók száma szerencsére jóval nagyobb. Ez egy jó kezdeményezés. Vannak hibák, de a cég mindent megtesz érte, hogy ezekből tanuljon, és hogy folyamatosan fejlődjön. A TOMS komolyan gondolja azt, hogy vissza is kell adni és szerencsére ez másokat is inspirál. 

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr988729780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com