A divat virtuális és kiterjesztett valósága

A divat mindig is tükör volt: korra, felfogásra, politikára, gazdaságra és technológiai fejlődésre. A virtuális és a kiterjesztett valóság épp csak a szárnyait bontogatja, de vajon hogyan jelenhetnének meg a fejlesztések a divatszakma berkein belül, mennyiben változtathatja meg a „megszokott” rendszert? Utópia következik.

A divat őrületes technológiai fejlődésnek indult – pontosabban „csak” követi a technológiát: az elmúlt években egyre inkább teret nyert például a 3D nyomtatás, a lézervágás… Mi sem példázza ezt jobban, mint hogy már a Metropolitan Múzeum idei időszakos kiállítása – a Manus ex machina – is a divat és a technológia összefonódását éljenzi. Az intelligens textíliák, okosmegoldások divatban és az üzletekben, az értékesítésben már lassan bevettnek számítanak és rengeteg ilyen irányú fejlesztés lát napvilágot nap mint nap. Pár éve nem gondoltuk volna, hogy valaha laboratóriumban fognak bőröket fejleszteni, ugye? A közösségi megosztás vagy akár a globális újrahasznosítási, fenntarthatósági mozgalmak a divatban is helyet követelnek maguknak. Miért lenne ez másképpen a virtuális és a kiterjesztett valóság tekintetében?

topshop_google_plus_2.jpg

György Péter esztéta, egyetemi tanár és médiakutató definíciójával élve a virtuális valóság egy digitálisan létrehozott világ. Ebbe a párhuzamos „térbe” sisak vagy szemüveg segítségével merülünk el. Feltesszük és ott termünk? A virtuális valóság pedig a „valódi” valóság kibővített változata: plusz információkat adnak a térhez különböző eszközök segítségével – egy egyszerű példával élve: ha okostelefonunkkal ráközelítünk egy üzletre, a bejárat mellett megjelenik a lebegő nyitva tartás, vagy akár egyéb ajánlatok.  

Egy újfajta vásárlás

Az egyik legfrissebb innováció a(z online) vásárlásban a 3D testszkennelés, melyben egy magyar cég, a TryMee is úttörő. A webshopokon keresztül megrendelt ruhák jelentős százaléka visszaküldésre kerül az esetleges szín-, méret- és hosszproblémák miatt (vagy éppen mert maga a vevő sem tudja a pontos méretét). A 3D szkenneléssel létrejöhet a digitális avatárunk, ami testünk tökéletes mása: erre (bocsánat, rá) virtuálisan rápróbálhatjuk a kiválasztott ruhát, a rendszer pedig jelez, ha valahol nem tökéletes az adott darab számunkra. A virtuális valóságban nem lesznek szükség se üzletekre, se webshop-okra: hisz csak felvesszük a szemüveget és ott is vagyunk, kedvünkre nézelődhetünk és válogathatunk. Egy tökéletes dizájnnal megáldott, kellemes vásárlási tér, ahol természetesen sorba sem kell álnunk a verejtékszagú próbafülke előtt! De térjünk át a kiterjesztett valóságra. Ha felpróbálunk egy ruhát, a speciális szemüveg segítségével megnézhetjük magunkon többféle színben és fazonban – ez a megoldás akár az okostükröket is helyettesítheti. Találomra felpróbálhatunk hozzá kiegészítőket, anélkül, hogy keresgélnünk és öltözködnünk kellene – így akár a divattanácsadók is munka nélkül maradhatnak majd a jövőben, hisz az előre beprogramozott algoritmusok könnyedszerrel eldöntenék helyettük, kinek-mi áll jól.

virtual_shopping2.png

Virtuális divatbemutatók

Mint tudjuk, a legnagyobb márkák teátrális divatbemutatói csillagászati összegekre rúghatnak. Van valami abszurd abban, hogy kevesebb mint fél óra show rendezése akár több (tíz) millió dolláros összegekre is rúghat. Vegyünk egy példát: Karl Lagerfeld a 2007-es őszi-téli Fendi-nek tervezett kollekcióját a Kínai Nagy Falon mutatták be. Nagyjából egy évet vett igénybe, mire megkapták az engedélyt, a show költségei pedig több mint 10 millió dollárt tettek ki. Mi lenne, ha csak felkapnának a résztvevők egy szemüveget? És odalátnák a közel üres helyszínre a set design-t, a dekorációt, a kifutón végigvonuló ruhákat akár többféle színben és hosszban is megtekinthetnénk, sőt, ők maguk alakíthatnák különböző kézmozdulatokkal. Az utazás idő és pénz – a megfelelő eszközök és hozzáférés segítségével akár a kanapéról ülve is élvezhetjük majd a bemutatókat, úgy mintha fizikailag ott lennénk? Ha pedig visszaemlékezünk Alexander McQueen 2006-os őszi-téli kollekciójának bemutatójára, Kate Moss mint hologram jelent meg a kifutón – nem kis csodálkozást kelte a nézőkben.

09-alexander-mcqueen-kate-moss_w1200_h630.jpg

Nem is feltétlenül lenne szükség hús-vér modellekre ahhoz, hogy bemutassanak egy kollekciót. Hisz akár animált, digitálisan létrehozott modellek vagy akár humanoid robotok is felvonulhatnának. Nemrég láttam a Dior és Én c. dokumentumfilmet, ami Raf Simons, a Dior háznak tervezett első couture kollekciójának születését mutatta be. A dizájner nagyszabású élő virágfalat álmodott meg a show-ra: ezt egyfelől nagy munka volt megépíteni, ráadásul nem hervadhattak el a virágok és értelemszerűen drága is volt megvalósítani. A mozikban pedig terjed a 4D: nem jelentene nehézséget például virágillatot előidézni, ha egyszer a kreátorok olyan díszletet álmodnának meg. Csak a fantázia szabna határt és a költségek is jelentősen leredukálódnának.

dior-raf-simons-vogue-02.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr838783700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com