Kiégtél? Nem vagy egyedül.

Napjaink felgyorsult világában és felgyorsult munkaerőpiacán egyre többen tapasztalják meg mi is az a kiégés. Ha népbetegséggé nem is válik, korábban csak a már hosszú éveket munkában töltő dolgozók “privilégiuma” volt, ma viszont már sok munkahelyen akkora a nyomás, hogy akár néhány év, sőt akár hónap alatt is eljuthatunk a “burnout” fázisba.

Fontos tudni, hogy a kiégés nem egyenlő azzal, ha valaki stresszes időszakot él meg, ez már egy magasabb szint, ilyenkor már nem látjuk a fényt az alagút végen még csak pislákolni sem.

Kiégésről általában akkor beszélhetünk, mikor valakivel szemben hosszútávon olyan elvárásokat támasztanak, amelyeknek teljesítésére az illetőnek nincs és nem is lesz erőforrása, és ha a feladatai nem egyértelműek, sokszor egymásnak ellentmondó utasításokon alapulnak. A munkakörnyezet is fontos tényező, hiszen egy olyan munkahely, ahol a környezet ellenséges, ahol a hátunk mögött áskálódnak, vagy ahol nem bíznak bennünk, magas fokú érzelmi terhelést jelent, ami tovább növelheti rajtunk az amúgy is intenzív nyomást.
Mindezt tetézheti az, hogy eközben nem tudunk elegendő időt tölteni a szeretteinkkel, nem tudjuk nekik megadni azt, amit szeretnénk, és amit ők elvárnak tőlünk.

o-burnout-facebook.jpg

Miben is nyilvánul meg, ha valaki valóban kiégett?

Létezik három tünet, aminek együttes fellepése eseten jó eséllyel kiégésről beszélhetünk.

Az első az érzelmi kimerültség.

Ilyen esetben gyakorlatilag használhatatlannak érezzük magunkat. Semmihez nincs kedvünk, semmi nem érdekel minket, állandóan fáradtak vagyunk, cserébe viszont nagyon erős hangulat ingadozásokkal kell szembenéznünk. Gyakran vagyunk betegek, vagy legalábbis gyakran érezzük magunkat annak. A mély és pihentető alvásról pedig csak álmodozhatunk.

A következő jel a deperszonalizáció.

Ilyen esetben sokszor úgy érezzük, mintha saját életünkre csak kívülállókent tekintünk. Nem érezzük, hogy urai lennénk a sorsunk alakulásának, úgy éljük meg ezt az időszakot, mintha egy mozifilmben főszereplők lennénk, de a rendezésbe és a forgatókönyvbe nem szólhatnánk bele.

Végül, de nem utolsósorban a harmadik tünet, ami teljessé teszi az ördögi kört: a személyes teljesítmény romlása.

Ezt igazából a másik két tényező váltja ki, hiszen mikor az ember ilyen időszakon megy keresztül egyszerűen lehetetlen, hogy ugyanazon a színvonalon teljesítsen, mint korábban. A hibák és a romló eredmények pedig romboljak az önbizalmat, ami visszahat az előző két tünetre, és erősíti azokat.
A kör pedig ezzel bezárul.

exercise-career-burnout_jpg_pagespeed_ce_oiir43pm-x.jpg

Mit tehetünk, ha rádöbbenünk, kiégtünk?

Nos, a kiégéssel a legnagyobb gond, hogy nem múlik el csak úgy magától. Bármennyire is erősek vagyunk és tudatosan kezeljük a helyzetet, ez nem a “most összeszedem magam és minden rendben lesz” szituáció.

Ha nem kezeljük a kiégést, szembe kell nézzünk azzal, hogy számos betegségnek tesszük ki magunkat a magas vérnyomástól kezdve, a gasztroenterológiai problémákon át, a szív- és érrendszeri megbetegedésekig.

A gyógyuláshoz vezető út első lépese az, hogy el kell fogadjuk, hogy az “erőforrás raktáraink” kimerültek és újra kell őket tölteni.

A legjobb megoldás ilyenkor az, hogy ha hosszabb szabadságra megyünk, de természetesen ezt nem mindenki és nem minden helyzetben teheti meg.

Ha mi sem tartozunk a szerencsések közé, akik ilyenkor meg tudnak szökni a munka elől, sokkal nehezebb dolgunk van.
Ilyenkor tudatosítani kell magunkban, és a vezetőnkben is, hogy mi a helyzet. A felettessel való egyeztetés azért is fontos, mert így ő is megértheti, miért teljesítünk mostanában a megszokott szint alatt, látja rajtunk a törekvést, hogy megoldjuk ezt a problémát, és tudatosul benne, hogy ez remélhetőleg csak egy átmeneti időszak.

Ha kiégésen megyünk keresztül, fontos, hogy visszavegyünk a tempóból, megpróbáljunk a jó dolgokra koncentrálni az életünkben, és priorizálni, hogy ebben a helyzetben mi a fontos. A rendezési elv pedig nagyon egyszerű: az a fontos, ami nekünk jó. Ebben az időszakban egy kicsit félre kell tenni mások támogatását, akár úgy is mondhatnám, hogy átmenetileg önzővé kell válnunk. A szeretteink valószínűleg tudni fogják, hogy ez egy szükséges rossz lépes annak érdekében, hogy a későbbiekben jobban legyünk, és ők is visszakapják azt az embert, akit valóban kedvelnek, és megszabaduljanak ettől a cinikus, fáradt, ingerlékeny valakitől, akivé az elmúlt időszakban váltunk.

Sokat segíthet a sport is, hiszen egyrészt kiváló stressz levezető tevékenység, másrészt fizikai fittségünk mindenképpen hátassal van a mentális állapotunkra is.

job-burnout.jpg

Fontos látni, hogy a kiégés kezelése nem minden esetben megy egyedül, sokszor érdemes profi segítséget kérni. Ez pedig nem a gyengeség jele, vagy egy divathóbort, szerintem inkább egy bátor dolog, amivel elérhetjük, hogy a lehető leghamarabb orvosolhassuk a problémát.

A kiégés egyébként azokat fenyegeti leginkább, akik imádjak a munkájukat. Ez elsőre ugyan furcsán hangzik, de gondoljuk csak végig. Ha a munkád egyben a szenvedélyed is, hajlamos és hajlandó vagy óriási energiákat belefektetni. Észre sem veszed, és minden mást a háttérbe szorítasz, erőn felül kezdesz teljesíteni.
Túlórázol, nem veszed ki a szabadságodat és szinte észre sem veszed, hogy kimerültél. Elkezdesz fáradni, és emiatt hibázni, ami kikészít, hiszen az éltet, hogy jó vagy abban, amit csinálsz és itt el is értünk a fent említett ördögi körhöz.

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr988828132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com