Harc a gyűlölet és a kirekesztés ellen - divattal
Tamara Toth LORAINNE 2017 S/S

Mondanivalóban, állásfoglalásban vitathatatlanul a legerősebb volt Tóth Tamara kollekciója a jövő tavaszi-nyári kollekciókat bemutató divatheteken és napokon. Harc a gyűlölet, a kirekesztés és a negatív megkülönböztetés ellen, divattal.

A divatnak mindig is volt egy olyan aspektusa, ami miatt a világ tükreként funkcionált. Gazdaság, környezet, politika, közélet. Reflektált a világ rezdüléseire, a változásokra, a válságokra, a maga nyelvén. Ez az aspektus mondhatni kiveszett mostanában – persze tisztelet az üdítő kivételeknek. Ezt a csendet törte meg élesen, szabadságot kiáltva a LORRAINE a Marie Claire Fashion Days szombati napján. A márka névadójával és tervezőjével, Tóth Tamarával az állásfoglalást kiváltó motivációról, a világban bekövetkezett változásokról és a divat politikai állásfoglalásáról is beszélgettünk.

k7.jpg

Mit is kell tudni a kollekcióról?

A kollekció nevét is szolgáltató Lorainne-kereszt a Charles de Gaulle által,  a francia ellenállás jelképéül választott kereszt. A LORAINNE kollekció szintén az ellenállásról szól, a gyűlölet, a kirekesztés és a negatív megkülönböztetés elutasításáról. A LORAINNE kollekció nem hisz az erőszakban, az elfogadást, a békét hirdeti. Ezt az elfogadást jelképezi a kollekció összetétele is, amelyben harmonikusan megférnek egymás mellett a sportos, maszkulin és a légies, feminin darabok is, melyek kettőssége, az ellentétes jegyek izgalmas de mégis egységet nyújtó egyvelege egészen a kezdetek óta jellemzőek a Tamara Toth márkára. A színskála a feketétől, a sötétség és zavar jelképétől indul, a lágyabb szürkéken át világosodik ki egészen a békét, tisztaságot jelképező hófehérig, a farmer darabok pedig a kényelem és szabadság érzetével adnak keretet a kollekciónak. Másfelől szintén szimbolizálja az ellenállást: ahogy az 1950-es évek fiatal generációjának a lázadást jelképezte, a formalitás, a szabályok ellen. Tiltakoztak így a fajgyűlölet, az erőteljes társadalmi különbségek, de a vietnámi háború ellen is a farmerrel. Az aktuális kollekció feliratos pólói most minden eddiginél erősebb üzenetet hordoznak, a printekkel Tamara, a márka tervezője személyes aggodalmát fejezi ki a globális szinten növekvő feszültséggel kapcsolatban.

A kifejezetten a kollekcióhoz készült ékszerekben szintén két ellentétes szimbólum feszül egymásnak, a fekete bársonyszalag a gyászt, a medál galamb motívuma pedig a békét és a reményt jelképezi. Hisznek abban, hogy végül az utóbbi kerekedik felül, így az ékszerek eladásából származó bevételt az UNICEF konfliktusövezetekben végzett munkájának segítésére ajánlják fel.
k6.jpg

Mikor fogalmazódott meg benned, hogy ezt az inspirációt választod a kollekcióhoz?

Maga a gyűlölködés, szegregáció, kirekesztés és ezeknek a gyökere nagyon régóta foglalkoztat. Erős gyerekkori emlékem, hogy egy barátnőm folyton zsidózik, cigányozik, ruszkizik, buzizik és ez bennem rossz érzéseket váltott ki, kellemetlenül éreztem magam, 7-8 évesen. A korunkból adódóan nem hiszem, hogy ez az ő saját tapasztalatokon alapuló véleménye lett volna, sokkal inkább valami olyasmi, amit felnőttektől hallott és tetszett neki, ha ő is így beszél, akkor automatikusan "felnőtté válik" hiszen olyan témákat feszeget, amikről a vele egykorú gyerekeknek nemigen van (Honnan is lenne?) véleménye. Később a középiskolás éveim, a továbbtanulásom során és a különböző baráti társaságokban is gyakran találkoztam ilyen jellegű megnyilvánulásokkal, de a legtöbb esetben azért mindig volt (hozzám hasonlóan) olyan ember(ek) is, akik máshogy gondolkodtak ezekről a kérdésekről és volt értelme belemenni egy észérveken alapuló vitába. Sosem értettem az alaptalan gyűlölködést, pláne hogy egy kisvárosban nőttem fel, életem első tizenhárom évét a családommal egy olyan házban töltöttem, ami a város szélén, két utcára a cigánysortól volt. A szüleim sem burokban neveltek, sosem mondták, hogy a Liszt Ferenc utcán nem biciklizhetek, nem sétálhatok végig.

_20161130_125916.JPG
Amikor idén májusban Írországba költöztem, egy teljesen másfajta szemléletmóddal találkoztam. Az írek roppant befogadóak annak ellenére, hogy az ország még mindig kilábalóban van a gazdasági válságból és a bevándorlók aránya a teljes népesség több mint 10%-a, akik között vegyesen vannak az uniós tagállamok állampolgárai mellett szír, pakisztáni, egyiptomi és afrikai menekültek, de brazilok, ázsiaiak, fülöp-szigeteki és fehérorosz családok is. Itt teljesen normális, hogy az Aldiban lengyel vagy afrikai a pénztáros, litván az autószerelő, filippínó az éttermi menedzser vagy éppen horvát a ruházati eladó. És senkit nem zavar, bárkivel ugyanolyan szívesen elbeszélgetnek arról milyen szép az idő (mert éppen nem esik), sőt, ha nagyon egyértelműen nem ír az akcentusod, azt is megkérdezik honnan jöttél, mit lehet tudni az országodról, a kultúrádról és persze minden amit mondasz nagyon „lovely”. Mert ők ilyenek. Teszik mindezt egy mélyen katolikus országban, ahol az emberek 84%-a vallja magát vallásosnak, és ahol mégsem okoz problémát, hogy még a legkisebb városokban is van minden egyéb vallási felekezetnek is imaháza (döntő többségben lakóházak, amiket a felekezet tagjai közösen bérelnek) és ez sem zavar senkit. Ugyanez a mélyen katolikus ország tavaly májusban megszavazta a melegházasságot is, amely kérdéssel viszont sok, magát liberálisnak valló állam még mindig küszködik.

Itt teljesen normális, hogy az Aldiban lengyel vagy afrikai a pénztáros, litván az autószerelő, filippínó az éttermi menedzser vagy éppen horvát a ruházati eladó. És senkit nem zavar, bárkivel ugyanolyan szívesen elbeszélgetnek arról milyen szép az idő (mert éppen nem esik), sőt, ha nagyon egyértelműen nem ír az akcentusod, azt is megkérdezik honnan jöttél, mit lehet tudni az országodról, a kultúrádról és persze minden amit mondasz nagyon „lovely”.


Ezek után az impulzusok után nem volt kérdés, hogy ezeket a pozitív, befogadó energiákat szeretném én is továbbadni, pláne, hogy a kérdés talán sosem volt aktuálisabb mint most, amikor a gyűlölködést a világ több pontján is legitimmé akarják tenni, elég csak a Brexitre, a Magyarországon tavasszal nagy erőkkel elindított menekültellenes kampányra, Oroszország homofób törvényeire, az amerikai választások eredményére és a globálisan erősödő populista politikára gondolni.
Sajnos az ember alapvető természetében rejlik a harag, a gyűlölet, a bűnbak keresése, a mások hibáztatása, én személy szerint azonban nem tudom elfogadni a gyűlölködést és gyűlöletkeltést sem megoldásként, sem a megoldáshoz vezető útként.

k5.jpg


Hogy látod, mennyire fordul elő, hogy egy-egy ilyen témát központi elemként, figyelemfelhívásként használják a divattervezők, reflektálva a körülöttünk történő világra?

A művészet mindig is egyfajta tükörképe is volt az aktuális társadalmi kérdéseknek/problémáknak, talán azért is, mert a művészetre fogékony, kreatív emberek szinte minden esetben nagyon érzékenyek, így ezekre a jelenségekre is nyitottabbak, hajlamosabbak a véleményüket kifejteni, valamint azt gondolom, a legtöbb művészben azért mindig lappang egy kis "világmegváltó" törekvés is, ez alól természetesen a divattervezők sem kivételek. Elég csak például Vivienne Westwood-ra gondolni, aki már a szakmában való megjelenésekor is sokkolta a világot a punkkal, és azóta sem múlik el úgy szezon, hogy ne akarná valamire felhívni a figyelmet, legyen az a globális felmelegedés, a PETA törekvései, a feminizmus, Margaret Thatcher politikája, vagy Skócia függetlensége.
Skócia leigázása azonban nem csak őt inspirálta, Alexander McQueen '98-as Highland Rape című catwalk show-ja sem véletlenül kapott ilyen erőteljes nevet.
Oroszország szabadságjog-ellenes törvényeit és a Pussy Riot zenekar bebörtönzését sem hagyta szó nélkül a divatszakma, Gareth Pugh-val az élen rengetegen inspirálódtak a témából.
Ha csak a közelmúltba akarunk visszamenni, Kerby Jean-Raymond tíz percet szentelt a bemutatója előtt azokra a felvételekre, amin egy fegyvertelen fekete férfit agyonlőnek Dél-Karolinában, reflektálva ezzel a rendőri túlkapásokra.
Hazai viszonylatban azt látom, hogy még kevesen mernek ilyen témához nyúlni, bár már az is nagy előrelépés, hogy sokan kampányolnak a fenntartható divat mellett, vagy dolgoznak transznemű, esetleg amputáción átesett modellel.

k2.jpg


Kerényi Virág tavaly a Marie Claire Fashion Days-en mutatta ki szolidaritását a párizsi merényletek után a trikolor fejdísszel, Zsigmond Dóri idei őszi kollekciójának inspirációja családi történeteken alapul valamint a második világháborúra és az az elől való menekülésre is reflektál, a The FOUR pedig alig másfél hónapja küldött a kifutóra egy Népszabadság feliratú pulóvert... Ezek mind remek törekvések, mégsem kaptak akkora visszhangot, mint amekkorát megérdemeltek volna...
Pedig lássuk be, mi tervezők azért egyedül nem tudunk "forradalmat" csinálni, inspirálódhatunk bármiből, lehet akármilyen szélsőséges véleményünk egy adott témában, a kommunikációs csatornák nélkül mindez semmit sem ér, ha az interjúkban csak a szezon színeiről és szabásvonalairól beszélhetünk...

Tervezed, hogy folytatod az erőteljes, társadalmi mondanivalóval fűtött kollekciók tervezését?

Sosem tartottam a divattervezést csak és kizárólag üzleti eszköznek (nem is igen lehet, olyan hosszú és nehéz folyamat nyereségessé tenni egy ilyen jellegű vállalkozást) sem a magam kis játszóterének, ahol kiélhetem a kreativitásomat és akinek tetszik, tetszik, akinek nem, nem. Szinte minden kollekciónak volt mondanivalója, a 2014-es téli alkalmával a táncművészetre és 2015-ös tavaszi kollekcióval a festészetre hívtam fel a figyelmet. Olyan feliratokkal is mint pléldául „I am with fine art” vagy „Full time artist Donations accepted”, de például a 2014-es tavaszi kollekcióban is megjelenik társadalom kritika, a mai kor képmutatására utalva: "Bullshit-resistant"  és "Honesty is sexy".
A 2017-es tavaszi kollekció nyilván ezeknél egy nagyobb vállalás, hiszen itt már burkoltan megjelenik a politika is, az az ellenérzés, amit a populizmus kivált belőlem, nem véletlenül kerültek a pólókra a „WARning” és a „WE ARE ONE step closer to another World War each day” feliratok.
Azt, hogy a jövőben is ilyen megosztó témákat választok-e, vagy szelídül a mondanivaló, nehéz megmondani, azon múlik mi fog meg annyira, hogy úgy érezzem, "beszélni akarok róla", de az biztos, hogy a véleményemet sosem fogom véka alá rejteni sem kényelemből, sem félelemből.

 2_copy.jpg

fotó: Liziczai Réka

smink: Varga Fuzsina

haj: Papp Zsolt

Styling: Tóth Tamara

Koordinátor: Isaák Virág

Modell: Martina @ Attractive

 Instagram 

www.tamaratoth.com

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr9812019383

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com