Az első lakás megvásárlása olyan lépés, ami mindannyiunk életében meghatározó. Izgalmas, mindent megváltoztató, de nem könnyű. Én idén belevágtam, és 2017-et már a saját otthonomban köszönthetem. 
Persze idáig eljutni nem volt habostorta, rengeteg nehézséggel, kihívással kellett megküzdenem, szóval mielőtt az oldalt elöntenék a home decor bejegyzések, szeretném a téma kevésbé kellemes részéről is megosztani a tapasztalataimat.

Kereken 10 évvel ezelőtt, érettségi után költöztem Budapestre. Jólkereső pedagógus házaspár gyermekeként esélyem sem volt arra, hogy kollégiumi helyet kapjak, bár utólag visszagondolva, azt hiszem talán jobb is, nem lett volna nekem való az az élet.

Soha nem fogom elfelejteni azt a pár napot, amikor anyukámmal felvonatoztunk Kaposvárról és nyakunkba vettük  fővárost, hogy megfizethető, mégis rendben lévő albérlet után kutassunk. Helyrajzi ismeret nélkül, rokonok segítségével próbáltuk megtalálni azokat a hirdetéseket, amiket egyáltalán érdemes megnézni. Elképesztő dolgokat láttunk, és bár néha már szinte reményvesztetten indultunk a következő címre, végül sikerrel jártunk. Három albérletben éltem Budapesten, és ki kell jelentenem, hogy szerencsém volt ebben a témakörben. Persze egyik sem volt luxusvilla, mégis a maga módján mindháromnak megvolt a szépsége.
Az utóbbi egy-két évben azonban elkezdett motoszkálni bennem, hogy mi lenne, ha egy olyan helyen laknék, ami tényleg engem tükrözne? Amit én rendezek be, amiért én vagyok a felelős minden szempontból, ami tényleg az enyém, és amit otthonnak hívhatok. Eleinte csak ritkán gondoltam erre, aztán egyre többször jutott eszembe ez a kérdés, aminek hatására egyre jobban elkezdtem vágyni rá, és egyre elégedetlenebb lettem azzal, amim akkor volt. Úgy éreztem csak táborozok, egy átmeneti szálláson élek.
Sokan sokfélét mondtak: nem érdemes eladósodni, most nagyon fent vannak a lakásárak, egyedül ne vegyek a nyakamba ekkora terhet, de aztán valahogy az egyik napról a másikra megszületett a döntés: belevágok és veszek egy lakást.
Tudtam, hogy nem lesz könnyű. Tudtam, hogy a lehetőségeim korlátozottak és hogy elképesztő mennyiségű időt és energiát fog felemészteni a folyamat, de aztán arra gonoltam, mégis mi a fenére várjak?
Persze ehhez nélkülözhettelen volt a szüleim támogatása, hiszen nélkülük soha nem jutottam volna el idáig, és ismét bebizonyították, hogy milyen szerencsém van velük, hiszen tényleg mindig azt nézik, nekem mi a legjobb. Ez bármennyire is banálisnak hangzik, szétnézve a környezetemben, egyáltalán nem az.

Bár több mint hét éve dolgozom  és rengeteg dolgot menedzseltem már le az életemben, mégis a lakásvásárlás folyamata alatt éreztem először igazán azt, hogy tényleg felnőttem.
Rengeteg dolgot tanultam, ezeket szeretném most összegyűjteni, hogy akik még előtte állnak életük ezen fontos lépésének már felkészülte(bbe)n vághassanak bele az ügyinézésbe.

NINCS OLYAN, HOGY TÖKÉLETES

A lakáskeresést egy kicsit a párkereséshez tudnám hasonlítan. Az embernek nagy tervei, konkrét elképzelései vannak arról, milyen is az igazi: Hogy néz ki, milyen a kisugárzása, milyen érzés először meglátni. De aztán ahogy az ismerkedés során, úgy a lakásválasztás terén is kiderül a gyakorlatban, hogy kompromisszumokat kell kötni. Mindkét téren ugyanúgy találkoznia kell a lehetőségeknek és az elvárásoknak, ehhez pedig néha bizonyos dolgokat el kell engednünk. De végül, ha jól választunk, mindkettő rengeteg boldogságot tud az életünkbe hozni.

Mikor 10 lakás megtekintése után a fentieket én is beláttam, úgy döntöttem, valamilyen struktúrát kell alkalmaznom és a munkám során oly sokszor sok sikerrel alkalmazott prioritás menedzsment eszközéhez nyúltam (tessék, volt értelme a sok tréningnek, köszönöm :) )

Elkezdtem fellistázni fontossági sorrendben, hogy mik azok a szempontok, amiket figyelembe vettem a keresés során, aztán, mikor úgy éreztem, minden felkerült a papírra, húztam egy vonalat. A vonal elhelyezésének szempontja nagyon egyszerű volt: alá került minden, amiről hajlandó vagyok lemondani, fölé pedig az, amiből semmiképp nem akartam engedni. A döntést az alapján hoztam meg, hogy mik azok a tényezők, amiken később tudok javítani, és mik azok, amik fixen változatlanok maradnak akkoris, ha a fejemre állok.

Ezzel a technikával a következő szempontok maradtak fent a rostán:

1. Környék

A lakás elhelyezkedése több szempontból is fontos számomra. Egyrészt a biztonság miatt, hiszen nagyon nem szeretnék minden este rettegve, a zsebembe dugott kezem ujját mindig a gázspray gombján tarva hazamenni. Másrészt a közlekedés és a belvárostól való távolság is fontos volt, hiszen én az a típus vagyok, aki nagyon nehezen tud megmaradni a fenekén, és állandóan megy valahova. Éppen ezért kerültem a város olyan részeit, ahonnan már az is negyed óra, hogy megközelítsem azt a buszt/metrót/villamost, ami majd bevisz a központba.
A kiindulási pontom egyébkén az volt, hogy igazi kozmopolitaként az Andrássy út vonzásában szeretnék lakni. Ez már régi vágyam, de valahogy mindig úgy alakult, hogy végül Budán kötöttem ki, most sem volt ez másként.

2. Emelet

Nem vagyok rá büszke, de sajnos egyáltalán nem vagyok bátor. Ahogy a sötétben félek, éppen úgy nem szeretem, ha az ajtóm vagy ablakom bárki által könnyen megközelíthatő, így sajnos a földszinti lakások teljesen kiestek a lehetőségek halmazából. Azért írom, hogy sajnos, mert fontos tudni, hogy valószínűleg pont a magamfajták miatt, a földszinti lakások (a szuterénről nem is beszélve) olcsóbbak. Ezzel a döntésemmel körülbelül félmillió forintot “vesztettem”, de őszintén szólva egy percig sem bánom.

3. Tágasság

Talán nem is gondolnánk, hogy azonos méretű lakások között mekkora különbség van abban, milyen tágasnak érezzük őket. Ez elsősorban az elrendezés beosztás miatt van, láttam néhény olyat, ami előtt értetlenül álltam, hiszen borzasztó gazdaságtalan volt a kialakítása. Persze ez már egy olyan szempont, amin azért lehet csiszolni, hiszen bizonyos falakat lehet ide-oda pakolgatni (természetesen csak egy szakemberrel való egyeztetés után), de tisztában voltam azzal, hogy egy ilyen volumenű átalakításra csak évek távlatában lenne lehetőségem, addig pedig nem szeretnék egy “egérlyukban” meghúzódni.

4. Galéria/belmagasság

A garzonok esetén nagyon sokat nyerhetünk azzal, ha a lakásban van galéria, vagy legalább olyan nagy a belmagasság, hogy kialakítható. Ezzel tulajdonképpen egy plusz szobát nyerhetünk, ami nemcsak térkihasználás szempontjából nyerő, de azért is jó választás, mert van egy, a nyilvánosság számára publikus helységed, ahol vendégeket fogadhatsz, de közben van egy privát kuckód, ahol senki nem látja, ha esetleg reggel nem volt erőd tökéletesen elsimítani az ágytakarót és kirázni a díszpárnákat.

5. Piszkos anyagiak

Talán ezzel kellett volna kezdenem, csak azért hagytam a végére, mert egyértelmű. Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér, avagy ne feledd el, hogy ez egy olyan döntés, amit ha könnyelműen hozol meg, akkor akár 10-20 évig is viselned kell a következményeid.
Mérd fel, mennyi pénz áll rendelkezésedre, aztán gondold át, hogy mekkor az a havi hitelrész (nyilván, ha szükséged van rá), amit ki tudsz fizetni és ami mellett nem kell minden este otthon ülnöd és száraz kenyéren, meg csapvizen tengődnöd. 

A LAKÁS NEM ANNYIBA KERÜL, AMENNYIÉRT HIRDETIK

Ez több szempontból is igaz. Egyrészt átlalában lehet alkudni (hozzáteszem nekem pont nem sikerült a kiválasztott lakás esetében, de a többi jelöltnél ment volna), másrészt rengeteg rejtett költséggel kell számolnod.
Az egyik ilyen az illeték, ami a világ legnagyobb lehúzása és engem személy szerint felháborít, de ebbe most ne menjünk bele. Ez a lakás árának 4%-a, amire első lakás vásárlása esetén, 35 éves kor alatt 50% kedvezményt lehet kérni, abban az esetben, ha a lakás értéke nincs 15 millió Ft. Azért ez Budapesten a jelenlegi ingatlan árak mellett nem könnyű, valljuk be.

Ha úgy döntesz hitelt veszel fel, ott is számolnod kell extra költségekkel, amik persze bankonként eltérnek, így érdemes jól körülnézni. Közjegyzői díj, tulajdoni lap lekérése, folyósítási díj... Mind-mind olyan dolgok, amikre a gyanútlan leendő adós valószínűleg nem gondol.  Érdemes plusz 150.000 Ft-ot tervezni rá, ami ilyenkor nyilvánvalóan a lehető legrosszabbkor jön.

AZ INGATLANOS

Rengeteg lakást láttam és ezek közül mindössze egy volt olyan, amit tulajdonos hirdetett. Összességében volt jó és rossz tapasztalatom is az ingatlanosokkal. Találkoztam olyannal, aki szerintem teljesen bolond és még be sem mentünk a lakásba, de már elmesélte nekem az aktuális szerelmi drámáját, volt olyan, aki fel akart szedni, olyan aki csak rosszakat mondott az általa kínált ingatlanról, olyan aki közölte, hogy ennyi pénzért Budapesten nem lehet akást venni, de akadt nagyon korrekt, rendes is köztük.
A jó hír, hogy nekik nem te fizetsz, hacsak nem kérsz tőlük valamilyen extra szolgáltatást.
Meg lehet próbálni kikerülni őket, de csak óvatosan, mert legtöbbjüknél úgynevezett megtekintési nyilatkozatot kell aláírnod, amiben benne van, hogy ha nem rajta keresztül történik az eladás, kötbért kell fizetned.

ÜGYINTÉZÉS

És elérkeztünk a legjobb részhez. Őszinte leszek, mivel 7 éve nagyvállalatoknál dolgozom, nem gondoltam, hogy a folyamat ügyintézési része tud nekem kihívásokat feladni. Tévedtem.
Nem is a bürokrácia miatt, arra számítottam, hanem azért, mert sokszor azt éreztem, hogy a bankban a velem szemben ülő ügyintézőnek (aki persze minden alkalommal más volt) fogalma sincs arról, hogy mit csinál. Folyamatosan rossz infókat kaptam, amik miatt rengeteg plusz kört kellett tennem, úgy hogy a hivatalok természetesen csak hétfőtől péntekig 8 és 5 között vannak nyitva, amikor ugyebár én is dolgozom. Köszi. Mindegy is, a dolgok végül megoldódtak, de ehhez az kellett, hogy rám nem jellemző módon egy alkalommal kicsit megemeljem a hangom a Westendben található bankfiókban. Szóval ezen a téren csak annyit tudok mondani: Türelem, türelem és türelem, na meg, hogy felesleges idegeskedni, mert nincs más lehetőséged, ha hitelre van szükséged, ki vagy szolgáltatva.
Az adás-vételi szerződés tekintetében mindenképpen javaslom, hogy fogadjatok saját ügyvédet. Tudom, ez is plusz költsége, amire ilyenkor a legkevésbé sincs szükségünk, de most, hogy láttam, miként zajlik ez a folyamat, azt kell hogy mondja, hogy ha nincs melletted valaki, aki érti a jogi nyelvet, simán átvágnak. Márpedig egy ilyen szerződésben rengeteg olyan pont van, ahol ezt megtehetik, még úgy is, ha hozzám hasonlóan tehermentes ingatlant vásárolsz, vagyis olyat, amin nincs jelzálog. Az ügyvéd azért is hasznos, mert valószínűleg neki nem ez lesz az első ilyen tranzakciója, így tudni fogja, mit kell intézned, milyen nyilatkozatokat hol és meddig kell leadnod. Egy szó, mint száz, ezen nem érdemes spórolni.

Vannak még alapvetőnek tűnő dolgok, amiket nem szabad elfelejteni. Például a közművek átiratása, amit az eladástól számítva 15 napon belül meg kell tenni. A jó hír, hogy nem kell beslattyogni az irodájukban, online intézhető.
Aztán ott van a lakcím kártya átiratása, de őszintén szólva, itt még én sem járok. Majd idővel sorra kerül ez is.

BEKÖLTÖZÉS

A felújításról majd egy külön posztban szeretnék beszámolni, egyrészt mert túl hosszú lenne, másrészt, mert még messze nem tartok a végén. Azonban annyit előljáróban mindenképpen elmondanék, hogy mindig kiderülnek dolgok, amiket a tulaj, vagy egy ügyes ingatlanos eltitkolt. Nyilván, én is épp így csinálnám. Szóval, ha felújítást tervezel, sajnos számítani kell rá megintcsak, hogy nem lesz elég a tervezett összeg, és amikor látod, hogy a kivitelező (na, ők megint megérnek egy külön cikket) hív, már egyből görcsbe rándul majd a gyomrod, hogy vajon mi történt már megint.

Mindennel együtt, még azt is figyelembe véve, hogy egyelőre dobozok között élek, és a teljesen kész állapot egy távoli álomnak tűnik, azt kell mondjam, megérte. 29-én költöztem át az első saját otthonomba és túlzás nélkül állíthatom, hogy január 1-jén itt ébredni fantasztikus érzés volt. A legjobb része pedig még csak most jön.