I’m every “womans"?

A mögöttem álló borzasztóan pörgős időszak után az első nyugodt szombatomat töltöttem, és már éppen azt gondoltam, hogy időben lefekszem, és kipihenem magam, mikor egy videót kaptam egy ismerősömtől.
Mikor megnéztem, az első döbbenet után ezer személyes és társadalmi kérdés és rengeteg elkeseredettség szakadt fel bennem.

maxresdefault_3.jpg

 

Az alapproblém

Ez az alig egy perces beszéd Bódizs Veronikának, Magyarország szépének bemutatkozását tartalmazza a nemzetközi döntő oldalán.
Még mielőtt bármilyen kommentárt is tennék, alább közlöm a videót és egy egyszerű nyersfordítást, hogy mindenki számára értelmezhető legyen a poszt.

“Egy nőkkel teli családban nőttem fel. Az édesanyám nevelt fel, akinek a nagymamám segített. Van három nővérem is, tehát úgy nőttünk fel, mint a kis hercegnők. Rájöttem, hogy még akkor is, ha nő vagy, erősnek kell lenned, tanulnod kell, mert így bármit elérhetsz, amit akarsz. Anyukám megtanított, hogy legyek erős és tegyek a céljaimért.”

Elsőre talán nem tűnik különlegesnek ez a néhány mondat. Akkor mi is az, ami mégis ébren tartott éjszaka?

Nem volt valaki, aki segítsen?

Sajnos a fordításban nem tudom érzékeltetni azokat a nyelvtani hibákat és az elképesztő kiejtést, amit a videó magáénak tudhat, így angolul nem beszélő olvasóim kénytelenek lesznek hinni nekem.
De hogy mégis mondjak egy példát:
Általános iskolában nagyjából a második órán megtanuljuk, hogy a nő, vagyis “woman”, egy rendhagyó szó, így nem egy “s” betű hozzáadásával tesszük többesszámba, mint a legtöbb angol kifejezést, hanem a “women” szót használjuk.
(Olyannyira alap ez, hogy szinte meg kellett erőszakolnom a laptopom, hogy a fenti címet adhassam, ugyanis folyamatosan ki akarta javítani)

Az első kérdés, ami bennem felmerül, hogy ha ez a szegény lány nem beszél angolul (hogy nyerhetett a mai világban egy olyan versenyen, aminek nemzetközi döntője van???), ami a videóból egyértelmű, akkor nem volt valaki, aki segített volna neki? Egy menedzser, egy PR-os, egy barát? Teljesen mindegy. Ez a lány Magyarországot képviseli a nagyvilágban, és mi hagytuk így kiállni? Ez nem elsősorban az ő hibája, hanem a mögötte álló - úgy tűnik rosszul műkődő - gépezeté, akik nem figyelnek ilyen részletekre.

Ellentétek vonzásában

Van az, mikor a tartalom és a forma abszolút nincs összhangban egymással. Namost, ez éppen ez a helyzet. Veronika arról beszél, hogy milyen fontos, hogy nőként tanuljunk, mert ez a jövőnk alapja. Ez akár még egy szuper üzenet is lehetne, ha közbe nem tenné saját magát totálisan hiteltelenné azzal, ahogy beszél.
Egy hallgató, aki ezt a videót megnézi, azonnal arra gondol, hogy szép-szép ez a lány, de igen egyszerű.
De legyünk mi ennél kicsit "jobbindulatúak" és tételezzük fel, hogy Miss Hungary nem angolul, hanem másik 1 vagy több nyelven beszél, és nagyonis intelligens. Ez esetben neki magának nem volt igénye arra, hogy utánajárjon, hogy amit mond, az rendben van-e?

Mit üzenünk ezzel?

Amellett, hogy a magyar nőkről mit üzen ez a nagyvilágnak, rengeteg más kérdés is felmerült bennem.
Mit üzenünk a mai fiatal lányoknak? Mire késztetjük őket?
Mit üzenünk a fiatal fiúknak? Hogy változik meg a hasonló infó morzsák által az ízlésük?

A mai társadalom külsőség fókuszával bőven vannak problémák, ezt nem is érdemes vitatni. Ennek rengeteg összetevője van, amiből az egyik az, hogy a médiában a csapból is a tökéletes, vagy tökéletesnek látszó emberek folynak.
Tisztában vagyok azzal, hogy egy szépségversenyből messzemenő következtetések levonni, általánosítani nagy hiba volna, hiszen ezek a programok - ahogy a nevük is mutatja - a szépségről szólnak. Ilyen egyszerűek, nincs mögötte nagyobb cél. 
A szépségversenyek előtt a zsűri mégis mindig elmondja, hogy mennyire fontos az, hogy egy nyertes ne csak szép, de okos is legyen (talán emlékeznek még páran a Beépített szépség című film egyik “kulcsmondatára”: Ez nem szépségverseny…Ez egy ösztöndíj-program). Aztán megválasztanak egy ilyen lányt, amivel akarva akaratlan azt üzenik, hogy persze, fontos, hogy okos legyél, de ha szép vagy, akkor azért eltekintünk tőle.

Sajnos a média ereje pedig vitathatatlan. A sok tizenéves lány, életük legérzékenyebb és legbefolyáasolhatóbb időszakában ezt nézi a tv-ben, és ilyenné szeretne válni (tisztelet a kivételnek, aki valami komolyabbat tűz ki célul). Erre pedig még csak rátesz egy lapáttal, hogy mikor elkezd pasizni, ugyanezt a visszajelzést kapja. Legyen hosszú hajad, vékony derekad és formás lábad, sminkeld hatalmasra a szemeid, és máris megkapod, akit akarsz.
Mert sajnos valljuk be, hogy a millió szépségkirálynő országában - valamilyen szinten érthető módon - a férfiak elvásárai is változnak összhangban ezekkel a versenyekkel.
Sajnos nagyon sokszor megéljük azt, hogy egy átlagos külsejű lány el sem jut odáig, hogy belső értékeit megmutassa, mert erre azoknak a lányoknak van lehetősége, akik jobban belepasszolnak a mai szépségideálba.

A tv-ben szépségkirálynők, vagy hozzájuk hasonló lányok vezetik a műsorokat, még akkor is, ha egy bonyolultabb összetett mondat helyes hangsúlyainak megtalálása már nehézséget okoz számukra, mindehhez pedig még hozzájön a social media, ahol szintén ömlik a felhasználókra a tökéletesség.
Habár tudjuk, hogy ezeknek fele photoshop, meg filter, mégis rengeteg emberben keltenek ezek kisebbségi komplexust. Hasonlítani akarnak azokra, akiket ideálisnak bélyegez meg a társadalmi többség, és a social, na meg a hagyományos média. És emiatt jön a rossz kedv, szélsőséges esetben a depresszió vagy táplálkozási zavar, meg persze az, hogy körülnézünk az utcán és mindenki ugyanúgy néz ki. Az emberek az egyéniségüket rendelik alá a trendnek.

Az is gond, bár érthető, hogy sokszor azok a nők, akik tényleg büszkék lehetnének magukra, nem igénylik a nyilvánosság elismerését, mert enélkül is boldogok, vagy éppen pont nincs idejük szelfiket lőni az Instagramra. Ezért látunk belőlük sokkal kevesebbet, ezért torzul az összkép. Orvosok, tanárok, üzletasszonyok, kutatók, anyukák, önkéntesek, akik egyébként simán változtathatnának az ideálképen, és eltörölhetnék a sztereotípiákat. Köztük azt vélekedést is, hogy valaki vagy szép, vagy okos. Mert azért azt szerencsére tudjuk, hogy vannak még olyanok, akik mindkét vonalon az élmezőnyben járnak.

A szülők felelőssége

Minden fent leírt tényező miatt én úgy látom, hogy a szülők felelőssége egyre nagyobb. Anyáké, akinek igenis meg kell küzdeniük azzal a néha lehetetlennek tűnő kihívással, hogy megértessék a lányaikkal, nem kell olyannak lenniük, mint mindenki másnak. És nem azért mert nem elég jók hozzá, hanem azért mert lehetnek még sokkal, de sokkal jobbak. Ezt pedig a saját mércéjük alapján kell megítélniük.
Apáké, akiknek példát kellene mutatniuk abban, hogy egy jó alak és egy gyönyörű arc nem biztos, hogy minden mást felülír.

Van remény

Nem szeretném, ha ez a poszt ilyen negatívan és feszültséggel tele érne véget, ezért szeretném leszögezni, hogy én még nem vesztettem el a hitem. A hitem abban, hogy idővel a társadalom változni fog, és "jó útra tér”. Hogy az egyéniség és a tehetség ismét értékesebb, vagy legalább annyira értékes lesz, mint a külsőségek. És hogy az emberek megtanulják becsülni önmagukat, és a saját maguk elismerésére vágynak majd leginkább, tudva azt, hogy ez boldogít legjobban.

Addigis hiszek abban is, hogy már most is vannak olyanok, akik képesek elengedni a vágyat arra, hogy “tökéletesek” legyenek. Ezek a hasonló értékrenddel bíró emberek pedig megtalálják egymást - legyen szó párkapcsolatról, vagy barátságról - és nekik valamiért egymással van dolguk. Remélem azt is, hogy, mikor a mai társadalmi ideálról írok, ők csendben elmosolyodnak, és pontosan értik, mire gondolok.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr5512165863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com