"Divathétszűzként" a Mercedes-Benz Fashion Week Central Europe-on

Hogy milyen érzés, amikor valaki először látogat divathetet és egyből két teljes nappal indít? Dali beszámolójából megtudhatjátok! 

norasarman.jpg

Nora Sarman

Mit csinál egy gimnazista egy teljesen átlagosnak tűnő szombat reggelen? Alszik. Mit csinálok én? Épp keresem az egyik sminkecsetem, beszárítom a hajam, öltözködöm, parfümöt választok, pakolok a táskámba és közben gabonapelyhet eszem. Ma kezdődik a Mercedes Benz Fashion Week Central Europe. Nagy szó most ez, hiszen nemrég döntöttem el, hogy végül valószínűleg a divattal szeretnék foglalkozni - és most itt állok a forgatag kellős közepén, egészen újoncként. A tervezők egy részéről nem is hallottam még. Valahol el kell kezdeni - ezzel vigasztalom magamat. Furcsa, végtelen hosszú a metróút az Iparművészeti Múzeumig. A Várkert és a Ludwig után idén itt mutatják be a ‘18-as tavaszi-nyári kollekciókat.A bejárat előtt találkozom Emesével - örök hálám neki, amiért tanárként beavatott a divat világába. Egy barátnőjével jön, köszönünk, bemutatkozunk egymásnak, majd mindenki megy a dolgára. Egy kék hajú lány lép oda hozzánk, ezer kilowattos fehér mosollyal.

  • Szia Emese! Szia, téged nem ismerlek - kezet nyújt - Abonyi Alma.
  • Szia! Domokos Dalibor - milyen cuki lány, gondolom. Biztos nagyon izgatott már a show-k miatt.

cako.JPG

CAKÓ

Kis small talk a bejárat előtt, majd végül mindenki bemegy. Nyálcsorgatás a hallban, ahol egy óriási sötétkék Mercedes (Maybach, pardon) kabrió áll. Egy darab művészet. Kár, hogy a lányok nagy részének szerintem nem dobogtatja meg a szívét, így hát úgy veszem, hogy ezt csak miattam hozatták ide. Kikérjük a karszalagokat, elmegyünk körbenézni. Csupa fotós, szervező mindenütt. Kartonszám hozzák lentről az ásványvizet, mindenhol nagy plakátok, VIP részleg, csillogás. Pop-up boltok fent, kifutó lent: ezt nem nehéz megjegyezni.

És akkor rájövök az esemény legfontosabb kulcsára: itt majdnem mindenki szakmabeli. Az a mosolygós, kék hajú lány, aki Abonyi Almaként mutatkozott be egy 20 perce, most legújabb kollekciójának pop-up prezentációja mellett áll, ami tele van szebbnél szebb táskákkal. Abonyi Alma ugyanis táskatervező, ráadásul nem is akármilyen - az új kollekciójában többek között lilás és kékes árnyalatú irizáló anyagokkal dolgozik. Nagyon divatos, nagyon menő, és végtelenül szexi.

outsidersdivision3.JPG

Outsiders Division

Kettőkor kezdődik az első bemutató (Nora Sarman), felkészülök én is, hogy minél jobb képeket tudjak készíteni. A második sorban ülünk, igyekszem úgy nyújtózkodni, hogy a mögöttem ülőknek ne takarjak ki sokat, de rálásson - legalább a kamera - a kifutóra. Kis kollekció volt, de kivétel nélkül minden darab szép és igényes. Mindenki marad a helyén, most jön az Elysian. Van olyan tömb, ahol több brand prezentál, és van olyan, amit csak egy tölt ki. A nagy kedvenceim között egyaránt van közösen és egyénileg bemutatott kollekció is. 4-től CUKOVY, 5-től Bodymaps, Grandpa, Tomcsanyi, 6-tól megint más, és ez így megy egészen este 9-ig. És rettenetesen fárasztó. Nem olyan 9-től 5-ig irodai fárasztó, ami monoton és belefáradsz. Ez a gyönyörű pillanatok-folyamatos mozgás-jó hangulat típusú fárasztó. Kifutók, backstage pass kikérése, fotózni hátul a sminkeket (hello, KREÁs ismerősök), rohanni egész nap, és mindezt egymillió arc körül... mert tényleg sokan vannak egy ilyen eseményen. Kiváltképp a mosdó előtt.

Este 9-kor kezdődött az utolsó show - a Nanushka. 20 perccel később már kint álltam a bejárat előtt, csak egy kicsit levegőzni és maradni egy pár percig. És hihetetlenül jó érzés volt, hogy azok az emberek, akikkel beszélgettem, vagy a modellek, akiket fotóztam, mind köszöntek. Talán én is egy szakmabeli lettem? Nem, én nem változtam. Viszont minden tervező, kiállító, a kedves hostessek, mindenki ember és az is marad. Itt nincsen különbség a tervező és a hozzám hasonló kezdő sajtós között - mind azért vagyunk itt, hogy ünnepeljük a divatot.

Backstage-fotókért kattints a mozaikra!

Másnap is ugyanez volt a rutin. A különbség abban rejlett, hogy már ismertem mindent, és többet tudtam figyelni a show-kra és az események lendületére. A kifutóhoz sorban állni, hogy jó helyre tudjunk ülni, jó fotókat csinálni, többet beszélgetni és új embereket megismerni - így alakult, hogy Cakó Kingával személyesen kezet foghattam (esküszöm eldobtam a táskámat, amikor Emese bemutatott minket egymásnak) és gratulálhattam neki a csodálatosan szép kollekciójához. És többet lehettem hátul is, fotózhattam mindent, amit csak láttam és tetszett; Fannival, az Ooh my deer tervezőjével is többet beszéltem... Együtt mozogtam az eseménnyel, a kifutóval, mindenkivel. Egészen idegen és ismeretlen érzés ez, ahogy megszoktam az itteni ritmust. Az egész végén pedig a Gombold Újra idei döntője - ahol egészen újszerű és hihetetlen kollekciókat is bemutattak a feltörekvő tervezők.

A divathét valami olyan dolog, amit szerintem mindenkinek meg kell egyszer tapasztalnia az életben, akit bármennyire is izgat a téma, mert tényleg egy óriási forgatag, ahol az ember nagyon könnyen sorban áll újra - egy izgalmas, színes, szaténnal borított vidámpark.

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr7913199629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com