Hogy kerül a SPAR-os szatyor a bálnák gyomrába?

Gondoltad volna, hogy másodpercenként 160.000 műanyag szatyrot használnak el a világon? Ijesztő szám. Ennél már csak az ijesztőbb, hogy ennek milyen hatása van a környezetünkre és hosszútávon ránk is. Rövid áttekintés és néhány tipp, hogy mit csinálhatunk másként.

Az a típus vagyok, aki minden nap megy vásárolni. Nem azért, mert annyira sokat ennék, inkább afféle impulzus vásárló vagyok, vagyis szeretem azt fogyasztani, amit éppen megkívánok. Tavaly lettem rá figyelmes, hogy ennek eredményeképpen a konyhaszekrényemben tucatjával álltak a “nájlonszatyrok”. Hiszen nem terveztem meg előre, mikor megyek boltba, így nem is vittem magammal semmit, amiben elhozhatnám a zsákmányt. 

A polcokon lévő  műanyagmennyiség növekedésének látványa valahogy ösztönösen rossz érzést keltett bennem, hiszen nem kell hozzá túl magas IQ, hogy tudjam, ezek a szatyrok hosszú évszázadokig lesznek még velünk, engem is bőven túlélnek.

Nem sokkal később a tv csatornák között szörfözve egy szupercuki fóka haláltusájára sikerült kattintanom, akinek egy műanyag szatyor csavarodott, majd nőtt bele a nyakába. Elsőre reflexből tovább akartam kattintani, mert seal.jpgállatbarátként minden olyan természetfilmen, ahol állatok vesztik életüket, képes vagyok elképesztően felhúzni magam: bosszant, hogy valaki ott van, felveszi a történést, és mégsem segít. (Tudom, nem szabad beleszólni a természet dolgába, de nekem ez akkor is elviselhetetlen) Valamiért azonban mégis végignéztem azt a filmet, és utána egész este totális letargiában voltam.

Nem kezdenék bele a véres részletekbe, inkább jöjjenek a tények:

A rendelkezésre álló adatok szerint évente kb. 5 billió db (100 millió tonna) műanyag szatyrot használunk fel, ez másodpercenként 160.000 db, ami azt is jelenti, hogy átlagosan egy ember évente 700 szatyrot fogyaszt el. Ha ezeket egymás mellé tennénk, Franciaország méretének kétszeresét kapnánk meg. Ennek kb. 1% kerül újrahasznosításra, pedig 1 tonna újrahasznosított műanyag szatyorral 11 hordó olajjal megegyező mennyiségű energiát lehetne nyerni. (Forrás: worldwatch institute)

Vajon hova kerül ez az elképesztő mennyiségű műanyag? Egy része szeméttelepeken szennyezi a környezetet, de egy óriási része bekerül az óceánokba, tengerekbe, halálos veszélyt jelentve az élővilágra. (Ha most valaki azt mondja, hogy őt ez a dolog nem érinti, hiszen nincs a közelben óceán, akkor nézze csak meg a folyókat, melyek ugyebár általánosságban tengerekbe, óceánokba torkollanak magukkal sodorva az összes szemetet. Tehát, ha én elmegyek a Pontoonra fröccsözni, és eldobom a Dunába a műanyag poharamat, az simán kiköthet a Fekete- tengerben)

Az állatok sajnos (vagy inkább szerencsére) nem értik a civilizációt. Nem tudják, hogy, ha szembejön velük valami, ami kísértetiesen hasonlít valamelyik természetes táplálékukra, akkor érdemes először közelebbről szemügyre venniük, és meggyőződniük arról, hogy nem Kati néni SPAR-os szatyra úszik-e a vízben.
Az állatok ezt nem tudják, így gyanútlanul elfogyasztják ezeket a szemeteket. Ha egy műanyag szatyor egy állat gyomrába kerül, akkor utána, sajnos hiába táplálkozik, a szervezete nem tudja felvenni a tápanyagokat, mert azok valójában a zacskóba kerülnek bele. Így az állat lassan és fájdalmasan éhen hal. Ha mindebbe még nem fájdulna bele a szívünk épp eléggé, akkor ott van a sorsnak az az iróniája, hogy az állat teste a halála után lebomlik. A szatyor viszont ugyebár ezt is túléli, és úszik tovább a tengerben időzített bombaként keresve következő áldozatát.
A fent leírt folyamat csak egy a sok közül, ahogyan a műanyag gyilkolni tud a tengerekbe, óceánokba jutva, de ezt a részét nem boncolgatnám tovább.

Inkább nézzünk rá arra, hogy miért alakult ez ki.

Azért mert az ember borzasztóan nemtörődöm és felelőtlen. Ugyan mibe telne mindenkinek rendszeresíteni egy turtle.jpgvászon bevásárlótáskát, amit minden nap magával visz?
Mibe telne azt mondani a ruhaüzletekben, hogy köszi, de nem kérek szatyrot. Mennyivel kellene többet várnunk az italunkra, ha megkérnénk a pultost, hogy keverje össze rendesen, és ne adjon szívószálat?
Ezeken a dolgokon egyszerűen nem múlik semmi, mégcsak nem is igényel valódi erőfeszítést. Az emberek egy része azonban nem is gondol bele abba, hogy mennyit árt a környezetének, mikor még egyetlen üveg üdítőt is szatyorban visz haza, egy másik részét pedig nem is érdekli, mert azt mondja, neki tök mindegy, hogy ezért meghal egy állat valahol 10 000 km-re innen. Nem elvárható mindenkitől, hogy állatbarát legyen, ez tény. Szomorú tény, de tény. De az már igen, hogy egy kicsit nézzen a dolgok mögé. Értse meg, hogy az állatok halála az ökoszisztéma felborulásához vezet, ami hosszútávon már igenis őt is érinteni fogja.

Tehet-e ez ellen egy átlagember? Ha valami ellen tehet, akkor ez az.

Én hogy csinálom:

  • Előszöris beszereztem két vászontatyót - egy feketét és egy natúr színűt, nem volt nehéz, mert most hipertrendiek - ami nemcsak sokkal menőbben néz ki, mint a műanyag társai, de sokkal erősebb is és több dolog fér el benne. Ezekkel közlekedem kb. 5 hónapja, és azóta talán egyetlen alkalommal volt szükségem arra, hogy leakasszak a polcról egy műanyag táskát.
  • Ruha vásárlásakor az eladóknak is mindig előre jelzem, hogy nem tartok igényt a táskára.
  • Az esti fröccsözések/koktélozások alkalmával leálltam a szívószálazással.
  • Ha műanyag pohárból iszom, arra kérem a pultost, hogy a már meglévőt töltse újra, ne adjon egy tisztát, mert teljesen felesleges.

img_0131.jpegimg_2790.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Természetesen folyamatosan keresem a további lehetőségeket, de ezek már teljesen beépültek a mindennapjaimba, és őszintén szólva jó érzéssel tölt el, hogy azt érzem, a saját szintemen tettem valamit.

Ha mindenki csak odáig jutna, hogy megtalálná, a saját környezetében mit tud tenni, már egy kicsit jobb világban élnénk, és nekem is kevesebb cuki fóka halálát bemutató dokumentum filmet kellene néznem.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr9214065061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnightcoder2 2018.06.26. 15:56:55

Ha kis hazánkban veszel egy mûanyag szatyrot, az egészen pontosan 0%-os eséllyel kerül a tengerbe, hacsak ki nem mész a Duna partjára, és direkt nem dobod a tengerbe. Megint olyan dologba tolnak a zöldek egy csomó energiát, aminek a hozzáadott értéke 0.

Ecssz 2018.06.26. 15:57:00

Teljesen rendben van, amit írsz, de a cím megválasztása és bejegyzésben is megemlített multi egyoldalú kiemelése jelentősen csökkenti a komolyságot. Nyilván nem annak amiről írsz, hanem a tied. Ennyi erővel bármelyiket írhattad volna. Ez így kicsit bulváros egy egyáltalán nem bulvár téma elé.
Amikor a címet megláttam, kíváncsi voltam, hogy lesz-e valami konkrét az írásban az idézett multival kapcsolatban, de csak Kati nénit találtam, akinek a szatyrát valószínű nem csócsálja semmi, de ettől függetlenül mérgez, mint bárki másé, aki tökmindegy milyen logo-val ellátott műanyagban cipeli haza a napi betevőt vagy mást (na jó, ha folyó közelében él, akkor sanszos, hogy lehet :) ).
Biztos érted mire akarok kilyukadni.
Kár elrontani egy jó írást egy komolytalanul megfogalmazott címmel - még ha mégoly viccesnek tűnik is (bár amiről írsz, nem az).
Ja és semmi közöm az idézett cégcsoporthoz semmilyen szinten.

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com