Miért nem olvas (kortársat) a magyar?

Vajon hány nevet tudna felsorolni egy átlag magyar ember, ha nekiszegeznénk a kérdést: milyen magyar kortárs írókat ismersz? Erős a gyanúm, hogy elég szomorú eredmény születne. A hiba pedig bárhogy is nézzük, nem (csak) az emberekben van. Egy egész rendszert építettünk fel a kortárs irodalom ellen.

tea-time-3240766_1920.jpgMa munka után az egyik bevásárlóközpontban kóvályogtam. Tele volt mindenfélével a fejem, így nem is tudom, hogy
kerültem a második emeleti könyvesboltba, mikor csak egy doboz tojásért indultam.
A könyvesboltok valahogy megnyugtatnak. Nem mindig vásárolok, néha totálisan összezavar a sok lehetőség, ezért inkább üres kézzel jövök el. Pedig viszonylag tudatos vevő vagyok. Általában egyből a magyar irodalomhoz sétálok, és ott keresek valamit, ami elkapja a figyelmemet. Legtöbbször mai szerzőtől választok, egyszerűen csak azért, mert érdekel, hogy mi van a kortársaim fejében, hogy látják ők a világot. Azt a valóságot, amiben együtt, egy időben létezünk.

Nem volt ez másként ma sem. Már legalább tíz perce álltam a polc előtt teljesen zavartalanul…


TELJESEN ZAVARTALANUL.

Ez egész pontosan azt jelenti, hogy az emberekkel zsúfolt boltban senki nem jött erre a részlegre. Nem kellett egy milimétert sem mozdulnom, hogy valakit odaengedjek egy kötethez.
Mikor megfordultam olyan érzésem volt, hogy a bolt mindjárt megbillen, én pedig a fenekemre esve csúszom lefelé. (A csodaszép, tegnapelőtt vásárolt halvány levendula színű nadrágom volt rajtam, így ez a gondolat egészen megrémített. Nehogymár összekoszoljam!) Az elborulás szele azért csapott meg, mert a vásárlók 90%-a az üzlet egyik felében csoportosult a sikerkönyvek és a "másodikat féláron" akció területén. (És nem azért, mert az eladók egyértelműen a foci vb egyik meccsét nézték a közeli pult mögötti monitorjukon.)

Ott, Parti Nagy Lajos és Vida Gábor könyve között vacillálva kezdtem el gondolkodni azon, hogy vajon olvasnak-e egyáltalán az emberek mai magyar szerzőket? Ha igen, mennyien? Ha nem, miért nem? Hogy lehetnek ilyen hülyék?

Aztán hazafelé sétálva rájöttem arra, hogy ez a kérdés sokkal komplexebb, mint elsőre gondolnánk, és talán nem is csak az emberekkel van a baj.

reading-925589_1920.jpgAz olvasás kultúrája a tv és az internet (NETFLIX!) korában éppen eléggé hátrányos helyzetben van. A
legegyszerűbb és legkényelmesebb időtöltések egyike az, ha bekapcsolunk valamilyen vizuális tartalmat, ahol gyakorlatilag készen kapunk minden információt. Főleg akkor igaz ez, ha a tv-k kínálatára bízzuk magunkat, hiszen valljuk be, a legnépszerűbb csatornák nem a művészfilmektől hangosak, az Éjjel-Nappal Budapest mögöttes üzenetein pedig sokat nem kell agyalnunk.
Ez azonban adottság, amin nem tudunk változtatni, hacsak nem tesszük át a székhelyünket egy fejlődő országba, ahol ezek a technológiák nem állnak rendelkezésünkre.

Ennél sokkal komolyabb gond, hogy az oktatási rendszert tökéletesen alkalmatlannak látom arra, hogy az emberekbe beleültesse az olvasás iránti igényt. Mert nézzük csak meg, mi történik egy magyar irodalomórán? Gyakorlatilag nem az irodalom szeretetére tanítják meg a fiatalokat, hanem irodalmi köntösbe bújtatott extra történelem órákat tartanak. Költők életének dátumait kell bemagolni, ahelyett hogy egy gondolkodásmódot próbálnának átadni. Olyan nyelvezetű regényeket kell olvasni, ami egy mai fiatalnak gyakorlatilag befogadhatatlan. Ez pedig elképesztően el tudja távolítani az embereket már gyerekként az olvasástól, a rossz élmény pszichológiája ugyanis itt is pont úgy működik, mint az élet más területein: berögzül, ellenkezést vált ki.

Mondanék erre egy személyes példát. Az unokaöcsém, aki egyébként totálisan humán beállítottságú, általános iskolában megkapta nyári olvasmánynak a Kincskereső kisködmönt. Végignéztem a szenvedését, ahogy a Balatoni nyaralónk teraszán oldalról oldalra próbálta végigkínlódni magát a könyvön heteken keresztül. Mindeközben át is nevezte a művet: a második fejezettől kezdve nemes egyszerűséggel Kincskereső kisköcsög néven futott.
Egy ilyen élmény után vajon hogy áll neki egy gyerek a következő kötelező olvasmánynak? Milyen lelkesedéssel megy majd be az irodalom órára? Fog-e magától úgy dönteni, hogy elolvas egy könyvet? Csak azért, mert érdekli, nem pedig azért, mert muszáj.

books-3454381_1920.jpgFélreértés ne essék, én lennék az utolsó, aki azt mondja, hogy nem kell minden magyarnak tudnia, hogy ki az a Petőfi Sándor vagy Kosztolányi Dezső. De hiszek benne, hogy meg lehet és meg is kell találni az arányokat a múlt és a jelen között. És erre nem megoldás az, ha a gimnázium utolsó évének utolsó hónapjára megpróbálunk bezsúfolni néhány mai írót. Aki járt már gimnáziumba, az tudja, hogy az érettségi előtt már lehetetlen új anyagot leadni, maximum ismétlésről, tételek egyeztetéséről lehet szó. 

A tanárok keze pedig meg van kötve: egyrészt még ha nyitottak is arra, hogy folyamatosan képezzék magukat az aktuális szerzők kapcsán, a dolgozatjavítások, órára készülések mellett gyakorlatilag nem marad idejük, ráadásul köti őket a tanterv. 
Szóval nem igazán van más lehetőségük, mint megpróbálni a megszabott anyagot a lehető legérdekesebben átadni. Anyukám például, aki magyar szakos tanár, a kezdetektől használja a Red Bull Pilvakert, hogy legalább azokat a verseket közelebb tudja hozni a gyerekekhez, amit a mai hiphop ismert arcai feldolgoznak.

De valljuk be, egy Kincskereső kisködmönt érdekessé tenni egy mai fiatal számára… Na az kihívás. 
(Bár úgy tudom, hogy a KK szerencsére ma már nem kötelező. Köszönjük. Van remény)

Tegyük félre most az iskolákat ,és térjünk vissza egy percre a könyvesboltba. A sikerlistás könyvek közé vezető út sokszor leginkább jó marketinggel és PR-rel van kikövezve. A szerzők rotációban váltják egymást, ritkán találkozni új névvel. Ha igen, akkor általában médiaszemélyiségek írásai vagy nemzetközi sikerkönyvek magyar fordításai kapják a rivaldafényt. Ez nem azt jelenti persze, hogy ezek a könyvek nem jók, sokszor azok. Egyszerűen csak fájó, hogy egy csomó kiemelkedő mű méltatlanul várakozik a polcokon arra, hogy legyen valaki, aki veszi a fáradtságot és kézbe veszi.

Persze azért nincs minden veszve, csak hogy optimistán zárjam ezt a posztot. A Margó Irodalmi Fesztiválon bíztatóan sokan voltak, bár láthatóan egymáshoz hasonló emberek jöttek el, így egy bizonyos réteget mozgatott meg a rendezvény. A Vörösmarty téren pedig ugyanazon a héten kígyózó sorok vezettek a könyvét dedikáló Lakatos Leventéhez, ami - bár nem feltétlenül ő lenne az, akit tananyagba iktatnék - felvillantott egy apró reménysugarat.

Egyébként Parti Nagy Lajos kötetét vettem meg aznap. “Létbüfé". Zseni. Olvassátok.

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr8514107781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Terézágyú 2018.07.13. 11:17:43

Rossz helyen fogod meg a dolgokat. "Maimagyart" nem azért nem olvasnak, mert nem szeretnek olvasni, hanem mert még a sokat/igényeset olvasók sem szeretik feltétlenül a mai magyar írókat.
Hogy kilőjük a politikát: a magukat liberálisnak valló olvasniszeretők sem feltétlenül olvasnak pl. Esterházyt. Én magam se. Nem tetszik E. stílusa. Ez van.

(Most mondjam, hogy már a nyolcvanas években ezt tapasztalja pl. Karinthy Ferenc is: mindenki isteníti Esterházyt - de igazából senki nem olvassa.)

Szóval nem a "nem-olvasás" az oka annak, hogy nem olvasnak "maimagyart"...
Valami más. Ezen lehet filózni.

Sziget Ágnes 2018.07.13. 11:25:35

@Terézágyú: Abszolút értem és megértem, amit mondasz. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy hihetelenül sokszínű a paletta mai magyar szerzőkből, akiknek a stílusa nagyon széles skálán mozog. Csak éppen a legtöbben nem kapnak publicitást, így az emberek csak egy kis csoportot ismernek. Azt a szemléletmódot lenne érdemes már fiatalon "belenevelni" az emberekbe, hogy legyenek kíváncsiak, fedezzenek fel, keressenek, és ne adják fel, ha az első kettő vagy akár öt nem tetszik nekik. Meg egyáltalán: vegyenek a kezükbe többször könyvet.
Ettől függetlenül természetesen nem szeretném lebecsülni a külföldi szerzőket sem, nyilván valaki nem attól lesz jó, hogy magyar :)

Terézágyú 2018.07.13. 11:46:27

@Sziget Ágnes:

Igen, olvassanak az emberek/gyerekek minél többet, minél többfélét.

Mondjuk, nekem van egy olyan gyanúm, hogy az olvasás megszerettetése sosem az iskolán múlott, hanem... nem is tudom min.
Nagyon ritka szerintem az az ember, akivel az iskolában szerettették meg az olvasást, vagy akár rajzolást, vagy akár a testnevelést, szóval a készségdolgokat. Talán egy matematikus joggal mondhatja, hogy vele az iskolában szerettették meg a számokat, nem tudom. De, hogy egy "humán"...
Ez persze nem azt jelenti, hogy az iskola ne is akarjon semmit csinálni ez ügyben :)

"ne adják fel, ha az első kettő vagy akár öt nem tetszik nekik"
Ezt mondd meg az unokaöcsédnek is, akinek a Kincskereső kisködmön elvette a kedvét az olvasástól :)

Bambano 2018.07.13. 12:16:26

könyvesbolt? könyv? milyen bájos, milyen ódivatú :)

midnightcoder2 2018.07.13. 12:16:32

1. Eleve nem olvasok papír alapú könyvet, csak e-bookot. Nincs hova tenni, nehéz, büdös, kényelmetlen a hagyományos könyv.

2. Nem olvasok magyar nyelven irodalmat. Ha már olvasok, angolul teszem: egy füst alatt a nyelvtudásomat is csiszolom egy kicsit. Teli van a világ jó angol nyelvű könyvekkel, akkor minek olvassak bármit is magyarul ?

várom a levelet 2018.07.13. 12:16:47

amikor a "híres írónő" Agatha Christie anyja nevét Christie-nek írta.hát?

teéjesenmindegy 2018.07.13. 12:16:48

Tehát tele a könyvesbolt, kivéve egy szekció, de nyomsz egy értekezést arról, hogy miért nem szeretnek olvasni a népek.
Ugyanekkor áll egy autókereskedő, és nem érti, hogy miért nem veszik tőle a zaporozsecet, bezzeg a merciszalon tele van, és arra a következtetésre jut, hogy a fapados légitársaságok miatt.

Nem lehet, hogy csak simán szarok a kortársak? Nem lehet, hogy a csúnya, buta plebs adott esetben szórakozni, kikapcsolódni akar a vízparton egy krimivel, vagy egy szerelmesregénnyel, vagy valami hasonlóval, és nem mélyelemezgetni Vida dadogásának a történetét? Nem a társadalmi problémákon akar tépelődni, meg megtudni, hogy miért szar a világ a körúti értelmiség nézőpontjából, hanem csak jól szeretné érezni magát?

Ylim 2018.07.13. 12:57:13

@Terézágyú: "nekem van egy olyan gyanúm, hogy az olvasás megszerettetése sosem az iskolán múlott"

Viszont a megutáltatás alapvetően iskolai feladatnak tűnik. Mert csak régi, nyelvezetében és történetében is koridegen könyveket erőltetnek. Ráadásul a legtöbb tanár fikázza a kortárs (ifjúsági) irodalmat.

De felnőttként sem könnyű megtalálni azokat az irókat, akiket szívesen olvasna az ember. Mert a média nem a műveik, hanem a celebfaktor alapján hype-olja őket és a nép meg zabálja, mert aki nem azt eszi, ami a szájába tömnek, azt lenézik, kiutálják.
Emiatt van a cikkben említett egyensúlytalanság is. Meg részben azért, mert a füljegyzet alapján ritkán lehet eldönteni, hogy egy könyv milyen, visszavinni nem lehet, zsákbamacskának meg túl drága. És mire a könyvtárakba kerül, ha egyáltalán odakerül, már rég nem nevezhető kortársnak.

midnightcoder2 2018.07.13. 15:11:07

@Ylim: Mert nem feltétlenül a megfelelő időpontban olvastatják, és talán nem is a legmegfelelőbb műveket. Anno Pl. általánosban szívemből gyűlöltem Jókaitól a Kőszívű ember fiai-t. Aztán középiskolában kb. az összes könyvét elolvastam amit be tudtam szerezni (úgy 20 körül), kivéve azt. De akkor, amikor a Kőszívűt kellett olvasni, még Karl May volt a kedvencem :-). Ma már persze az is gond lehet, hogy az átlag fiatal szókincse nem annyira a latin, mint a cigány nyelvre épül, nem úgy mint Jókai idejében...

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com