A szakmai siker egyik kulcsa kétségkívül az érdekérvényesítés: el kell érjük, hogy észrevegyenek minket, figyelembe vegyék a szempontjainkat, és elismerjék a munkánkat. De vajon van-e különbség a nők és férfiak érdekérvényesítésében, és ha igen, az milyen hatással lehet a különböző nemű munkavállalók professzionális előremenetelére?

Nők a tudományos életben

Ma van tudományos területeken dolgozó nők világnapja. Ez alkalomból születhetne poszt arról, milyen fontos leküzdenünk azokat a sztereotípiákat, melyek miatt világszerte a kutatók kevesebb, mint 30%-a nő. Hogy a telekommunikációs, természettudományos, mérnöki területeket a nők olyan ritkán választják, hogy az ott dolgozók arány az ENSZ adatai szerint átlag 5% körül mozog. Ez a poszt most mégsem azokról fog szólni, akik nem ezeken a területeken dolgoznak, hanem azokról, akik már jelen vannak a tudományos pályán. Mert nekik sem könnyű: ezek a nők férfitársaiknál kevesebbet keresnek, sőt kutatásaikra is kevesebb támogatást kapnak. Fontos, hogy lássuk, egy nő számára nemcsak az lehet nehéz, hogy elhiggye, van keresnivalója a tudományos területeken, hanem az is, hogy ha már ott van, kialakítsa azt a szakmai magabiztosságot, amivel érvényesülni tud egy férfiak dominálta iparágban.

A minap egy nagyon érdekes cikkbe botlottam. Egy csapat kutató arra volt kíváncsi, vajon van-e különbség abban, ahogy a férfi és női tudósok a saját tudományos cikkeiket a nagyvilág elé tárják. Milyen jelzőkkel illetik a megállapításaikat, mennyire magabiztosak abban, hogy valami mások számára újat, relevánst, esetleg forradalmit hoztak létre.

Miért fontos ez?

Mondhatnánk, hogy ez az egész nem releváns, hiszen a tudomány, a kutatás az a műfaj, ahol az eredményeid beszélnek helyetted. Vagy feltalálod a rák ellenszerét, vagy nem, vagy fejlesztesz egy forradalmi szoftvert, vagy nem. De ha jobban megnézzük, ez mégsem ilyen egyszerű.

A tudományos világban évről-évre egyre több cikk születik. Csak az élettudományok területén évente 1 millió publikáció lát napvilágot és akkor még nem beszéltünk az informatikáról, telekommunikációról és egyéb tudományos területekről. Kijelenthetjük tehát, hogy ezen a területen is elképesztő nehéz kitűnni a „zajból”, képtelenség lenne minden cikknek ugyanannyi figyelmet szentelni. Éppen ezért a STEM körökben is egyre fontosabb, hogy a szerzők kutatók felhívják magukra a figyelmet. Ennek persze rengeteg módja lehet, de talán az egyik legfontosabb, hogy a publikáció ütős címet kapjon és készüljön róla egy olyan rövid, figyelemfelkeltő összefoglaló (abstract), ami kiemeli a többi írás közül. A British Medical Journalban megjelent kutatás tudományos cikkek nyelvhasználatát vizsgálta. Arra keresték a választ, hogy vajon van-e nemek szerinti különbség abban, hogy a szerzők milyen jelzőkkel (pl. egyedi, kitűnő, ígéretes, eddig nem látott stb.) illetik az írásaikat annak érdekében, hogy kitűnjenek a tömegből.

A kutatás eredménye szerint a női szerzők cikkeiben 21%-kal kevesebb „önfényező” jelző található, mint a férfi szerzők által jegyzett írásokban. A kutatók azt is vizsgálták, hogy ez a különbség milyen következménnyel járhat a tudósok számára. A STEM világában az egyik legfontosabb mutatószám az, hogy egy publikációt hol és hányszor idéznek. Így nem tekinthető elenyésző jelentőségűnek az, hogy a számos pozitív jelzővel fémjelzett írásokat 13%-kal többet idézik, mint szerényebb társaikat. Ráadásul a kutatók itt csak olyan cikkeket vetettek össze, amelyek hasonlóan neves médiumokban jelentek meg és egyenszilárdságúak voltak minőségben és innovációban.

Az is kiderült, hogy azok az alacsonyabb számban megtalálható cikkek, melyeket nők írtak, és bővelkedtek a pozitív jelzőkben, olyan hölgyek keze munkájaként láttak napvilágot, akik már senior szinten voltak a területükön, legalább 15, 20 éves tapasztalattal. A férfiaknál nem volt ilyen típusú összefüggés a tapasztalat alapján. Ott már a fiatalok is bátran használták a legpozitívabb jelzőket.

Mit jelent mindez?

A kutatás természetesen nem von le következtetéseket. Érdemes azonban az eredményeit kontextusba helyezni, és elgondolkodni azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy ilyen kevés nő vág bele tudományos karrierbe, és ha mégis megteszi, miért van szüksége a többségnek 10-20 év tapasztalatra ahhoz, hogy elhiggye, figyelhetnek a szavára, és lehet igazán jó, sőt korszakalkotó a munkája? Vajon meddig lesz ez így, és mi kell ahhoz, hogy ez megváltozzon?

Az YDEA több posztjáért kövess az Instagramon: @ydeasolutions

Források:
https://www.un.org/en/observances/women-and-girls-in-science-day

https://hbr.org/2019/12/research-how-women-undersell-their-work

https://www.bmj.com/content/367/bmj.l6573