Az idei évem talán minden eddiginél húzósabbra sikeredett. Új munka, rengeteg ötlet, terv és persze kiadós adag szórakozás. Éppen ezért egészen mostanáig nem sikerült szabadságra mennem, nyáron is kimaradt a szokásos semmittevős, napozós nyaralás. Éppen ezért most ősszel egy olyan helyet kerestem, ahol mindez pótolható. Így esett a választásom Ciprusra, ahol még szeptember végefelé is bőven 30 fok körül van a hőmérséklet és a tenger vize is kellemesen meleg.

A barátnőmmel szombaton este érkeztünk meg Larnacába, ami egyébként Ciprus harmadik legnagyobb városa, az ország egyetlen repterének otthona. Érkezésünk után egyből sétálni indultunk, alig vártuk, hogy mélyen magunkba szívjuk a friss, tengeri levegőt. Már ekkor furcsa érzés fogott el a várossal kapcsolatban, hiszen az utcákon sétálva nem tudtam nem észrevenni a rengeteg bezárt, üres boltot, porosodó kirakatot. Itt tartózkodásom végére ezek a jelek - na meg a helyiekkel való beszélgetések - egyértelművé tették, hogy Larnaca valamikor szebb napokat is megélt, annak ellenére, hogy a város gazdasági jelentősége az elmúlt időszakban nőtt.
Ma a városnak szinte csak az a része van rendben, ahová a turisták járnak (a larnacaiak 2/3-a a turizmusban dolgozik), elképesztő nagy a kontraszt aközött, amit a strand hotelektől zsúfolt sétányán és amit néhány sarokkal odébb a helyiek által lakott részeken látunk.

A város és a strand is nagyon nyugodt. Ez részben az utószezoni időzítésből fakadt, de természetesen az is közrejátszott benne, hogy Larnaca leginkább a családosok kedvelt pihenő helye (ezt egyébként mi érkezésünk előtt nem tudtuk :) ).

A fiatalok számára leginkább a sokkal pörgősebb Ayia Napa lehet vonzó, ami tele van szórakozóhelyekkel és több gyönyörű stranddal is. Mi - a helyiek ajánlása alapján - Nissi Beachre látogattunk el ezek közül, és azt kell mondanom, hogy a tengerpart azon része a legszebb volt, amit Cipruson láttam.
Bár csak 50 perc buszútra van Larnacától (a buszmenetrendben érdemes 1, akár másfél órás csúszásokra is számítani, közben pedig nem elaludni, mert senki nem mondja be vagy írja ki, hogy éppen merre jártok, így aki nem figyel, könnyebb túlfuthat a kitűzött úticélon), az embernek olyan érzése van, mintha egy másik tengerhez érkezne. A víz valószínűtlenül kék, a homok elképesztően finom és a strand tele van bárokkal, éttermekkel, sőt az aktívabb nyaralók is kedvükre válogathatnak a különböző sportok közül, a legbátrabbak pedig egy igen magas szikláról csobbanhatnak a tengerbe.

A görög emberek nagyon kedvesek voltak velünk végig az ott tartózkodásunk alatt.  A bácsi, akitől az apartmant béreltük kijött értünk a reptérre érkezéskor, és kivitt minket távozáskor (teljesen ingyen), búcsúzóul pedig még két puszit is kaptunk.
Minden boltban, étteremben mosolyogva fogadtak minket, mindenki segítőkész volt, bármiről is érdeklődtünk.

Az is érződött, hogy a görög férfiak teljesen mások, mint a magyarok. Sokkal nyíltabban fejezik ki, ha tetszik nekik egy nő, bármerre mentünk, dudálás, füttyentés jelezte azt, ha valakinek megakadt a a szeme rajtunk. Sokkal magabiztosabban szólitottak meg minket, nem kerestek ürügyet, egyszerűen odaléptek, elmondták, hogy csinosnak tartanak minket, és megkérdezték, innánk-e velük valamit. 
Mindezzel együtt nem voltak tiszteletlenek. A "köszönjük, nem"-et, ha nem is elsőre, de másodikra megértették, elfogadták, és még éjszaka sétálva sem éreztük azt, hogy félnünk kellene bármitől.

Az is bebizonyosodott számomra (ismét), hogy a mediterrán vidékeken sokkal könnyebb erőlködés nélkül egészségesen, finoman és laktatóan enni. Mivel nemrég életmódot váltottam, nagyon odafigyeltem arra, hogy mit eszem, de azt kell mondjam, hogy a rengeteg friss gyümölcs, zöldség, ezer féle sajt és saláta között még vegetáriánusként sem volt nehéz dolgom. 
Persze nyaraltunk, úgyhogy én is elcsábultam, de igyekeztem a kisebb rosszab választani, így a fagyasztott joghurt mellett döntöttem, ami azt kell mondjam, zseniálisan finom. Persze, itthon most nem férne bele az étrendembe, de cserébe elmentem futni este a tengerparton és hát nem minden nap nyaral az ember, na :)

Nem tudom, hányan tudtatok róla, de az egyik legrégebbi borászat nyomait éppen Cipruson fedték fel a kutatók, ami azt jelenti, hogy már 5000 évvel ezelőtt is foglalkoztak borkészítéssel ezen a területen. Leginkább a fehér borokat kóstoltam meg, amiket a vendéglátó-helyeken nem pohárban, hanem kis, 1,8 dl-es üvegben szolgálnak fel legtöbbször. Nagyon könnyű gyümölcsös ízekkel találkoztam. Az itthon ismertek közül talán leginkább az Irsai Olivér és a Cserszegi fűszeres jutott eszembe kóstolás közben.
Persze azoknak sem kell kétségbeesni, akik nem szeretik a borokat, Larnacán ugyanis tálalható különleges söröket felvonultató bár és – mint minden rendes nyaraló városban- ezernyi koktél közül is válogathatunk.

Összességében szívből ajánlom mindenkinek Ciprust az alábbiak szerint:
- Ha tényleg csak pihenni szeretnétek, sétálni és jókat enni, inni, akkor irány Larnaca
- Ha party nyaralásra vágytok, egyértelműen Ayia Napa a jó választás
- Nyáron általában 40 fok felett áll meg a hőmérő higanyszála, ezért azoknak, akik ezt kevésbé bírják, az őszi utószezont ajánlom.
- A városok között az InterCity buszokkal lehet utazni. Ezek viszonylag gyakran járnak, de amint említettem a menetrend inkább csak irányadó.

És íme még néhány fotó: