A darabjai magukért beszélnek: elegánsak, kifinomultak, de közben feltűnőek. Egy nagyon tehetséges, fiatal tervezővel, Arnóczy Jankával beszélgettünk a valódi szőrméről, mint etikai kérdésről, márkaépítésről, az itthoni viszonyokról és hobbi-divattervezőkről is. 

Nagyon aranyos helyzet volt, ahogy Jankát személyesen is megismertem. Már évek óta figyelemmel követtem a munkáit és mindig is kivételes tehetségnek tartottam őt. Szupernőies, kifinomult és fényűző darabjaiban van valami extravagancia: egy kiforrott kézjegyű, „már lehiggadt”, kiegyensúlyozott, de minőségben, alapanyagban és kivitelezésben kompromisszumokat nem ismerő nőnek tartottam. Akárhányszor csak az Open Showroomban volt dolgom, szívfájdító sóhajok kíséretében nézegettem végig a bent lévő ruháit. Tavaly decemberben pedig a showroomban forgattunk, történetesen kabátokról és két Janka Arnóczy darabról is beszéltem. Egy tündéri, barna hajú, fiatal lány pedig szinte gondolatolvasóként, önzetlenül segített nekünk mindenben! Azután néhány – mások által – elejtett szóból tudatosult bennem, hogy Ő Arnóczy Janka. Idősebbnek képzeltem – talán azért, mert munkáin nyoma sincs az „iskola védjegyének”, amit sok fiatal divattervező kezén sok évig érezni. Lány vagy nő, jó kérdés, melyik és miért – amilyen fiatal, olyan tudatos gondolkodású. 2013-ban diplomázott a Modarton, egy nemzetközi pályázat keretében döntősként mutathatta be kollekcióját a Vogue Talents kifutóján Milánóban, tavalyelőtt pedig megnyerte a VAM Design Centerben rendezett Femina / White Caviar pályázatot.

Lenyűgöző anyagokat használsz. Itthon azért nem olyan széles a választék, bár sokan inkább az olcsóbb, rosszabb alapanyagok mellett teszik le a voksukat.

Janka: Itthon is lehet gyönyörű alapanyagokat venni, igaz, nem 500 forintos anyagokból dolgozom, de ki lehet fogni nagyon jókat. Egy kicsit futurisztikusabb, izgalmasabb felületű szövet és egy szép fazon – a ruha önmagáért fog beszélni.

Kiegészítőkkel is foglalkozol, az ékszereid is nagyon aprólékosan kidolgozottak, feltűnőek, de mellette készítesz noteszeket, kulcstartókat, díszpárnákat is. Kár lenne, ha elállnál a ruhatervezéstől!

Janka: Igaz, ruhákkal indultam, ezt azonban tavaly félretettem egy kicsit. Főként kiegészítőkkel foglalkozom most, egész egyszerűen azért, mert a ruhák kevésbé „jöttek vissza anyagilag”. A kisebb dolgokat értékesíteni is sokkal egyszerűbb, a ruhák macerásak már csak a méretek miatt is. A kiegészítőket is nagyon szeretik, jó érzés az, hogy mindig visszatérnek és elégedettek a vevőim, van ezekre igény. A divattervezésnél nem szeretem például a kollekciókat: nem látom annak értelmét, hogy ha tavaszi-nyári, akkor legyen sort, szoknya, felsőrészek, minden, ezt nem érzem fontosnak. Tavaszra inkább blézerekkel, nyárra ruhákkal készülök. A kiegészítőket nem fogom elhanyagolni – egy név alatt, de azért valamennyire külön ezeket is folytatom majd. Meg azért azt sokan nem látják annyira át, hogy nagy divatházak „pénze” is nem feltétlenül a ruhákból, hanem például kiegészítők, kozmetikumok, parfümök eladásából van.

Nagyon sok fiatal tervező rengeteget szerepel, a különböző közösségi platformokon is állandóan jelen vannak, néha kicsit túl személyes posztokkal is, ami értelemszerűen „megkavarja” magát a márkát, te azonban nem vagy ilyen. Tudatos távolmaradás ez a részedről?

Janka: Már csak a személyiségemből kifolyólag sem vagyok ilyen extrovertált. Ettől függetlenül tudok határozott lenni, ha kell, de a márkaépítéssel magamat is tanulom. Felmérem a saját igényeim, a korlátaim, a határaimat. Az Instagram-oldalam például jól megy, de nem „erőszakolom” meg, az pedig mindenféleképpen igaz, hogy az érdeklődést folyamatosan fenn kell tartani, mindemellett nem akarok átcsúszni „magamutogatásba”, hogy éppen legyen mit posztolnom!

Mi a véleményed a bloggeres együttműködésekről, a fiatal tervezők támogatottságáról?

Janka: Sokan egyoldalúan állnak ehhez és csak azt nézik, nekik mi kell, de a másik fél érdekeit egyáltalán nem tartják szem előtt. Akkor működik jól minden, ha meg van a bizalom, és ha kölcsönösen tudunk egymásnak nyújtani valamit.  Ez csak így működhet. Ezek az együttműködések sokszor lutrik. Több olyan esetről hallottam már, hogy egy tervező együttműködött egy ismert bloggerrel, ilyenkor azt várja a dizájner, hogy érdeklődést generál, ha a blogger felvesz tőle egy darabot, mert olyan „kaliberű” és semmi. Közben meg olyan kevésbé ismert, kevesebbek által követett személy is hozhat vásárlókat és megrendeléseket, akiről meg egyáltalán nem gondoltad először. Ez szerencse kérdése is, mert ez elég felszínes szituáció.  Ebbe szerintem kezdőként mindenki belefut.

Hogy látod a fiatal magyar tervezők munkáira itthon az igényt? Úgy tartják, hogy főleg egy – évente egyre szélesedő – ám fiatal, még egyetemista vagy épp csak dolgozni kezdő réteg az, amelyik leginkább figyelemmel követi a munkáikat.

Janka: Valóban évről-évre egyre több az érdeklődő, ami már önmagában nagyon pozitív. Dorci (Domokos Dóra, a Delacier tervezője – D.E.) ékszereit például alapvetően egy ennél kicsit idősebb célközönség keresi, nálam ez a kör szélesebb. Vásárolt már tőlem 18 éves lány, de nagymama is – igaz, az unokájának. Nem határolok be pontosan célközönséget: mindenkié, akinek tetszenek a darabjaim és azonosulni tud vele.

Mik a legnagyobb nehézségei, hátráltató tényezői a fiatal divattervezőknek szerinted?

Janka: A képzés – bár ez nem csak Magyarországra igaz, hanem globális probléma. Az üzleti vonal, irány teljesen hiányzik a divattervező-képzésekből. Elérhetsz akármilyen szintet az iskola végére „művészként”, ha egyszerűen fogalmad sincs arról, hogy add el magad és a termékeidet. Hosszú évek munkája, mire az ember ebbe belerázódik, nyilván, aki „taposósabb” személyiség, annak ez könnyebben megy. Oké, hogy divattervezők vagyunk, de mire megyünk vele? Tök jó, hogy alkotunk, de túl sokan is vagyunk egy ilyen kis piacra, főleg azokkal együtt, akik „divattervezőnek hiszik magukat”.

Ne is mond, gondolnád mennyi sajtóanyagot meg bemutatkozást kaptam már, ami úgy kezdődött, hogy „terhességem alatt”, meg „kicsi gyereke(im)el otthon” vagy „korábbi monoton, irodai munkám mellett/alatt vágytam valami kreatívra”… És valahogy mindenki a divattervezésben találja meg végül önmagát. Kisebb-nagyobb sikerekkel…

Janka: Ugye? Én nem lenézem őket, erről szó sincs, csak az sem jó, hogy bárki elmondhatja magáról, hogy divattervező. Én se leszek orvos attól, hogy felveszek egy fehér köpenyt, más se lesz tervező attól hogy rajzol egy táskát. Nagyon felhígult a szakma. Ugyanez a helyzet a varrónőknél: rengetegen varrnak és csinálják, közben meg eladhatatlan a végeredmény. Szerencsére azok a varrónők és szakemberek, akikkel együtt dolgozom, magas minőséget hoznak. Bízom abban, hogy a jó szemű vásárlók a minőségi termékeket veszik meg és hogy előbb-utóbb többen kiszóródnak.    

Hogy állsz a külföld-kérdéshez? Gondolkodtál már azon, hogy máshol próbálj szerencsét? Tervezed, hogy nyitsz külföldi piacok felé is?

Janka: Gondolkodtam rajta, de nem akarok mindenáron kimenni. Itt építettem ki a kapcsolataimat, itt vannak a jól bevált lelőhelyeim, ha kiköltöznék, újra kellene kezdenem mindent. Ez persze nem lehetetlen és ha itt lesz az ideje, nyitni fogok új dolgok felé, de nem költöznék ki. Hosszú távú céljaim közt szerepel, hogy forgalmazzák máshol is a darabjaim. Olaszország például nagyon vonz. A Magyar Szőrmeszövetség benevezte a diplomakollekciómat egy milánói versenyre, amire a szőrmekeresedés hívta fel a figyelmem, akikkel együtt dolgozom: volt bemutató, kiállítás és gálaest is. Nagyon jó élmény volt számomra az egész, utána pedig a Feminától nyertem a White Caviar pályázaton páros repülőjegyet, úgyhogy újból kimehettem, amit összekötöttünk szakmai látogatásokkal is. Olaszország amúgy sem olyan „messzeség” mint mondjuk Amerika, meg az olaszok igényesek és nagyon nyitottak.

Dolgozol valódi szőrmével. Támadtak már emiatt? Hogy állsz a valódi szőrméhez, mint etikai kérdéshez?

Janka: Ez egy kényes téma a szakmában… Kaptam már negatív kommenteket azért, mert valódit használok. Én nem akarok senkit meggyőzni, hogy használja, vagy ne használja. Azonban a valódi szőrme rengetegszer újra felhasználható és nagyon tartós. Míg a műszőrme bárhogy is nézzük, műanyag, egy, maximum néhány szezonig hordhatod, utána összecsomósodik, csúnya lesz, tönkremegy. A valódit pedig több generáción keresztül hordhatják. Melyik a „környezetbarátabb” akkor?  Persze lehet venni viszonylag drágán, jó minőségű műszőrméket, de az sem olyan, mint a valódi, már csak a fiziológiai tulajdonságai tekintetében sem. Meg az a látvány, az a tartás… a mű erre nem képes. Sokan elítélik a valódi szőrmét, ez tény, azonban azt nem értem, hogy miért tesznek akkora különbséget a bőrcipő meg a csirkehús és e között. Az a kereskedés, ahonnan veszem a szőrmét nagyon odafigyel arra, hogy csak ellenőrzött körülmények közül származó szőrmét forgalmazzon – a körülmények pedig nagyon meglátszanak a szőrön. Nem kell, hogy szeressenek emiatt, inkább azzal van a baj, hogy ne legyenek az emberek ellenségesek. Érthetetlen, mennyi időt képesek gyűlöletkeltéssel és csámcsogással tölteni, ez valahol magyar mentalitás.

Van esetleg valami tipped arra, hogyan őrizzük meg a valódi szőrménk állagát, állapotát, hogy valóban generációkon át hordható maradjon?

Janka: Speciális tisztítást igényel – tisztítóba kell vinni. Egy világosabb szőrmét értelemszerűen sűrűbben, de ez függ attól is, hogy mennyit hordja az illető. Ami fontos még, hogy semmiféleképpen ne tartsuk az átlagos, műanyag ruhazsákban: ebben nem szellőzik. Légáteresztő, például pamut zsákban szabad tárolni.

Mik a jövőbeni terveid? Milyen lépéseket tervezel idénre?

Janka: Véglegesül lassan a webshopom, erre nagy igény mutatkozott, tavasszal pedig több újdonsággal is előrukkolok, például az eddig nagyon kedvelt, szeretett darabokat is felfrissítem! 

 Janka Arnoczy Facebook és Instagram

fotók: Ajkai Dávid és Janka Arnoczy Facebook