Amerikában Hillary Clinton lehet az első nő az elnöki pozícióban. Megválasztása esetén egy olyan funkciót tölthet be, amit a hagyományos logika egyértelműen férfiakhoz kapcsol. De vajon milyen nehézségeket jelenthet ez számára? Befolyásolja-e a döntéseinek megítélését, hogy nőként irányíthatja a világ egyik, sőt talán legerősebb nagyhatalmát?

Hibázni emberi dolog... Aki dolgozik hibázik... Saját hibáinkból tanulhatunk a legtöbbet... És sorolhatnánk még tovább azokat a szinte már közhelyes mondásokat, amik a rossz döntéseink megmagyarázásához kapcsolódnak.
Tény és való azonban, hogy nagyon kevés olyan ember létezik, aki sohasem követett el hibát. 

Ahogy az USA elnöki posztjára pályázó Hillary Clinton is hibázott, mikor külügyminiszterként privát mail fiókját használta olyan levelek  fogadására, melyek szigorúan bizalmas információkat tartalmaztak. Az eset körül olyan botrány alakult ki (nyilvánvalóan ellenfeleinek köszönhetően is), ami valószínűleg garantálja , hogy Clintonnak soha  életében eszébe sem jut majd az, hogy újra hasonlóképpen járjon el.

Az eset sok kérdést felvet, melyek közül a politikai témájúakkal nem foglalkoznék, viszont ahogy várható volt, a gender- kérdéssel foglalkozó kutatók is lecsaptak a történtekre.  Victoria L Brescoll (a Yale School of Management kutatója) és csapata egy olyan kutatásba kezdett, mely azt vizsgálja, vajon a nyilvánosság másként ítéli-e meg azoknak a nőknek a döntéseit, akik hagyományosan inkább férfiak által betöltött pozícióban dolgoznak.

A kutatás nem azt keresi, hogy a nők alkalmasak-e betölteni ezeket az állásokat, vagy hogy jobbak, esetleg rosszabbak-e benne, mint férfi társaik. Arra kíváncsiak, hogy ha ugyanazt a hibát egy női és egy férfi vezető követi el, másként reagál-e rájuk a nagyvilág.

A kutatás során a résztvevőknek egy kitalált sztorit meséltek el. A történet főszereplője egy rendőrfőnök volt, akinek egy nagyvárosban szervezett tüntetést kellett biztosítania. Az egyik forgatókönyv szerint túl kevés rendőrt küldött a helyszínre, és a megmozdulás eldurvult, ennek következményeként pedig 25 ember súlyosan megsérült. 
A másik forgatókönyv szerint éppen elegendő volt a rendőri biztosítás mértéke, az esemény rendben lezajlott.

A megkérdezettek egyik felének úgy mesélték a sztorit, hogy a rendőrfőnök férfi volt, a másik csapat történetében pedig nő töltötte be ezt a pozíciót.

A kutatás eredménye az volt, hogy abban az esetben, mikor az esemény gond nélkül ért véget, mindkét rendőrfőnököt - nemtől függetlenül - ugyanúgy ítélték meg. Alkalmasak a feladatukra, és jól végzik a munkájukat.

A másik esetben, mikor az esemény közben elfajultak a dolgok már eltérő volt a helyzet. A résztvevők elismerték, hogy a rendőrök vezetője hibázott. Az az 50%, akinél a sztori főszereplője férfi volt, viszont gyakorlatilag simán továbblépett, mondván, ez megesik, az illető reputációja csak 10%-ot esett.
Az a fele a csoportnak viszont, akiknél nő volt a rendőrfőkapitány, sokkal súlyosabbnak tartotta a hibát, sőt javasolták, hogy a hölgy mondjon le, a megítélése pedig 30%-kot zuhant vissza.

A kutatást még három másik sztorival is lefolytatták. Az egyikben egy ipari cég CEO-ja, a másikban a legfelsőbb bíróság vezetője volt a főszereplő. Mindkét pozíció, ahogy az első említett is, tipikusan férfiak által betöltött állás, a résztvevők reakciója is ugyanaz volt, mint az első két esetben.
A harmadik történetben egy női szervezet vezetője volt a "kísérleti alany". Az eredmény itt sem volt meglepő. Gyakorlatilag megfordult a résztvevők gondolkodása, és a tipikusan nők által betöltött pozícióban a férfi vezető hibáját értékelték sokkal súlyosabbnak.

Mit jelent ez?

A felmérésből az látszik, hogy a sztereotipizálás miatt, ha egy olyan pozícióban dolgozó ember követ el hibát, akinek a munkáját a hagyományok szerint az ellenkező nem tagjai végzik, akkor hajlamosak vagyunk őt emiatt jobban elítélni.
Ilyenkor tehát nem az adott vezető eddigi eredményeit, teljesítményeit mérlegeljük, hanem hagyjuk, hogy torzítsák a képet, a nemekhez társított berögződések.

A kutatás azt is megmutatja, hogy ez mechanizmus nemcsak a nőkkel, de a férfiakkal kapcsolatban is működik.

Hogy miért jelent ez mégis nagyobb hátrányt a nők számára?

Gondoljunk csak bele, hogy hány olyan vezetői pozíciót tudunk említeni kapásból, amit férfiakhoz kötünk? Most tegyük meg ugyanezt a nők kapcsán is.
Bár erre nincsenek számadatok, azt gondolom, hogy még egy jóindulatú becslés esetén is 70-30%-ban a férfiak állnának nyerésre ezen a téren.
Ez pedig azt jelenti, hogy ha egy nő kerül egy vezetői székbe, akkor (az én becslésem szerint) 70% esélye van arra, hogy egy hiba esetén sokkal súlyosabban elítéljék, mint férfi társait. Ez pedig nyilvánvalóan nem könnyíti meg az illető hölgy dolgát, különösen egy olyan pozícióban, ahol a nyilvános megítélésnek akkora szerepe van, mint az Amerikai Egyesült Államok elnöke esetében.

Szóval, kitartás, Hillary! :)