A következő poszt témája nem nyugszik egy Harvard Business Review kutatáson sem. Nem reflektál sem a Brexitre, sem az isztambuli terrortámadásra, de még a fesztivál szezon legtrendibb darabjaira sem. Mégis egy olyan témát ölel fel, ami sok nőtársamat tartja lázban a szezonális leértékelések, a Glamour és Joy napok idején, meg úgy általában is. Jöjjön a nagy próbafülke - körkép, avagy Ági ma könnyebb vizekre evez.

A nyári leértékelések kezdete miatt egyáltalán nem meglepő módon azon kaptam magam, hogy többszáz nőtársammal egyetemben munka után az agyam nem jár máson, mint hogy hol kezdjem a jóárasított ruhadarabok beszerzését. Mivel ilyenkor a legjobb vételnek számító darabok csak igen hiányos méret készletben állnak rendelkezésre minden helyen, az elmúlt négy napban esténként bejártam Budapestet, hogy a nekem leginkább tetsző ruhákból a megfelelő méretet beszerezzem.

Valószínűleg amiatt, hogy máskor – még azzal együtt is, hogy a shoppingolás a kedvenc elfoglaltságaim köze tartozik – nem járok ilyen gyakorisággal vásárolni, most elképesztő intenzitással ért az, amit csak úgy hívok, próbafülke - élmény, és amit ha megköveznek, akkor sem tudok megérteni már hosszú évek óta.

Lássuk, mire is gondolok pontosan.

Fények

Nem kérdés, hogy ezzel kezdem. Valaki segítsen nekem megérteni, hogy a fast fashion márkák mikor fognak rájönni arra, hogy a próbafülke világítása üzletpolitikai kérdés? Vagy ők nem szeretnék, ha minél többen, minél többet vásárolnának náluk?
Sok próbafülkében még azok a lányok is borzasztóan néznek ki, akik egyébként igenis nagyon csinosak, és sokszor rosszabb a tükörkép látványa, mintha a tűző napban vizslatnánk a saját testünket.
Márpedig, ha a fehér neonfényben nem tetszik magunkon egy ruha, nem fogjuk azt mondani, hogy "ahh, itt csak béna a világítás, a “való világban” ez nem lehet annyira rossz."
Mekkora beruházás lenne, ha tompítanának a fényeken egy kicsit? Valószínűleg bőven megtérülne a bevétel emelkedésén ez a költség.
Persze gondolhatnánk azt, hogy annyira jófejek ezek a cégek, hogy az előnytelen világítással azt szeretnék elérni, hogy tényleg csak azokat a darabokat vegyük meg, amikben utána hódítani fogunk. De azért ennyire nem vagyunk naivak, ugye?

Kosz

A második dolog, ami felháborít, hogy miért vannak szinte kivétel nélkül az összes cég összes fülkéjében akkora porcicák, amekkorák nálam otthon egy hónapos takarítás megvonás után sem keletkeznének?

Lehet, hogy ennek valami speciális oka van, és nyitott vagyok rá, hogy valaki elmesélje, de őszintén szólva, mint átlag vásárlót baromira nem érdekel, hogy az a sok por az emberekről hullik oda, vagy valami virtuális vagy intergalaktikus térben termelődik. Egyszerűen ne legyen ott, ahol én levetkőzöm, és adott esetben mezítláb mászkálok. Ja, és ahol otthagyom a pénzem.
Ez szerintem alapvető.

 Ajtó/függöny

A legtöbb próbafülke akár a kukkolók álma is lehetne. A Zara Westendben található üzletében például tökéletesen lehetetlen úgy behúzni a függönyt, hogy a fülkém mellett elsétáló emberek akarva-akaratlanul ne lássák a fenekemet.
Abszolút értem, hogy egy ajtót felszerelni valószínűleg drágább, de nem szabad elfelejteni, hogy vannak emberek, akik nem szívesen mutogatják magukat vadidegeneknek. Személy szerint én nem vagyok szégyenlős, de van olyan barátnőm, aki például nem megy be olyan üzletben a próbafülkébe, ahol a függöny nem zár, és belátni. Márpedig, ha nem megy be, nyilván nem is vesz semmit. Jó, mondjuk egy napszemüveget, de az még egyik márkának sem termelt nyereséget.

Pakolás

Csak visszagondolva arra, hogy az elmúlt négy napban mi volt nálam, mikor vásárolni mentem: táska, laptop, zakó. Ez mindössze három dolog, de akadt olyan próbafülke, ahol egyszerűen a földre kellett pakolnom. Vagy ez, vagy a próbálandó ruhákat kellett volna ledobnom, de ezt a jó neveltetésem nem engedi meg, hiszen nem az én tulajdonomat képzik.
Őszintén szólva nem szívesen teszem a táskámat a földre. Nem vagyok babonás, egyszerűen csak egy olyan tárgyat, ami otthon az ágyon vagy a kanapén landol, nem szeretnék meghengergetni egy rakás porban (ugye milyen jó lenne, ha nem lenne?)
Télen még rosszabb a helyzet, hiszen akkor még egy télikabáttal is meg kell küzdenem.

Plusz szempont az, hogy mikor cipőt próbálok (például egy most oly divatos sokpántos magassarkút, amit ugye nem olyan egyszerű magunkra applikálni), sokat dobna a komfort fokozatomon, ha le tudnék ülni.
Ebben nálam a Bershka a mélypont, ahol olyan kicsik a fülkék, és olyan szinten nem tudom a cuccaimat sehova sem tenni, hogy még azon kevés alkalmakkor, mikor találok ott bármit is, ami tetszik, kétszer is meggondolom, hogy bemegyek-e felpróbálni.

És akkor itt jöhetnek persze az ellenlábasok: miért nem megyek vásárolni hétvégén, mikor nincs ennyi cuccom? De erre a válaszom, elég egyszerű: CSAK.

Mert akkor akarok menni, amikor kedvem van hozzá, és amikor időm és szükségem van rá.

Méret

Jó, itt már talán kicsit szőrszálhasogató vagyok, mert az egyes üzletek nagysága eltérő és nyilván igyekeznek a rendelkezésre álló négyzetmétereket a lehető legjobban kiaknázni.
De azért mégis. Vannak olyan fülkék, ahol gyakorlatilag megfordulni is nehéz. Ezekben a fülkékben egyébként a tükör is olyan közel van a “próbálóhoz”, hogy gyakorlatilag nem tudja rendesen megszemlélni magát. Erre egyszerű megoldás lenne, ha a külső folyóson lenne egy nagy tükör, amiben – kilepve a miniatürizált fülkéből – meg tudnánk nézni magunkat rendesen. Sajnos ez sincs mindenhol.

Összességében egy olyan iparágban, ahol ekkora a verseny, egyszerű üzleti érdek lenne foglalkozni a fentiekkel. Főleg, hogy egy kicsi odafigyeléssel, jelentős ügyfélélmény javulást lehetne elérni, ami egyértelműen szolgálná a cégek sikerét.

Ui.: Azért nem kell megijedni, vettem pár dolgot