A 2013-ban alapított, Varga Zsófia és Pákozdi Alexandra alkotta ÉMÉ márka az egyik iskolapéldája annak, hogy következetes és átgondolt lépésekkel, óvatos de magabiztos növekedéssel, 0 forintból is fel lehet építeni valami nagyon szépet. Az ÉMÉ – még ha nem is tőlük hangos a sajtó – az egyik legígéretesebb és legkonzekvensebb kollekciókat kínáló hazai márka. Szandival és Zsófival a hordhatóság, eladhatóság és a kreatív tervezői autonómia kérdéséről, a stabil vásárlóbázis kiépítésének mikéntjéről, egy épülő márka működtetésének kihívásairól és természetesen jövőbeni terveikről beszélgettem.  

Tágas, fényes, meleg és tiszta hangulatú tér fogad a lányok Nagymező utcai showroom-jában. Már ismerem, korábban is felejtettem már itt magam. Az a hely, ahol észre sem veszed és miközben jóízűen beszélgettek, el is telt a délután. Az otthonos kialakítású helyiség egyszerre impozáns és a legapróbb részletekig átgondolt bemutatótér valamint egyfajta műhely: a varrógépek, gondosan feltekercselt alapanyag-kupacok mellett már ott sorakoznak a következő kollekció izgalmas modellrajzai és persze az anyagvágatok – egyfajta bennfentes érzést ad belelátni az alkotásaik születésébe, megtekinteni a tervezők legújabb ötleteit. Emlékszem a diplomakollekciójukra. Nagyon könnyű megragadni a márka által közvetített stílust és életérzést amelyet következetesen építenek: az ÉMÉ-nő visszafogott de határozott. Amolyan „szép csendben, de azért én irányítok egy kisebb birodalmat”. Hamisíthatatlanul modern és kozmopolita, miközben ragaszkodik a klasszikus értelemben vett nőiességhez. Szeret kitűnni, de oly módon, hogy még véletlenül sem provokál: nem fél a színektől és a látványos mintáktól, élvezi az elismerő pillantásokat. Élvezettel hordja azokat a darabokat, amikben megvan a „wow-faktor”. 

Hogyan tudtok együtt dolgozni? Hogy néz ki nálatok a munkamegosztás, milyen esetleges konfliktusforrásaitok vannak? Hiszen két, hasonló gondolkodású ember között könnyen fennállhat a „két dudás egy csárdában…”.

Szandi: Nem szokott konfliktus lenni közöttünk, teljesen egy hullámhosszon vagyunk. A feladatokat felosztjuk egymás között. Először külön-külön tervezzük meg a darabokat, azután pedig összerakjuk a terveket. A következő őszi-téli kollekció lesz a legelső, ahol már annyira ugyanúgy gondolkodtunk, hogy amikor megnéztük egymás terveit, éreztük is, hogy akkor kész is a kollekció ebben a formában. Annyira egy volt az irány.

Zsófi: Az anyagok kiválasztása és a modellezés még együtt folyik, a szabás után én nekiállok megvarrni a mintadarabokat míg Szandi folytatja a szabást és a printekkel foglalkozik. A napi teendőket, feladatokat külön, de folyamatos egyeztetéssel végezzük, email-ekre válaszolgatás, posztok, a képi világ tervezése… Most már szerencsére egy marketinges és egy közösségi médiás is segíti a márka működését.

Szandi: Ha pedig eddig nem ütközött ki különösebb konfliktusforrás, most már ne is! Szerencsére a magánéletben is egymás támaszai vagyunk.

Mennyire kell kompromisszumot kötnötök a tervezés során, hogy a végeredmény eladható, hordható legyen? Elég sok hazai márkánál látom azt, hogy dizájnban (és minőségben) nem kínálnak többet olyan „alapdaraboknál”, amiket a Zarában is megvehet az ember, másfelől értem azt is, hogy az abszolút, komfortzónából való kilépés nélküli hordhatóságra utaznak, mert itthon ezt lehet jól eladni.

Szandi: Már alapból úgy gondolkodunk, hogy sok szempontot figyelembe veszünk a tervezés során. Az élénkebb színektől, a mintáktól például sok ember fél és nem meri felvenni.

Zsófi: Már a tervezéskor a szemünk előtt lebeg az, hogy hordható darabok szülessenek meg az ötletek nyomán, odafigyelünk az alapanyagok minőségére, a színekre és a mintákra de úgy, hogy ne csupán a kollekció többi darabjával, hanem egy átlagos ruhatárba illeszthetőek és jól kombinálhatóak legyenek a ruháink. Ehhez jönnek még a fazonok, hogy az adott szabásvonalak mennyire kompatibilisek a női alakkal, szóval legyenek a ruhadarabok nőiesek, csinosak de közben megadják a  különlegesség érzését. (Szandi nevetve közbeszól: „Legyenek jók mindenkire! :)”) Ezek a kritériumok a darabjaink úgy 90 %-ára ráhúzhatóak. Ne legyen kérdés, hogy mihez vehetik fel az ÉMÉ-darabokat. Persze van olyan vásárlónk, aki úgy jön, hogy akkor ezt a szettet kéri: kabátostul-táskástul.

Azért nem mindig lehet egyszerű egyfelől figyelemmel követni a vásárlói visszajelzéseket másfelől megtartani a tervezői autonómiát.

Szandi: A minták és a színek azok a dolgok, amelyekből nem adunk le. Főleg a márka elindításának kezdetén rengeteg visszajelzés jött, amelyeket igyekeztünk összevetni. Azonban elérkezett az a pont, hogy azt mondtuk: oké, eddig és nem tovább.

Zsófi: Nem akarunk csak magunknak alkotni, de a saját elképzeléseinket húzzuk rá a márkára.

Szandi: Túl sok tervező készít túl egyszerű darabokat. Nyilván ebben benne van az a szempont is, hogy „csak adjam el” és hajlandóak nagyobb kompromisszumot kötni a kreativitás terén.

Zsófi: Ilyenkor kiveszik a ruhadarabokból az egész lelke és ez a legrosszabb. Nekünk nagyon jó érzés, hogy keresik és boldogan hordják a darabjainkat. Meghallgatjuk a kritikát, de inkább azt mondanám, hogy rugalmasak vagyunk, határokkal.

Hogyan tudjátok hatékonyan kiépíteni a vásárlóbázist itthon, mit gondoltok, mi a legfontosabb a vásárlóknak manapság?

Zsófi: Az a legfontosabb, hogy érezzék a vásárlók a különlegességet, legyenek jó minőségűek az alapanyagok és legyen megfelelő az ár-érték arány. Megfizethető és elérhető darabokat kínálunk.

Szandi: Az is sokat számít, hogy viszonyulunk a vevőkhöz. Nagyon törődünk velük, szeretnek feljönni a showroom-ba, nem érzik itt idegennek magukat itt. Nyilván ez attól is függ, hogy mindkettőnknek elég közvetlen a személyisége, sok múlik a személyes kapcsolatokon. Kedvesen válaszolunk minden üzenetre és az egyéni kérésekre is odafigyelünk és teljesítjük ezeket. Ha pedig próbál is nálunk valaki, nem erőltetünk semmit: nem egyszer fordult már elő, hogy mi mondtuk a vásárlónak, hogy hosszú egy kicsit neki az a darab vagy itt-ott át kellene alakítani, hogy kifogástalanul álljon, miközben neki tetszett így is. Nem szeretnénk, hogy valaha is megbánja valaki a tükör előtt, hogy megvett tőlünk egy ruhát.

Zsófi: Sokszor van, hogy alig akar hazamenni az, aki feljött (Ezt tanúsítom – D.E.), sok a visszatérő, most már törzsvásárlónk, akik olyan, mintha haza jönnének, mi pedig nagyon örülünk ennek.

Melyek voltak a legnagyobb kihívások a márkátok működtetése során?

Zsófi: A legnagyobb kihívás és nehézség a megfelelő varroda megtalálása volt, ezt szerencsére mára kipipálhatjuk.

Szandi: Ez alapból hatalmas probléma volt és még az anyagbeszerzés is ilyen: vagy hatalmas tételt tudsz rendelni vagy nagyon picit.

Zsófi: A kellékek beszerzése is hasonlóan nehézkes. Így is körülbelül 8 textilnagykertől vásárolunk egy kollekcióhoz, még erre jönnek rá a kellékek. Sok mindent külföldről kell rendelnünk, mert itthon számos dolog nem elérhető és mindent máshol kell csináltatnunk. A minőség és a megfizethetőség nagyon fontosak, de azt gondolom, mi azért jól vesszük az akadályokat. Minden fronton elengedhetetlen a logisztika ahhoz, hogy minden egyben legyen.

Szandi: Hosszú évek alatt épült ez ki, hogy miért, hova és kihez tudunk menni. Mostanra kiépült egy stabil partnerbázisunk, akár ajánlások útján bővült, teljesedett ez a kör. Az anyagbeszerzés még mindig nem egy stabil dolog sajnos.

Zsófi: Nagyon előre kell tervezni, miközben minden képlékeny. Mennyit gyártassunk, hogy ne legyen se túl kevés se túl sok? De közben legyen raktárkészletünk, az anyagok megrendelésekor és a varratáskor pedig sosem tudhatjuk, hogy mi hogy fog fogyni.

Az ÉMÉ 2017-es tavaszi-nyári Glittering Universe kollekcióját Laura Soto kortárs alkotásai inspirálták. 

fotó: Ajkai David; styling: Urbányi Barbara; smink: Vincze Valéria; haj: Soltész Lilian; modell: Laura Sipos @VM Model

Ha néhány dolgon változtathatnátok, mi lenne az, ami előrelépést jelentene a hazai szakmának?

Zsófi: Talán az első lenne az, hogy legyenek jó szakemberek és a hozzáállásuk is legyen megfelelő. Volt már olyan, hogy egy megkeresett varrónő korábban lekezelően viselkedett, holott még mi akartuk volna igénybe venni a szolgáltatását és fizetni neki.

Szandi: Mindenki elkezdi valahol. Jó lenne, ha például néhány textilnagykerben nem lennének lenézőek, hogy nem 800 méter anyagot rendelsz első körben. Van olyan partnerünk, aki például egyetlen métert is hoz nekünk valamiből és tudja azt, hogy jövőre majd két métert, azután már hármat fogunk rendelni…

Zsófi: Ilyen emberekkel vesszük körbe magunkat. Mindezek mellett az is jó lenne, ha az átlagemberek nem csak fast fashion termékekben gondolkodnának, ez egyszerűen megöli a kisebb tervezőket. Olyan áron adnak sok holmit, amiből normálisan a ruhadarab anyagköltsége sem jönne ki. Viszont nem lehet és nem is akarunk ezzel versenyezni.

Mik a jövőbeni terveitek rövid és hosszú távon? Mi lesz a következő lépésetek?

Zsófi: Természetesen készül a következő őszi-téli és az azt követő tavaszi-nyári kollekció. Hosszú távon szeretnénk növekedni, vannak többéves terveink. Egyre nagyobb darabszámú kollekciókkal szeretnénk majd előrukkolni. Jó lenne itthon 2 viszonteladó a showroom mellett és majd előbb-utóbb egy külföldi partner. Még kérdés, hogy hova és merre. Egyszer szeretnénk egy saját üzletet is.

Szandi: Viszont itthon kell megalapozni mindent. Legyen meg a teljesen biztos lábunk mindenben. Ahol most tartunk, azt gond nélkül tudjuk hozni. Sokat kell még tapasztalnunk és biztosra kell építenünk a dolgokat egy nagyobb lépés előtt.

A showroom-ban készült képeket Erdőháti Áron, a sminket pedig Pataky Ágnes készítette, a képek eredetileg a Marie Claire 2017-es áprilisi számában jelentek meg. 

Itt találjátok az ÉMÉ honlapját, Facebook-oldalát és Instagram-profilját is!