Az 1990-2000-es években fénykorukat élték az óriási logók és márkajelzések, majd kialakult egy „logófáradtság”. Most pedig? A 2016-os tavaszi-nyári szezonban ismét előtérbe kerülnek ezek a feltűnő vizuális „megkülönböztető jegyek”. Szeretjük, mert akkor is menő jelezni, hogy „igen, mi ezt ki tudjuk fizetni” vagy nem akarunk egy márkának sem a kirakatbábui lenni?
Feltűnni vagy nem feltűnni? Egy laikus azt hinné, egy látványos logót viselni azt jelzi: menők vagyunk, mert ahhoz a kaszthoz tartozunk, amelyik ezt ki tudja fizetni. „You can’t sit with us.” Hivalkodó fogyasztásról árulkodik a választás. Hozzánk tartozol, ha ugyanazt a logót viseled? Kinek akarsz imponálni a választásoddal? Meghatározza énképed a ruhád külsején viselt címke? Pár hónapja olvastam végig Paul Fussel Osztálylétrán Amerikában című művét, ahol a szerző arról is ír: minél fentebbi társadalmi osztályhoz tartozol, annál „láthatatlanabb”, egyszerűbb a viseleted, annál inkább a minőségre helyezed a hangsúlyt. Gondoljunk csak a Bottega Veneta táskáira. Egy nagy logóval csupán azt jelzed: ordítóan a középszerűséghez tartozol. Az igazi luxus, a legfelső réteg láthatatlan(ul fogyaszt). Az 1990-2000-es fénykor után megfeneklett a logókultusz. Egyfelől gátlástalanul orrba-szájba másolták a márkákat, másfelől beleunt a fogyasztói társadalom is ezekbe a feltűnő jegyekbe. Ez volt az a korszak, amikor is betörtek az ázsiai piacra is a divatmárkák: míg egy új, feltörekvő vásárlóréteg mindig élvezi a logókat, egy idő után ez a rajongás csillapodik.
Eltűnt vajon a logókultusz a divatból a 2000-es évek után? Ami biztos, hogy 2010 után új irányt vett „logót viselni”. Megjelent egy új hangnem, egy új aspektus: az irónia. A „más logójával való ékeskedés”. Gondoljunk csak a Jeremy Scott tervezte Moschino kollekciójára, amiben is a McDonalds ikonikus emblémáját vették elő, vagy az Ashish Coca Cola-darabjaira. Hogy mit üzen ez? Felelevenítek abszolút a tömegtermeléssel, a túlzásba vitt, amerikanizálódott fogyasztói társadalommal azonosított, végtére is elutasítandó jeleket. Egyfelől mert vicc, másfelől pont a mókás elutasítással és az új köntösbe bújtatással biztatok mindenkit, vásárlásra. Brian Lichtenberg, Heron Preston, a Black Score és a Conflict of Interest is mind arra az üzleti modellre építették márkáikat, hogy nagynevű, mindenki által ismert divatházak logóit értelmezték újra: így lett a Hermés-ból Homies, Céline-ból Feline. Ki ne emlékezne a Puma inspirálta Puli darabokra? Még ha első látásra mókásnak is tűnik az ötlet és örülhetünk, hogy végre fricskát kapnak a csúnya, irreális árral dolgozó, kizsákmányoló divatóriások, azt ne feledjük, hogy a szellemi tulajdonjog megsértésével van dolgunk.
2013-tól, a Kenzo emblematikus kollekciójától a logók kultusza ismét felszállóban van. Azonban, ha az átlagember szemszögéből nézzük, megkopott az egész fénye… Hisz sokakba beivódott az Adios, a Dolce&Babbana, az Emporo Armani… Az, hogy a címkét ki hol viseli, egyéni döntés kérdése. Valahol az is benne van ebben, hogy megveszed a terméket, kifizeted, és még önként és dalolva „reklámozod” is, digitális szendvicsemberként? A közösségi médiának és a márkák erőteljes digitális jelenlétének köszönhetően nem csak a logókat észleli és ismeri fel az ember, hanem a gagyit is. El lehet ítélni a hivalkodó fogyasztást, a túlzásba vitt „még a zoknim is minimum Prada” márkalojalitást, de ahogy egy logó jelzi a márkát, ugyanúgy jelzi egy látszólag „logótlan” termék is, hogy igen, itt egy leértékelés utáni, műanyag fast fashion táskainvázióról van szó. Ma már minden árulkodik. Az újbóli logókultusz egyfajta nosztalgia: míg a 90-es években gyerekek és tinédzserek voltunk, kereset nélkül, minden bizonnyal vágyakozva tekintünk a Logókra, amik egy tehetős csoporthoz való tartozást is jelképeznek. Felülhetsz erre a hullámra, vállalva azt, hogy digitális szendvicsember lesz belőled, de el is ítélheted: azt azonban ne feledd: nem a ruha teszi az embert. Legfeljebb álcázza.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.