Panaszkultúra, avagy itthon ciki boldognak lenni?

Mi a közös Király Viktor Voice-os, Kállay Saunders András euróvíziós sikerében és a Saul fia Oscar-díjában? És mi köze mindehhez az energiavámpíroknak? A válasz egyszerűbb mint gondolnánk. Sajnos itthon még mindig az a sikk, hogy nem tudunk igazán örülni semminek, a büszkeség helyett a kákán is csomót keresünk, panaszkodunk és ezzel azoknak az embereknek az energiáját és lelkesedését is elpusztítjuk, akik valami csoda folytán különböznek a magyar átlagtól.

Hétfőn reggel borzasztó izgatottan ébredtem, és minden szokásos reggeli rutinom előtt egyből a telefonom után 000_apw1198494_grid2_fekvo_lead.jpgnyúltam. Nem kellett sokáig keresnek, a Facebookon egyből szembe jött velem egy cikk, amiből megtudtam, hogy filmtörténeti sikert értünk el, Oscar-díjat nyert a Saul fia méghozzá nekünk, magyaroknak. A cikk olvasása közben elfogott valami megmagyarázhatatlan jó érzés, szinte elérzékenyültem, hiszen nemcsak büszke voltam arra, hogy az én hazám fia hozta el ezt az elismerést, de közben átéltem azt is, hogy mit érezhet egy rendező, akinek első alkotása egyből a szakmája legfontosabb díját érdemli ki.
Az örömöm azonban nem tartott sokáig, mert balga módon a kommentekre siklott a szemem.
A néhány gratuláló hozzászólás mellett, a legtöbb felhasználó ugyanis vagy anti-szemita megjegyzéseket fűzött a hírhez, vagy azt taglalta, hogy ez a film valójában nem is jó, és egyébként nem is teljesen magyar, a szereplők gyengék és semmiképpen nem néznék meg. (BTW ha nem nézték meg, kérdezhetném, hogyan is alkotnak véleményt, de ki vagyok én, hogy ilyen kérdéseket tegyek fel)

Ez az élmény korán reggel gondolkodásra késztetett. Miért nem tudunk mi magyarok örülni semminek felhőtlenül? Azok, akik erre mégis képesek, miért nem éreznek késztetést, hogy ezt megosszák az emberekkel? A negatív hozzáállásúak miért hangosabbak mindig? Aztán rájöttem, hogy az okokat nem Oscar körül kell keresni, mert sokkal mélyebbről gyökerezik, a magyar panaszkultúrából.

PANASZKODNI TRENDI A MINDENNAPOKBAN

Vegyünk egy egyszerű szituációt. Találkozunk egy ismerősünkkel és megkérdezzük: Hogy vagy?

Erre csak a legritkábban érkezik az a válasz, hogy nagyon jól, boldog vagyok, köszönöm. Sokkal többször halljuk azt, hogy "Hát megvagyok", "hát figyelj, sehogy". Ezekkel a félmondatokkal igazából semmit nem mond el a megkérdezett, mégis azt sugallja valami baj van. A kérdező éppen ezért általában már abba az asp_620_panaszkodas.jpgirányba tudja csak terelni a beszélgetést, hogy kedvesen, empatikusan (vagy azt színlelve) rákérdez, mi a gond. A beszélgetés innentől kezdve egyértelmű. Nem egy energizáló, felvidító csevejre számíthatunk, hiszen nyilvánvalóan a másik fél sem fog boldogságával eldicsekedni, ha az, akivel beszélget éppen rosszkedvű valamiért.

Sajnos itthon valamiért trendi levertnek és rosszkedvűnek lenni, sokan úgy érzik, azzal, ha azt hangsúlyozzák, mennyire fáradtak, milyen sok dolguk van, együttérzést váltanak ki, sőt ami talán még ennél is fontosabb, azt sugallják, ők fontos, elfoglalt emberek. És talán igazuk is van, lehet, hogy el is érik a kívánt hatást. De ha jobban belegondolunk, nem hagynánk vajon pozitívabb nyomot az ismerőseinkben, ha a velünk való beszélgetés után azt látnák, mennyire jól vagyunk, mennyire kibékültünk önmagunkkal, mennyi energiánk van, sőt adott esetben őket is feltöltenénk?

A panaszkodás az emberek egy csoportjában csak egy felszíni védekezés, hiszen valójában nincsenek rosszul, okuk sem feltétlenül lenne panaszkodni. Csak azért teszik, mert úgy érzik így több figyelmet kapnak, vagy csak egyszerűen szeretnék elkerülni az irigykedő tekinteteket, a féltékeny "barátokat", kollégákat, esetleg egyszerűen nem akarnak valódi betekintést engedni az életükben.

Van azonban a panaszkodásnak az a szintje, mikor az ember már maga is elhiszi, amiket mond. Ennek eredményeképpen még borúsabbnak látja majd a világot, ami még több panaszhoz vezet majd... És így tovább. Olyan ördögi kör ez, ami könnyen vezethet depresszióhoz, pánikbetegséghez, vagy egyéb pszichés problémához, aminek kezeléséhez sokszor már szakszerű segítség szükséges.

ENERGIAVÁMPÍROK

Ha megvizsgáltuk a panaszkultúrát azok szemszögéből, akik élharcosai ennek a kérdésnek, nézzünk rá egy kicsit a másik szempontból is. Mit okozhat ez a trend annak az ugyan kicsi, de szerencsére talán nem kihalóban lévő közösségnek, aki boldogságát felvállalva, jókedvűen éli a mindennapjait?

Nos, nem tudom, ki hogy van vele, de nekem vannak olyan ismerőseim, akiket ha meglátok, lehetőség szerint átmegyek a túloldalra az utcán. Ők azok, akiktől szerintem soha nem hallottam még pozitív megnyilvánulást. Először persze azt hittem, hogy rossz időszakuk van. Meghallgattam, sajnál14186755347451.jpgtam őket. Utána felfedeztem, hogy ezek az emberek a lehető legjobb dolgokban is képesek kivetnivalót találni, és olyan tragikusan előadni azokat, hogy a görög drámák ahhoz képest inkább komédiáknak tűnnek. Azt is megfigyeltem, hogy a velük való beszélgetés után elképesztően fáradt leszek, és én is elkezdem szürkében látni a világot. 
Ezeknek az embereknek először megpróbáltam visszajelzést adni. Volt, aki vette  a lapot és érezte, hogy én nem leszek partner az állandó sajnálatban. Ő változtatott.
Volt, aki szintén realizálta, hogy én nem fogom ajnározni, és ezért úgy döntött, nem tart igényt a társaságomra. Szíve joga. 
És volt olyan, aki nem értette, miről beszélek, és folytatta. Nos, az ő esetükben nekem kellett úgy alakítanom az életemet, hogy a találkozások számát, sőt lehetőségét minimalizáljam.

NYILVÁNOS FRÖCSÖGÉS

 És végül, de semmiképpen sem utolsó sorban elérkeztünk ahhoz a témához, ami az egész gondolatmenetet kiváltotta a fejemben. Írtam korábban már arról, hogy a social media miként befolyásolhatja a saját magunkról és az életünkről kialakított képet, de arról még nem volt szó, hogy miként jelenik meg a közösségi platformokon a magyar mentalitás. 
Nem szeretnék ebbe a cikkbe semmiféle politikai vonalat vinni, hiszen egyrészt nem tisztem, másrészt nem is tartom magam a téma szakértőjének. Éppen ezért - néhány kivételes esettől eltekintve, amilyen az állatvédelem, vagy gender- kérdés - nem szeretem minősíteni a közéleti eseményeket és ezzel összhangban nem bocsátkoznék arról sem eszmefuttatásba, hogy milyen ország Magyarország.
Egy dologban azonban biztos vagyok. Mi itt élünk. Ide születtünk. Igenis rajtunk is múlik az, hogy mit hozunk ki belőle. Mindig lesznek negatív dolgok, amiken változtatni kell, ezek közül vannak igazán húsbavágók is. Ennek ellenére mi döntünk arról, hogy a pozitív dolgokból mennyit veszünk észre.

Igen, tudom, hogy Király Viktor Voice döntőbe jutása, vagy Kállay Saunders András Euróvíziós Dalfesztiválon voice.jpgelért eredménye és a Saul fia elismerése bizonyára semmit nem fog változtatni a problémákon, de ugyanakkor nem is teszik rosszabbá azokat, nem ártanak senkinek. 
Miért nem tudunk egy pillanatig örülni annak, hogy egy honfitársunk nemzetközi sikereket ér el, és ezzel talán egy kicsit hozzátesz Magyarország megítéléséhez? Miért az irigység, a féltékenység és rosszindulat lesz úrrá sokakon egy ilyen helyzetben?

Miért van az, hogy sokszor olyan nemzetek tagjai, akiknek a helyzete semmivel nem jobb a mienknél, sőt sokszor rosszabb, mégis képesek megélni a boldogságot egyéni szinten?
Mikor gyógyul ki a depresszióból a magyar?

Én mélyen hiszek abban, hogy az ország kultúrájának változását egyéni szinten lehet és kell elkezdeni. Mindenkinek lehetősége van behozni a pozitív szemléletet a saját életébe. Ha semmi mást nem csinálunk, csak esténként keresünk legalább egy dolgot, ami jó volt a napunkban, vagy lenyeljük a belőlünk kikívánkozó rosszindulatú megjegyzést, akkor már előrébb vagyunk. Az erőltetett, tudatos odafigyelésből pedig előbb-utóbb egy új szemlélet alakul ki, és talán észre sem vesszük, hogy jobb lesz az életünk.
A változást nem várhatjuk mindig mástól: a családtól, barátoktól, munkahelytől vagy a politikától. Kezünkbe kell vennünk a saját sorsunkat, hogy aztán később ne kelljen magunkat szidnunk azért, mert boldogtalanul éltük le az egyetlen életünket.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr988432100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pepperonka 2016.03.02. 13:25:06

Teljesen egyetertek minden egyes szoval! Kulfoldon elek mar tobb eve es szembetunoek a kulonbsegek. Szeretem a hazam, de a negativizmus, rosszindulatusag, irigyseg semmit sem valtozott.
A nyaron a balcsin kolcsonkertem a mellettem fekvotol a pumpajat mivel fel akartam fujni a matracom es azt mondta az illeto hogy "nem!" :-))) meg csak veletlenul se segitsen rajtam:-)

protézisesh 2016.03.02. 13:47:42

"Mi a közös Király Viktor Voice-os, Kállay Saunders András euróvíziós sikerében és a Saul fia Oscar-díjában?"

Egyik se magyar? A Király család belopta magát a szívünkbe a himnusszal, a tesó is csak angolul énekel, you know... A KSA is messze inkább Saunders mint Kállay, Saul meg annyira magyar, mint pl. a Kalevala.

Tudunk mi örülni, imádjuk az úszóinkat, büszkék vagyunk a kajak-kenusokra, a vízilabdásokra, a kézis csajokra.

A világ meg pont annyi, amennyit meglátsz belőle. És az egész volt keleti blokknak megvan az a lelki terhe, ami a "buta hivatalnok" viselkedést hozza ki belőle. Igen, a kommunizmus kiirtotta/ellehetetlenítette azokat a rétegeket, ahol a gyárigazgató/gyártulajdonos fia jó nevű egyetemekre járt, hogy mire a főnöki szék közelébe kerül, addigra értsen a feladatához, tovább tudja működtetni a családi céget. Voltak urak (grófok, nagypolgárok), akik pl kiöltöztek a vacsorához, megtanulták az evőeszközök használatát, és a társas érintkezés szabályait.

Energiavámpírok? Lófaszt... Tehetségtelen prolik utódai, akik hatalmat kaptak, de észt nem a magas hivatalhoz. Lélekben mackónadrágos, pörköltzabáló (szigorúan kanállal, a tévé előtt) parasztok ülnek a magas székekben. És ez látszik azon is, hogy mit követelnek meg a beosztottaiktól, mennyire tekintik sajátjuknak a felelősségi területüket. Az eredmény pedig az, hogy letegez a pincér, a boltos, mert magázva NEM TUDJA kimondani, amit akar. És ha senki nem látja, akkor eldobja a szemetet, belerúg a kutyába, stb, stb... Ez vezet oda, hogy mindenki arról panaszkodik, mennyire bunkó MINDENKI MÁS ebben az országban. Aztán beléd könyököl, mert ő akar előbb felszállni a villamosra.

A külföld annyival különb, hogy egyrészt nem éltek 40 (+25) évet besúgókkal tömött közegben (ahol a gyanakvás a norma), másrészt megmaradt bennük, hogy a családi boltba akkor fog holnap is vevő jönni, ha ma rendesen kiszolgálják. Csírázik ez szépen Magyarországon is, de 40-60 év kárait nem lehet 1-2 év alatt helyretenni...

A-tominator 2016.03.02. 15:08:40

Protézisesh barátunk hozzászólása után, amivel nagyon egyetértek én is, nekem már nem is kell sokat írnom. Csak annyit tennék még hozzá, hogy a magyar néppel és országgal piszkosul elbánt a történelem, vagyis jórészt az azt alakító nyugati országok, amelyekhez oly szeretetteljesen kellene viszonyulnom mindezek után. Mi sosem ártottunk nekik, ezért "hálából" feldarabolták, tönkretették a hazánkat, kiszolgáltatva 2/3-át a szomszédainknak, odadobva az egészet koncként 40 évre a szovjeteknek, hogy most meg ők befolyásolhassanak és tarthassanak minket politikailag-gazdaságilag a markukban. Ezek után nehéz visszafojtani a panaszt magunkba; talán már az is tilos nekünk? Egy kicsivé tett országnak és nemzetnek nincs sok sikerélménye, valóban legfeljebb pl. a sportban, és azt nem tudom magaménak érezni, ha egy félig magyar angolul énekel valamit vagy éppen lélekben már inkább amerikainak érzi magát.
De amúgy meg nem vagyok az a panaszkodós típus és hiszek, bízom a magyarságban, hogy összeszedi magát és elhozza azt a bizonyos szebb jövőt. Ehhez az adhat reményt, hogy történelmünkbe visszatekintve példát veszünk azon eleinkről, akik létrehozták, védték, naggyá tették, építették ezt az országot - ez vajon mennyi filmhez adhatna témát?
Volna tennivaló bőven, hogy ismét egy minél nagyobb, erősebb, gazdagabb, jelentősebb országgá építsük hazánkat; olyan hellyé, ahol jó élni mindenki számára, mert lehetőségeket ad a lakóinak a boldoguláshoz, mert újjáéledtek benne azon iparágak, melynek termékei évtizedekkel ezelőtt még a világ szinte minden tájára vitték hírnevét, mert egyetértés van benne és összefogás a defetizmus, a "tanuljunk meg kicsik lenni" és a hazafiságnak, nemzeti érzésnek néhányak általi kisajátítása és kiüresítése helyett és még sorolhatnám. Ezek azok a dolgok, amikre valóban büszkék lehetünk.
Legyen így, ismét.

2016.03.02. 15:57:33

a posztoló jó hosszan panaszkodik arról, hogy a magyarok sokat panaszkodnak

Tipikus magyar! :P

Ez is egy panaszkodó típus, aki szerint a magyar az genetikai selejt, moslékzabáló, bezzegnyugaton minden jobb. A nyugati ember hozzászokott, hogy elidegenedés van, semmi értelme panaszkodni, mert senkit sem érdekel. Kivéve nők, színesbőrűek panasza, mert az persze meghallgatásra talál. Magyarok közt is egyre több, aki már csak azért se panaszkodik, mert nem szerez örömet rosszakaróinak, másrészt meg senki se hallgatja meg vagy segít neki. A nyugati közöny mintája hamar terjed kelet felé, ezzel pedig jön az álmosoly, a panasz elmarad, mert panaszkodni csak akkor éri meg, ha valaki arra reagál. Viszont lesz majd panasz helyett mindenféle kiterjesztő, kollektív panasz és ellenségkeresés, -izmus, feminizmus, genderizmus stb. Nem a saját sorsáról panaszkodik majd az illető, hanem hogy micsoda férfisoviniszta ez a társadalom, hogy elnyomják a nőket vagy akárkit. Ugyanez rasszokkal is megy. Így a panaszkodó egy "elnyomott" kisebbség szószólójaként jelenik meg, mint tudatos jogvédő, holott ez is csak panaszkodás. Ebben a panasztípusban az a jó, hogy akkor is lehet panaszkodni pl az ózonlyuk, afrikai négerek csórósága, kihaló bébifókák miatt, ha az illetőnek semmi baja, semmi oka a panaszra, mert egy nagyon gazdag országban él uncsi jólétben.
A magyarnak vannak saját problémái, amire panaszkodhat, a nyugatinak annyira napi gondjai nincsenek, ezért talál mást.

A Saul fia sikerének nem mindenki örül. Én nem csípem a szenvedéspornót, ilyen túladagolásban, didaktikusan tolva taszít. A holokauszt témája számomra lerágott csont, nekem újat nem tud mondani egy ilyen film. Van kis rálátásom arra, hogy máshol a világban mennyire téma a 70 évvel ezelőtti holokauszt... Semennyire Európán kívül. Picit könnyebb úgy pozitívan élni, hogy nem ez ömlik reggeltől estig a TV-ből. Ugyanez Trianonnal is érvényes persze.
A zsánerfilmekből egy idő után nem tudok többet befogadni. A szuperhősös filmekkel is így vagyok, a tinivámpírosakkal is, nem vagyok hajlandó többet megnézni.
Jó westernt néznék, de az meg nem készül.

Saunders meg egy agresszív arc, sikertelen énekes. Király Viktor meg szépen csendben ki lett dobva a Voice-ból, mert VPN-es szavazásra buzdította rajongóit. Persze nem így tálalta a műsor, inkább csendben leépítették.

@pepperonka: panaszkodsz itt te is, ahelyett hogy vinnél magaddal pumpát. A te hanyagságod miatt mást akarsz hibáztatni. A panaszkodás mellett még más f@szával vernéd a csalánt.
Te a "bezzegkülföldön" panaszkodók közé tartozol. Persze te magad már a jobb emberek közé sorolod, aki felette áll ennek a posványnak.

Melee 2016.03.02. 16:08:56

Én speciel mindegyiknek örültem, le a kalappal előttük.

@protézisesh:
"Tudunk mi örülni, imádjuk az úszóinkat, büszkék vagyunk a kajak-kenusokra, a vízilabdásokra, a kézis csajokra. "
Janics Natasa győzelmeiről mi a vélményed? Ha már a többiek szerinted nem magyarok.
"A külföld annyival különb, hogy egyrészt nem éltek 40 (+25) évet besúgókkal tömött közegben (ahol a gyanakvás a norma)..."
Van olyan ex-szocialista ország ahol nem ez a helyzet. Mivel jelenleg láthatóan semmi tapasztalatod nincs a témában (pl. hozzászólásod alapján azt se tudod melyekről beszélek), e téren mélyebb vitába nem bocsátkozok.

@A-tominator:
"Mi sosem ártottunk nekik, ezért "hálából" feldarabolták, tönkretették a hazánkat, kiszolgáltatva 2/3-át a szomszédainknak, odadobva az egészet koncként 40 évre a szovjeteknek, hogy most meg ők befolyásolhassanak és tarthassanak minket politikailag-gazdaságilag a markukban."
Országunk vezetői választották a kiugrás helyett a német-osztrák tengelyt az első világháborúban, a felvidéki és erdélyi visszafoglalt területeket is egyetlen levél hatására visszaadták, és az őket leváltó Kun Béla kezdte a szovjetek szolgálatát. Semmi csodálkozni való nincs a másik oldal döntésén. Jelen vezetés meg ugyanezen szovjeteket hívja vissza, az ország nagyobbik része meg boldogan tapsol hozzá. Akkor kiben is van a probléma?

Namely 2016.03.02. 16:16:28

"Mi a közös Király Viktor Voice-os, Kállay Saunders András euróvíziós sikerében és a Saul fia Oscar-díjában?"
Az, hogy mindegyik egy túlreklámozott, értéktelen hulladék.

Az én kérdésem a következő:
Mi a közös a magyar kutatókban, vállalkozókban, a hazai matematikában és azokban, akik hazai oktatást, gyermekvédelmet életben tartják?
Az, hogy az ország szarik rájuk. Pedig értéket teremtenek, előre visznek, és gyalázatos, amennyi elismerést kapnak ezért.

Szóval bocs, de dugjátok fel az agyonreklámozott csepűrágókat, zenebohócokat jó mélyre.

Spacecake 2016.03.02. 16:58:16

Örülünk csak ugorjunk mostmár...meg kötelező tananyag se legyen lehetőleg ...

Angéla Fekete 2016.03.02. 19:18:55

Inkább vagyok büszke a sportolóinkra, a tudósainkra, az orvosainkra, mint az előttem szólók által joggal "szenvedéspornónak, lerágott csontnak" nevezett filmre, ami csakis a témaválasztása miatt juthatott el idáig.
És amíg arról szól egy fikázós cikk, hogy a magyarok mindent fikáznak (szálka és gerenda esete), addig semmi oka az írójának billentyűzetet ragadni.
És igenis vannak olyan magyar filmek, amiket szeretek, mert nem bűntudatot és letargiát akar az arcomba tolni, hanem jókedvet, pl. Terézanyu, Liza.

2016.03.03. 00:46:43

A Saul fia egy zsánert képvisel. Nem mindenki szereti a szenvedéspornót, holokauszmantrát, egy idő után sok, aki 70+ éven túl is ilyen témában forgat, az számomra megúszós, tutiramenő rendező, mert tudja, a téma miatt dobnak neki díjat. Ez nem negatív beállítódás, hanem pont amiatt van, mert az ilyen filmek egy hetven évvel ezelőtti eseményt mantráznak, nyomnak bele az emberek arcába. Trianonfilm nem nagyon van, de ne remélem nem is kapják fel a témát, mert azt is viszolyogva fogadnám, ha ilyen tömény. Azt már látom, hogy a következő aranytojást tojó tyúk a menekültes téma lesz... Enervált német filmesek fognak okoskodni és nyomni a merkeli narratívát, kapják majd a díjakat.
Ugyanígy nem voltam vevő anno a Honfoglalás című filmre sem, tehát azt se lehet rám mondani, hogy nacionalista lennék. Lerágott csontok és/vagy silány művel nem ébresztik fel bennem a rajongót.
Az ilyen-olyan énekesek sikere meg hadd ne izgasson már. Nem az én ízlésemnek megfelelőek, Király Viktor szerintem jó volt a Voiceban, de nem érdekel különösebben, egyszerűen nem érdekelnek az ilyen énekes tehetségkutatók. Vannak zenék, amiket hallgatok, de nem Király Viktor meg Saunders előadásában. Millió énekes tolong a piacon, hadd szeressem már azt, aki beindítja bennem a botfülű-falábú rajongót.

FikkFakk 2016.03.03. 07:12:01

Saul fia hypeolast abba lehetne hagyni vegre?

Abban amugy igaza van az undorito modon panaszkodo posztnak, hogy mi, magyarok undorito modon panaszkodunk. Trianonnal sem kell jonni ezt alatamasztani, regebben volt, mint a hkauszt.

Kertesz imre fostalansagara nem kellett volna szukagyu modon nobel dijat adni csak temavalasztas miatt.

énis 2016.03.03. 08:15:12

@protézisesh: Maximálisan egyetértek minden egyes szavaddal. Ez tényleg így van!

ColT · http://kilatas.great-site.net 2016.03.03. 08:40:47

Khm. Királyviktor meg a többi majommal nem az a baj, hogy magyarok-e, hanem hogy vállalhatatlan bazári majmok. Celebek.

Amúgy bocs,, hogy nem vagyok hurrápozitivista, mert pont elég bajom van. Azoknak könnyű, akik helyett én oldom meg a gondjaikat, mert hozzám fordulnak minden baromsággal segítségért.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2016.03.03. 09:32:58

Ja, meg attól, hogy azt mondjuk, hoggy miinden szép, nem lesz minden szép. Jó reggelt!

ColT · http://kilatas.great-site.net 2016.03.03. 09:35:08

@pepperonka: Vagy mert lopták már el a pumpáját.
Vagy mert a fasza kivan azzal, hogy mindenki kölcsönkéri mindenét. Én is utálom, hogy amikor kölcsönadok valamit, basznak visszahozni, tönkreteszik, és akkor nincs ott, amikor nekem kell.

@Angéla Fekete: +1

gyurmicsek 2016.03.03. 13:28:14

És milyen jó lenne, ha a "Nagy" magyarország parlamentjében még vagy 5 nemzet képviselői is ülnének és nem csak politikai, hanem nemzeti alapon is ekéznék egymást. És persze lehet a magyarok lennének kisebbségben. Akkor meg azon nyavajognának, hogy Hungarikum lett "tócsni" :)

new_boy_on_the_block 2016.03.03. 16:20:07

Két sornyi panaszkodás után meguntam a posztot...

Chaoyang · http://xiongyali.blog.hu 2016.03.03. 22:50:23

Ha valaki csak a panaszkodasra figyel es abbol altalanosit, az vagy mazohista, esetleg szanalmasan pesszimista, de leginkabb egy megkeseredett boldogtalan ember.

fidesz maszop dk egykutya 2016.03.06. 13:02:10

@new_boy_on_the_block: bezzeg az "emútynyócév"-ben te voltál a panaszkirály. Csak akkor unod a panaszkodást, ha a te pártod miatt panaszkodnak. Ha a te pártod panaszkodik, vagy te panaszkodsz, akkor már ok. Ugyan úgy mint a jó komcsi-rossz komcsi, jó oligarcha- rossz oligarcha, jó offshore lovag-rossz offshore lovag viszonyban :)

Szemlélődő Szív 2016.03.31. 15:43:33

Szerintem, ha elkezdesz áradozni, hogy milyen boldog vagy, a jó kedved nem lesz ragadós, inkább még több besavanyodott ember fog ferde szemmel nézni rád. Mi a megoldás? Mindenki próbáljon magának megfelelni és megerősíteni az önbizalmát, hogy a lehető legkisebb hatással legyenek rá az energiavámpírok.

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com

süti beállítások módosítása