Munkahely - magamnak?

Nem sok felemelőbb érzés van annál, mint amikor az ember egy-egy olyan sikersztorit olvas, vagy lát a közvetlen környezetében, ami azt példázza: sikeresen munkahelyet teremtett valaki magának (még esetleg másoknak is). De, amikor a saját főnököd vagy. A sajtó tele van inspiráló történetekkel, amikor egy álomból sikeres vállalkozás lett. Valós ez a kép? Olyan rossz és kilátástalan lenne a helyzet, hogy nincs más „kiút”, ha rossz a munkahelyed? Menekülő útvonal a saját vállalkozás, például kisgyerek mellett?

 Egy korábbi cikkünk kapcsán megélénkülő hozzászólás kanyarodott ebbe az irányba és ültette bele a bogarat a fülembe, amikor is szóba került a munkahelyteremtés, ahol a vezetők édesanyák. A saját vállalkozással ők diktálják a tempót és több időt tudnak a gyermekeikkel tölteni. Édesanyám egy barátnőjének lánya orra alá szerződést dugtak, melyet alá kellett írnia, hogy legalább 5 évig még nem vállal gyereket, amennyiben meg akarja tartani a mostani pozícióját. Hogy ismerősök amint csak lehet, óvodába, bölcsődébe adják a gyerkőcöt, mert menniük kell vissza dolgozni? Azok mellé a történetek mellé, amik az ember közeli-távoli ismeretségi köreiből kerülnek ki, még hozzájönnek azok a cikkek, interjúk, riportok, amik egy-egy (mikro) vállalkozást mutatnak be – ahol is sikeresen élhető munkahelyet teremtettek az alapítók maguknak és másoknak is, követve álmaikat és hátuk mögött hagyva az eddigi demoralizáló cégkultúrát?  Ennyire gáz lenne a helyzet 2016-ban Magyarországon?   

computer-1185626_1280.jpg

A fényes sikersztorik egyfelől hasznosak, másfelől kártékonyak. Minél „egyszerűbb” környezetből indulsz, minél kevesebb kezdőtőkével, néhány barát, vagy házastárs, szülők segítségével, annál inkább bárki azonosulni tud a sztoriddal. Annál inkább azt érzi az olvasó, hogy „Ó, igen, ha neki sikerült, én is meg tudom csinálni!” Amikor csak egy kis bátorítás kell egy amúgy működőképes ötlethez, hogy kilépjen a tervezgetés, álmodozás fázisából, akkor nagyon megérte megírni, és elolvasni azt a sikersztorit. A „sötét oldal” pedig? Az önértékelés, az énkép és a realitás hiánya. Ami valljuk be, elég jellemző sok emberre. Hány ötlet bukik be világszinten egy év alatt? Rengeteg.

Vállalkozást indítani olyan, mint gyereket nevelni (na jó, majdnem). Pénzbe kerül és rengeteg befektetett idővel, munkával, energiával jár. Persze megszüntetni, eladni, kilépni belőle… könnyebb. Sokakból hiányzik a bátorság, félnek. És sokak belevágnak – ész nélkül. Hiába egy bombajó ötlet, hiába hiszel benne, hiába teszel meg mindent, ötmillió oka lehet a későbbi bukásnak. Egy időközben megjelenő új konkurencia, csak kicsit jobb PR-ral mint a tiéd, egy módosítás, egy nem elég körültekintően belőtt célcsoport, a nem elég következetes, eredményes kommunikáció, egy nem megfelelő munkatárs, de elég, ha csak alapanyagot, kivitelezőt nem találsz – problémák mindig lesznek. Mindig lesz számtalan tényező, ami téged fog szabotálni. Elég csak a piac és az igények nem elég óvatos felmérése – máris rengeteget pénzt és energiát „dobtál ki az ablakon”. Egy specifikus termék és szolgáltatás, ami a szívügyed, még nem biztos, hogy a lelkesítő-bátorító baráti körön kívül országosan, vagy globálisan is megállja a helyét. Sajnos attól, hogy igazán hiszel valamiben és sokan bíztatnak – ez még nem borítékolja a sikert. Persze nincs „bevált recept”: a megérzésekre is hagyatkozni lehet és kell is? Egy intuitív megoldás, egy saját igényből kiinduló, elemi erejű újítás (aminek a kezdetekkor abszolút nem látod a kifutási lehetőségeit és a benne rejlő, akár globális potenciált) simán kiüthet a nyeregből egy szupergondosan, precízen felépített koncepciót.

simple-elegant-home-office-design.jpg

A gyerekvállalás csak egy tényező. Számtalan (gyerektelen) ismerőstől hallom, hogy ez a munkahely ezért szar, a másik meg azért, egyik élhetetlenebb, mint másik. Na de mi miatt? Nem vagyunk mi is okozói ennek? Ha meg nem bírjuk, váltsunk. Vagy álljunk hozzá másképpen. Mindenki arról álmodik, hogy a saját főnöke?  Közben közel sem vezető mindenki. Még? Egyre több multicég és nagyvállalat pártolja a távmunkát, amiről már korábban olvashattatok. Ez értelemszerűen a gyereknevelést is megkönnyíti – már ha dolgozol is és gyereket is nevelsz. A Forbes.com hivatkozik egy néhány évvel korábbi cikkében a FlexJobs kutatására, mely szerint a megkérdezett szülők 96 %-a nyilatkozta, hogy egy teljes állás konfliktusba kerül a családjával kapcsolatos fontos dolgokban és 97%-uk mondta azt, hogy a rugalmasabb munkaidő, vagy a távmunka nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy jobb szülők lehessenek. Egy munkavállaló pedig jobb munkavállaló, ha jobb szülő, nem? Hisz ha nem kell aggódnia, idegeskednie valami miatt – ez egyértelműen a munkájára is befolyással van. A kreatív és tudásalapú szakmák pedig értelemszerűen megengedőbbek „home office” terén. Ahhoz pedig, hogy ez a helyzet változzon, akár csak a gyerekes szülők munkavállalása terén, vagy a munkahelyi gender-vitákat illetően, még sok víznek kell lefolynia és rengeteg tényező együttes fennállása kell az „álommunkahelyhez”.

pc-1207686_1920.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ydea.blog.hu/api/trackback/id/tr868473520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2016.04.05. 22:51:39

Az egyre több távmunka azt jelenti, hogy a Jobline 4309 hirdetéséből jelenleg 4 távmunkás állás van fent...

Viktoria Nemeth 2016.04.07. 12:15:58

En otthonrol dolgozom a sajat cegemben Es ez rendkivul nagy segitseg ha gyerek is van. Szivesen segitek masoknak is.

O P E N   H E A R T.
O P E N   M I N D.

Facebook oldaldoboz

ÍRJ NEKÜNK!

Ha lenne egy "ydeád", ami érdekel, vagy a tarsolyodban van, ne tartsd a fiókban: ydeaonline@gmail.com

süti beállítások módosítása