A másodpercenként változó trendek, a hóbortos, impulzív vásárlói igények és a (közösségi) média ítélete óriási nyomást gyakorol a márkákra és még nagyobbat a mögöttük álló gyártásra, amely sokszor késésekkel és hatalmas feleslegtermeléssel igyekszik lépést tartani a piaci igényekkel. Egy magyar cég, a VirTailor a hagyományos szabászat és ruhaipari szaktudás valamint a legújabb, világvezető IT-technológiák ötvözésével radikálisan átszabhatja ezt a „saját farkát kergető” rendszert és már olyan márkák élnek a lehetőséggel, mint Victoria Beckham és Anya Hindmarch.

Direkt, tudatosan nem használok sűrűn olyan jelzőket, mint a példaértékű és a lenyűgöző. Manunta Melinda ezeket joggal kiérdemelte. Története, hite és meglátásai, elvei példaértékűek. Vállalkozása – a VirTailor – pedig lenyűgöző: alapjaiban megreformálja (és megrengeti) a kétségkívül botladozó, nehézkessé vált divatipar működését, körforgását – egyszerű, gyors és zöld fogódzót nyújt mind lokális, mind globális problémákra. Feltéve, ha ezt mások is belátják. Hisz nem sok nehezebb küldetés van annál, mint legelsőnek lenni, valami nagyon újat megálmodni és azt véghez is vinni. Hisz attól, hogy egy innovatív megoldást találtál ki, amire szükség lenne – még nem jelenti azt, hogy egyből leborul a világ a lábaid előtt.

Hogy miben áll a VirTailor szolgáltatásainak forradalmi ereje - röviden?

• Professzionális „háttérgárdát” adnak, amit főleg kisebb márkáknak nehéz felállítani – nehéz például egy jó modellezőt vagy mintavarrónőt találni. Náluk ez adott.
• A divatipari termékek gyártás-előkészítésére és a termékfejlesztésre fordított idejét, munkáját és költségét radikálisan lerövidíti.
• Webshop-ba kerülhet a termék, anélkül hogy le kellene gyártatni és be kellene fotózni. Megoldást nyújt a feleslegtermelésre: a 3D-s, digitálisan „készülő”, tökéletesen élethű termékek képével a cég megspórolja a nem eladott termékek előállításának árát és a képekkel valós vásárlói visszajelzést kaphatnak, mielőtt gyártatni kezdenek.

És hosszan?

A divatszakma egyik globális méretű, óriási problémája a gyártás és a feleslegtermelés. Hatalmas készletek maradnak eladatlanul, amelyek előállítása és tárolása, megsemmisítése sok időt és pénzt emészt fel. A VirTailor-ral a rajzból prototípus lesz. Rengeteg pénzt, időt és hibalehetőséget megspórol egy divatmárka ezzel a megoldással. Magában a programban megvan az összes tudás, ami csak szükséges ahhoz, hogy egy vázlatból, egy divatrajzból végül egy késztermék majd kollekció lehessen: modellezés, szériázás, szabásminta, variációk, próbadarab és ezek alakítása, módosítása, több alkalommal. Több technológia a rendelkezésünkre áll már ahhoz, hogy időt és energiát spóroljunk ruhatervezés közben (akár a terítékrajzoló programok, ha csak egy példát ragadunk ki), azonban egy rendszer sem tudja végigvinni az egész folyamatot a vázlattól a prototípusig, és a teljesen élethű 3D bemutatásig a VirTailor-on kívül. A használatával pedig a ruhaipari termékfejlesztés ciklusa radikálisan megrövidülhet. Arról nem is beszélve, hogy a kikerülve a többszöri szerkesztésbeli módosításokat, próbadarabok elkészítését a végleges verzióig: egy centiméter cérnát sem hullatunk el és egy méter anyagba sem kell belevágnunk. Sőt, anyagot sem kell vennünk ahhoz, hogy teljesen élethűen bemutathassuk a „kész” darabot: a Melinda által mutatott képek még a figyelmes szemem is megtévesztették, hogy itt fotóról, vagy digitális képalkotásról van szó.

Solymári stúdiójában találkozunk. Elképesztő, micsoda életerő és optimizmus árad Melindából – pedig úttörőnek lenni az egyik legembertpróbálóbb dolog. Mindig is érdekelték a szép anyagok, szüleitől magával hozta a kreativitást és az „old meg magad”-szemléletet. Utólag már látja, mennyire sokat számít a szülői biztatás: „mindig is hittek bennem, ez pedig láthatatlanul is megteremti annak az alapját, hogy merj” – meséli. Világéletében amolyan lázadó volt: maga a divat nem érdekelte fiatalon. Varrni a szomszéd asszonytól tanult meg, egyébként számítástechnikát tanult. 22 évesen a divat egyik bölcsőjébe, Olaszországba került és rengeteg textiles ismeretséget alapozott meg ott amellett, hogy autodidakta módon tanulta ki a „szakmát” és kint kifejezetten kismamáknak varrt menyasszonyi ruhákat. Később – már kislányával – hazaköltözött és az éppen akkor olasz tulajdonba kerülő Pápai Textilgyárnál kezdett el dolgozni, ahol Európa egyik legszebb jacquard szövőgépét is üzemeltették majd a logisztikai menedzserként dolgozott a ruhaipari Champion Europe-nál.

Hogyan kezdtél saját vállalkozásba?

MM: Már a korábbi munkám mellett, az olasz kapcsolataim révén haute couture textileket kezdtem el importálni majd nyitottam is egy saját üzletet: ez volt a Texmania. Mindezt napi 12 óra munka és gyerek mellett! Mindig is nagy családot szerettem volna, született még két kisfiam, akkor bezártam az üzletet. Sokan kérdezték, hogy miért nem vettem fel valakit? Lehet, hogy találtam volna, ha igazán keresek, de nagyon nehéz jó munkatársakat találni. Én pedig alapvetően bízom mindenkiben. Pláne egy úttörő technológiánál – fontos a csapat, a jó vezető pedig „leader” és nem „boss”. Azt ki kell érdemelni minden egyes cselekedettel és döntéseddel. 5 évig voltam otthon 3 gyerekkel és azon gondolkodtam: Solymárról hogy fogok munkába járni? Hogyan oldom meg, hogy a családra több időm maradjon? Világ életemben pörgős életet éltem, rengeteget utaztam, 5 év otthon bizony beszűkíti az embert, még ha imádja is a gyerekeit, távmunkában még akkor nem lehetett gondolkodni, a családot pedig nem akartam hanyagolni. Nem keseredtem el, és nem láttam más választási lehetőséget, mint ismét saját lábra állni. És akkor 2010. január 2-án megálmodtam mivel fogok foglalkozni.

(...) a jó vezető pedig „leader” és nem „boss”

Mi inspirált a VirTailor megalkotásánál? Hisz 6 évvel ezelőtt még nem volt elterjedt a 3D szkennelés sem.

MM: Párom egy barátjától hallottam a kéz beszkenneléséről. Akkor még reptéri átvilágító-berendezésekhez használták a technológiát. Kulcsszavakat kerestem és Amerikában, Németországban, Franciaországban is még kísérleti fázisú fejlesztéseket találtam. Közben folyamatosan kérdezgettem a barátaimat az álmomról: ti értitek ezt így? Van ennek értelme? Hogy 3D-ben beszkenneljük az embert és az alapján átszervezzük a ruhaipari gyártás-előkészítést? A ruhaipari ismerősök bíztattak, a családom nem igazán értette. Engem viszont motivál az, ha bizonyítanom kell.  Ez azonban nem az a „csakazértis”, hanem a hit és belefektetett energia, amit meg kellett mutatnom mindenkinek. Nem tudtam elképzelni magamat úgy, hogy bejárok Budapestre dolgozni. Azt pedig ki kellett váltani, hogy nem fognak hozzám eljönni ügyfelek: így kézenfekvő az online vállalkozás. Mondhatjuk, hogy a ruhaipar meghalt itthon, eltűnőben van a szakma, hiányosságok vannak a jelenlegi képzésben, láttam a gondokat. Az alapanyagok beszerzését, az ügyfelek elérését, az egész „egymásra találást”. A vidékieknek nehezen elérhető Budapest, a budapesti cégeknek a vidéke szakember, adott, hogy online össze lehet fogni őket.

Mondhatjuk, hogy a ruhaipar meghalt itthon, eltűnőben van a szakma, hiányosságok vannak a jelenlegi képzésben, láttam a gondokat. Az alapanyagok beszerzését, az ügyfelek elérését, az egész „egymásra találást”.

Mi volt az első „megmérettetésed”?

MM: A TMTE (Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület) akkori ügyvezetőjének, Lakatosné Győri Katalinnak nagyon tetszett az ötletem, szívvel-lélekkel támogatott és 2010 júniusában termet biztosított nekem, hogy előadhassam a tervemet a belvárosi, debreceni elit szabászok és több mérnök, tanár előtt. Szkeptikus és „mitől nem működhet” megközelítéssel erősen negatív kritikát kaptam a meghívottak nagy részétől, de voltak újító szellemű szakemberek is, akiknek tetszett az ötletem. Ekkor döntöttem, mindenképp megcsinálom, akár egyedül is! Nagyon sokan nem tehetik meg, hogy megvegyék a legdrágább szoftvereket és beruházzanak a legújabb technológiákba, én ezt fogom össze és ezt nyújtom tálcán, mint egy menekülőút, azonban ezt sokan nem értik. Ez a lehetőség kiugrást nyújthat nagyon sok vállalkozásnak és márkának, hisz összekapcsoljuk a szabást, varrást a legújabb high-tech és 3D technológiákkal, nálunk pedig ez a magas szakmai tudás mind egy helyen található meg.

Áll mögötted befektető?

MM: Igen, egy magánbefektető a cégtársam, nagyon jó ember. Pénzügyes barátok pedig segítettek az üzleti tervben. Több országba is elutaztam, hogy megkeressem a legjobb technológiákat. Rengeteg konferencián is voltam. Megtaláltam a ruhaszerkesztő szoftvercégek eredeti fejlesztőcsapatát, a legjobb hardvereket és szoftvereket, a VirTailor esetében pedig az eredeti fejlesztők rakták össze puzzle-ként a különböző technológiákat.  Átjárhatónak kellett lennie és a lehető legtöbb helyen van szükség automatizálásra, hogy rentábilis legyen a rendszer. A hagyományos gyártás-előkészítés során túl sok emberen megy keresztül egy termék. Az ember a leggyengébb, de a legerősebb láncszem is, és minél több emberre van szükség, az annál több időt igényel. Kis cégeknél, márkáknál nagy terhet levesz a tervezők válláról, amikor több "munkakört" is ők töltenek be, nagyobb cégeknek pedig így egyszerűbb, átláthatóbb a folyamat. A szolgáltatásnak az időt és a munkafolyamatot kell összezsugorítani. 3 hónapot senki nem vesz meg. De ha több hónap helyett velünk gyakorlatilag pár napot igényel ugyanaz a folyamat, azt a megspórolt időt már egyből nyereségként éli meg egy cég és az értékesítéshez csatolja.

A hagyományos gyártás-előkészítés során túl sok emberen megy keresztül egy termék. Az ember a leggyengébb, de a legerősebb láncszem is, és minél több emberre van szükség, az annál több időt igényel.

Említetted a reptéri alkalmazást, honnan merítettél még megoldásokat a VirTailor megálmodásához?

MM: Már régóta jelen vannak az animációs filmek és a videó játékok, ami a világ egyik legjobb üzletének számít.  Mindkettőnél a kiindulási pont az igazi ruha – hisz a karaktereket fel kell öltöztetni. A hitelesség a cél, hogy valódinak tűnjön, mindez a lehető legnagyobb felbontásban. Mi gyakorlatilag ugyanezt a technológiát ültettük át a divatiparba, hisz eddig nem volt ennek a megoldásnak kifejezetten célja, hogy valóban hordható is legyen a digitálisan megalkotott ruha. Nálunk a 3D-s ruhákat a végén levarrjuk és gyártásba kerül. A kör bezárul. Ugyan nem mi találtuk ki magukat a szoftvereket, de mi integráltuk a divatipari használatra és mi tesszük bele a szaktudást. Valamint ami szintén nagyon fontos és e nélkül nem lehetne a rendszert hitelesen védeni és garantálni az ebben a szakmában jogosan féltett szellemi tulajdonokat: enkriptált katonai titkosítással védjük ügyfeleink adatait.

Azt gondolnám, hogy fiatalok hamarabb „ráugranak” és elkezdenek használni egy-egy innovatív megoldást, de én is többször tapasztaltam, hogy az „új elfogadása” és az érdeklődés nem kor-, inkább személyiségfüggő.

MM: Ez így igaz. Nálunk képzett ruhaipari szakemberek dolgoznak a szoftverekkel is – hisz nem mindegy, ki fogja azt az egeret. Fontos, hogy meglegyen az a szakmai alap és a tapasztalat, amire lehet építeni, amit tovább lehet fejleszteni. Vágyjon arra, hogy elsajátítsa az újat. Természetesen a fiatalok nyitottak, de volt, hogy csalódnom kellett. Mindazonáltal szeretnék hinni nekik: mi még nem is tudhatjuk, mi mindenre lesznek ők képesek az évek múltával. Egy úttörő megoldásnál a mi esetünkben a hagyományos ruhaipar és maga a technológia konfliktusba kerül a fejekben és egymásnak ellentmondó dolognak tűnhet. A hagyományos technológiával működő cégek, brand-ek és az innovációs technológia közt van egy erős betonfal – de sok esetben ezt nem lehet áttörni. Csak akkor kerülhetsz át a fal túloldalára, ha tudod, hogy hol van a rés, amin bemehetsz. Főleg egy virtuális vállalkozásnál fontos a bizalom: lehet, hogy a másik fél a világ túloldalán van és személyesen nem találkoztok. Ez egyeseknek egyáltalán nem gond, van akinek viszont furcsa: olasz ügyfelek esetében tapasztaltuk, hogy nagyon lelkesek, meg Olaszország a dizájn egyik bölcsője, de ha megtudják, hogy máshol van a cég, ez a lelkesedés könnyen elsikkad, ezért hamarosan lesz egy kinti kirendeltségünk is.

A hagyományos technológiával működő cégek, brand-ek és az innovációs technológia közt van egy erős betonfal – de sok esetben ezt nem lehet áttörni. Csak akkor kerülhetsz át a fal túloldalára, ha tudod, hogy hol van a rés, amin bemehetsz.

Sokan azt nem látják át, hogy ez nem arról szól, hogy a meglévőt kell feladni – párhuzamosan kell működnie az innovációs vonallal, nem vagyunk a jelenlegi hagyományos módon dolgozó kollégák ellenségei. A szoftverek segítségével egyszerűbb lesz a modellező munkája, fontos a folyamatos képzés és úgyis csak a jó szakember tudja használni ezeket, tudás is kell a szoftver mögé.  Nem helyette, mellette kell működni. A Nike világszerte úttörő ebben: rengeteg 3D modellt használnak, ami alapján pontosan fel tudják mérni az igényeket.

Kerestek most munkatársat?

MM: Tapasztalt szerkesztő-modellezőt, szériázót, de gyakornokokat is szívesen látunk. Tudjon varrni és optimális esetben nyelveket is tudjon az illető – hisz nagyrészt külföldi cégeknek dolgozunk. Sokan jönnének hozzánk dolgozni, de magas a léc. Ehhez a teljesen új szakmához - amit virtuális szabónak neveztünk el – és mi tanítunk meg, nagyon erős alapok és elhivatottság kell, és ezt a legtöbben nem ugorják meg. Tervezzük a jövőben saját képzés indítását, a munkatársam, Virág kiváló tanár. Jelenleg egy erős sales erőre lenne leginkább szükségünk, aki tapasztalt ruhaiparban és textiliparban, mert jelenleg én látom el ezt a feladatot, meg a marketinget, blogot írok, vezetem a céget, különböző programokon veszek részt és anya is vagyok – és mindezt napi 12 órából gazdálkodom ki.

Részt vettetek Women Startup Competition-ön, majd megnyertétek a Central Europen Startup Awards-ot, utána pedig Tel Aviv-ban prezentáltatok.  Mennyire tartod fontosnak az ilyen megmérettetéseket? Milyen pozitívumok származhatnak ebből?

MM: Maga a megmérettetés a csapatnak is sokat adott. Amikor felhívták rá a figyelmem, hogy jelentkezzünk a versenyre, még nem nagyon ismertük a startup-világot, és hogy kell értékes pitch-eket készíteni. De megtanultuk a jó, lényegre törő, velős kommunikációt, nagyon jó mentoraink voltak. Gyakorlatilag bedobtak minket a mélyvízbe, a startup-világba, ez azért is jó volt, mert még inkább magunkénak éreztük az egészet. Tel Aviv-ban Gyuró Benjamin képviselt bennünket - aki a weblapunkat is készítette, Izraelben a legnagyobb high-tech cégek voltak jelen és nagyon jó érzés azt tapasztalni, hogy már használják rendezvények a nevünket, hogy kitűnjenek.

Ruházattal és kiegészítőkkel is foglalkoztok – hogy oszlik meg ez az ügyfelek között? Többnyire külföldiek, gondolom.

MM: A VirTailor kis brand-eknek és nagy márkáknak is segít, minden dizájnernek szól. Egyébként fele-fele arányban oszlik meg a ruházat és a kiegészítő, elég erős a táska-részlegünk. Most többségében külföldi ügyfeleink vannak, a Victoria Beckham és az Anya Hindmarch név ismerős lesz valószínűleg mindenkinek, viszont szívügyem, hogy akár kisebb, magyar márkákkal is együttműködjünk. Egy kisebb kollekciótól már megéri, sokkal olcsóbban jön ki a széria. Sok nemzetközi cégnek a rajzból variációkat készítünk, majd a 3D tervek közül a VIP ügyfeleik választanak, a prototípusokat pedig a legjobb szakemberek készítik el. Már az dicséret számunkra, hogy ilyen kaliberű megrendelők nem néznek a körmünkre és félreértés sincs, hisz nem jelenik meg a nyelvi eltérés. Ha képekkel kommunikálunk, ez egy vizuális, univerzális nyelv.

Szolgáltatásaitok közé tartozik a modellezés, szabásminta-szerkesztés, 3D látványterv, próbadarab elkészítése, 3D variációk (szín és minta), 3D kép és videó, konzultáció – melyikre van a leginkább igény?

MM: A VirTailor komplex és rugalmas, bárhol be lehet kapcsolódni. Digitalizáltathatod akár a garázsban tárolt papírszabásmintáidat, amikből aztán bármit kitalálhatsz, amit papíron nem tudnál. Vagy akár a szériázás, a prototípus-gyártás és a képekkel való kommunikáció: ezt varrjátok le. Nincs javítás és ezen sokat lehet spórolni. Akár Paint-tel is belerajzolhat a tervező, egy márkához szinte elég a tervező és egy menedzser, az első kollekció vizualizálásához alapanyag sem kell és már meg tudja mutatni bárkinek. A laptopodról a nappaliban ülve el tudod küldeni a rajzokat, egy hét múlva pedig már megkapod a ruhákat és már előrendelhető is. Akár a katalógusod, lookbook-od is megvalósulhat fotózás és fárasztó szervezés nélkül. A textilgyártók termékprezentációhoz is használják: kis fecnik helyett3D-s készruhán élethűbb. Kívülről fújjuk már, melyik alapanyag hogy viselkedik, mennyire nyúlik, hogy esik.

Csupa nőkből áll a cég – mi ennek az előnye és a hátránya? Szembesültetek bármilyen előítélettel ennek kapcsán?

MM: Az igaz, hogy abszolút divat most a női vállalkozás, meg erősíteni a nők jelenlétét, de ez is szexizmus, nem? Elkél a férfi – máshogy jár az agyuk, a legjobb dolgok pedig a pro-kontrából kerülnek ki. A két nem jól kiegészíti egymást. A 3D modellezőnk fiú, harci járgányok helyett már ingekkel álmodik. :) 

Változóban van a divat rendszere és egyre inkább előtérbe kerül a meglátom-megveszem modell, hogy nem fél évvel korábban mutatják be mire a polcokra kerülnek, hanem megvásárolhatóak az aktuális szezonok kollekciói. Mi volt az egyiknek és a másiknak az előnye, hátránya a ti szemszögetekből?

MM: Ebbe az új rendszerbe tökéletesen beleillünk. Mivel még előbb kell minden, az időspórolás az, ami mindenkit érdekel, ezt pedig automatikusan a sales-hez csoportosítják. Az idő pénz. Hiába maga a termékfejlesztés, az egész szíve akkor is az értékesítés.

Mivel még előbb kell minden, az időspórolás az, ami mindenkit érdekel, ezt pedig automatikusan a sales-hez csoportosítják. Az idő pénz. Hiába maga a termékfejlesztés, az egész szíve akkor is az értékesítés.

Gyakorlatilag már szinte feldolgozhatatlan vizuális inger ér minket folyamatosan, fel sem tudjuk szinte fogni a változásokat, rengeteg új márka és még több új termék jelenik meg a színtéren, nagyon nehéz követni, hogy most ki és hogyan diktálja a trendeket. Ki az, szerinted, aki ezt a zűrzavart uralni fogja?

MM: Az online diktátor. Ő egy kitalált személyiség, Te vagy és mindenki más. Van egy olyan vízióm, hogy mindenki egy kicsit a saját maga dizájnere lesz, egyre erősebb ereje lesz annak, hogy termék váljon egy-egy ötletből, hogy személyre szabhasd a ruhadarabjaidat. Ez a jövő – a közösségi médiával és a globális piaccal több, de egyszerre kevesebb dizájner is van. Hiszen jóval többen, könnyebben publicitást kapnak, azonban nem biztos, hogy ők szakmailag vagy akár dizájn terén kiemelkedőek, ebben a tömegben pedig nehezebb észrevenni a ritka tehetségeket.

Ez a jövő – a közösségi médiával és a globális piaccal több, de egyszerre kevesebb dizájner is van. Hiszen jóval többen, könnyebben publicitást kapnak, azonban nem biztos, hogy ők szakmailag vagy akár dizájn terén kiemelkedőek, ebben a tömegben pedig nehezebb észrevenni a ritka tehetségeket.